„LENES EURÓPA LEGJOBB FOGOLYTELEPE”

Becsapós lehet, ha felüti az ember a térképet és Lenest keresi, mert csak egy Leneskert nevű települést talál, ami valójában Bajától délre van. Holott Lenes Dusnok község határában fekszik és csak az avatottak tudják, hogy innen indul a rétek, ligetek pittyegő „szürke eminenciásának” megmentése.

Lenes, a Gemenc Erdő Rt. Bajai Erdészetének területén található. Itt rendezett az erdészet bemutatót augusztus elején, ahol közelebbről meg lehetett tekinteni a fogolytenyészetet és kiemelkedő szaktekintélyek számoltak be a kutatási eredményekről. A konferencián képviseltette magát a tudomány: Dr. Faragó Sándor a Nyugat-magyarországi Egyetem rektorának személyében. A szakminisztériumból jelen volt Pintér István és Rácz Fodor Gábor, az OMVK megyei szervezetei, valamint a magánszféra vadtenyésztésben elkötelezett képviselői. A konferenciát Csonka Tibor, a Gemenc Erdő Rt. vezérigazgatója nyitotta.

Délelőtt tíz órától egészen fél egyig tartott az előadássorozat. Faragó professzor előadása bizony megkövetelte a figyelmet, mert mélyen belevágott a fogolykérdésbe, nem köntörfalazott. A jelenlévő vadászok szemére vetette, hogy kitartás kellett volna ahhoz, hogy a foglyot természetes élőhelyén megmentsük. Véleménye szerint a vadászok 98%-a nem tesz semmit az ügy érdekében, bár hozzátette: „ezzel nem akarom bántani a saját fajtámat, akik számos területen példásan teljesítenek”. Kirívó példaként említette, hogy a vadásztársaságok beszámolójában szerepelnek olyan adatok, hogy a kibocsátott foglyok csupán 22%-át látták el vízzel, pedig ez a sztyeppékhez kötött faj sem bír el mindent. Hiányoznak a vadászati kultúrából a régi dúvadgyérítési formák – a csapdázások, az élő vagy a műuhuval való szelektív gyérítések –, jellemzően a fegyveres dúvadapasztás dominál. A nemzeti parkok együttműködő partnerek az őshonos fajok megmentésében, így számítani lehet munkatársaikra a védett területekről átrepülő szárnyas kártevők elleni közös fellépésben, különösen a dolmányosvarjú-populáció szabályozásában.

Ha sürgősen nem változtatunk a fennálló helyzeten – mutatott rá – elfogy a fogoly hazánkból. Ha a madárcsaládok nem tudnak egymásról, akkor nem tudnak párt választani. Hangsúlyozta: ha védjük a legjobb bőgőhelyeinket, ha nem termeljük le azokat az erdőrészleteket, ahova évtizedek óta borjazni járnak a tehenek, ha nem bántjuk az etetőnél a vadjainkat, akkor a fogoly fészkelőhelyeit is védenünk kell. A „vitrinben” nevelt kismadarak számára vadföldet kell létesíteni, óvni a predátoroktól, s akkor ennek eredménye lesz. Ehhez szükség van szemléletváltásra, valamint elkötelezett, képzett szakemberekre. Ez a jövő feladata. Már a szakiskolákban el kell sajátítani ezeket az ismereteket. Szakemberek kellenek, akik fel tudják kutatni az esetleges hiba valós okát. Együtt kell működni a mezőgazdászokkal, az erdészekkel és a természetvédőkkel. A program jelentőségét mutatja, hogy központi források is rendelkezésre állnak, hiszen a környezetvédelmi jogszabályokkal harmonizáló, a vegyszermentes gazdálkodás prioritásait figyelembe vevő célkitűzésekről van szó.

A professzor úr végül kifejezte, hogy nagy várakozással tekint az elkövetkező évekre, de hozzátette, hogy csak a szabályokat komolyan betartva fog eredményre vezetni a kezdeményezés, s hogy a Lenesen létesült fogolytelep Európa legjobb fogolytelepe.

Pétervári Gábor vadászati igazgató beszámolójából kiderült, hogy 532 fogolypárral dolgoztak. A kényszerpároztatás mindössze 36 esetben került megismétlésre, ami nagyon jó aránynak mondható. A párok 120 cm hosszú és 75 cm széles boxokba kerültek, amelyekből gyűjtőcsatornás rendszerrel szedték össze a tojásokat. Tulajdonképpen a technológia majdnem megegyezik a fácántojás termelésével. A keltetés sem okoz túl sok bonyodalmat, hiszen azok a keltetők, amelyek manapság itt és az ország más helyen – például Csabacsüdön – üzemelnek, már teljesíteni tudják a szükséges feltételeket minden madár keltetéséhez. A szaporítási programot azért nem volt olyan egyszerű megvalósítani, mert a fogoly tipikus vadmadár, és sokkalta rosszabbul tűri a mesterséges körülményeket, mint a fácán. A vadon élő egyedeknél kikelés után a kakas azonnal biztonságos helyre vezeti az első fiókákat és itt várják be a tojót a hátramaradt fészekaljával. A kelés megindultával így a csibékkel azonnal foglalkozni kell, hogy legjobban szimulálják a természetes körülményeket.

Árva Károly telepvezető javaslatára a gyakorlati tapasztalatok megosztását már kint a szabadban folytattuk. Elmondta, hogy az a legnehezebb feladat, amikor meg kell tanítani enni a fogolycsibéket, kezdetben csak a dercésebb takarmányt fogadják el. Gyakorlati tapasztalatok alapján erősítette meg Faragó rektor úr előadásában elhangzottakat: óriási gond a dúvad visszaszorítása. Míg a görény a kerítések mentén keresi a lyukat, addig a nyuszt a csibehálón fel is mászik, s nem okoz nehézséget számára a négyméteres magasság sem. Ezért felülről is be kell fedni a területet, ami persze a vágómadarak ellen is szolgál. A rókák is állandó gondot jelentenek. A telepvezető szerint a fém ládacsapdákba nem megy be egyetlen szőrmés ragadozó sem, új fa ládacsapdákat kellett csináltatni.

A nyolchetes madarak innen a Lajta-Hanság Rt.-hez, a DALERD Rt.-hez valamint Abádszalókra kerülnek, s mintegy 1000 darab marad itt a Gemenc Erdő Rt. területén. A minisztérium támogatása egyelőre ezek a területek élvezik. A projektben részt vevő területeken kijelölték a foglyok számára legmegfelelőbb élőhelyeket, ahol szaporodásukat különleges felszerelésekkel is segítették: itatók, etetők, volierek, hívóboxok. Az infrastruktúra kialakítása mellett a legfontosabb, hogy a vadgazdálkodók megegyeztek a földtulajdonosokkal a termőföldek melletti vegyszermentes szegélyek kialakításában. Az együttműködési szándékot szerződésben is rögzítették, ami garanciát nyújt mind a tenyésztési programban részt vevők, mind a gazdálkodók számára. A jövő év eredményeitől függ, hogy tudják-e bővíteni a támogatási programot a minisztériumban, s elképzelhető, hogy a Gemenc Erdő Rt.-től nem csak kész madarat, hanem tojást is lehet majd vásárolni – mondta Árva Károly a keltetőgépek előtt.

* * *

A tájékoztatót követően felkerestük Vass Sándort, a Dél-alföldi Erdészeti Rt. (DALERD Rt.) vezérigazgatóját. A foglyok még egyelőre a lenesi keltető és nevelő „vendégszeretetét” élvezik, de az ördöngősi vadászháznál már hat hivatásos vadász hónapok dolgozik fogadásuk előkészítésén.

– Hogyan jutott eszükbe, hogy fogolyprogramba kezdenek?
– Valamit mindig csinálni kell a haladás érdekében. Az rt. nem rendelkezik olyan pénzekkel, mint a természetvédők, amit csak el kell költeni. Mindig foglalkoztunk vadgazdálkodással, mint például a Gyulai Erdészetnél a sarkadremetei vadaskert. A Mezőgyáni kerületben is van egy 4000 hektáros terület, amely benyúlik Zsadány, Biharugra és a valamikori Tisza-birtok központjába, Geszt alá. Így érthető, hogy nem áll távol a vadgazdálkodás a részvénytársaság profiljától, s egyébként is, mi erdészek nagyon szeretünk a vadgazdálkodással is foglalkozni.

– Kikkel dolgoznak együtt?
– A Nyugat-magyarországi Egyetem rektorával, Faragó Sándor professzorral régóta együttműködünk. Faragó úr a soproni Vadbiológiai Intézet igazgatója is, az alapkutatásokat ők végezték. Évek óta vizsgálják az élőhelyváltozást, annak következményeit, s azt, hogyan lehet ezt orvosolni. Az elmúlt évtizedben a mezőgazdaság szerkezete megváltozott. A tulajdonviszonyok átrendeződtek, az óriás táblák felaprózódtak, a gazdálkodók nem egységesen csak kukoricát vetnek – a nagy monokultúráknak híre-hamva sincs. A határban ki-ki kénye kedve szerint azt vet, amit akar. S ez nekünk vadgazdálkodóknak jó. A herbicidek és inszekticidek árai igen magasak lettek. Ezt kell kihasználni, hiszen a feltételek adottak, s bízunk abban, hogy csak a kezdeti lökést kell megadni a fogolynak.

– Ennyire fontos a rovartáplálék és a gyomnövény a fogolynak?
– Hogyne! Egyes kutatások szerint ennek a vadfajnak kedvence a hangya. Volt olyan vizsgálat, ahol a táplálékában 89%-ot tettek ki csak a hangyák, amely az első négy-öt hétben elengedhetetlen.. Ám nem csak a rovarok fontosak, hanem a gyomnövények is. Sajnos a fogoly étlapján olyan gyomnövények, úgynevezett listás fajok is szerepelnek, amelyeket a mezőgazdászok nem néznek jó szemmel. Ilyenek a libatop-félék és a disznóparéj-félék. Mindkét családból van három faj is, ami listás. Ilyen kedvenc tápláléka tovább a szulák keserűfű vagy a fakómuhar, amelyeket a mezőgazdászok herbicidekkel igyekeznek elpusztítani. Nekünk tehát olyan vegyszermentes sávokat kell létrehozni, ahol nem kerül kijuttatásra növényvédőszer. Itt természetesen felütik fejüket a gyomnövények, de ezt is kezeljük, így nem fogjuk növelni a tábla gyommagkészletét. Olyan növényeket is vetünk, mint a kömény, amelyet érés után térdmagasságban levágunk, hogy táplálékot és egyúttal védelmet biztosítunk a predátorok ellen. Emellett lucernatáblákat vetünk, mert egyes felmérések azt bizonyítják, hogy a fogoly igen szeret a lucernában fészket rakni. A lucerna magas a növényifehérje-tartalma csak egyik jó oldala ennek a téli vadtakarmánynak is kiváló növénynek. Rovarfaunája 40 körüli, ebből mintegy 15-16 faj károsító, de azokat is szereti a fogoly.

– Mekkora területen folyik a vegyszermentes gazdálkodás?
– A teljes területet természetesen, ha akarnánk sem tudnánk fogolybaráttá tenni. A legfontosabb tehát, hogy hálózatosan tudjunk kialakítani ilyen egységeket. Úgy tűnik, hogy a gazdálkodók közül sokan egyetértenek az elképzeléseinkkel. A saját területeink mellett mintegy 1000 hektáron folyik ilyen gazdálkodás. Ez alatt azt kell érteni, hogy egy-egy tábla szegélyében más kultúrákat vetünk. Itt a gazdák nem folytatnak növényvédelmet, és az erdészet kifizeti azt az árkiesést, amit a gazda elveszt. A gazdálkodót semmiféle kár nem éri, s a szegélyeket pedig mi is kezeljük. De költési időben, főleg a kelés előtti napokban, mi biztosan nem fogunk kaszálni. Ez a legkritikusabb időszak, amikor a kakas is együtt van a fészkén ülő tyúkkal, s bármilyen zavarás ellenére sem kel fel a fészkéről.

– Hogyan „készültek fel” a fogolyból?
– Már említettem, hogy Faragó professzorral régóta ismerjük egymást, aki régóta foglalkozik ezzel a témával, jómagam pedig szeretem. Más országokban sikeresen végrehajtott telepítéseket tanulmányoztunk (Franciaország, Anglia, Németország), és kiemeltük azokat az elemeket, amelyek a legjobb megoldásoknak tűntek. Az említett országok vadgazdálkodóinak a tapasztalatait felhasználva Lenesen most létesítettünk egy törzsállományt. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarország vadtenyésztésben segítségre szorul. Korántsem, csak egy ideig nálunk sok minden megszűnt, s ami jó, azt miért ne vehetnénk át? A lenesi állomány tehát, több helyről származik. A mi madaraink már nagyok, éppen a napokban voltak a kollegáim Lenesen, megnézték az állományt.
A foglyok szeptember elején érkeznek, és rögtön szoktató volierekbe kerülnek. 25 madarat teszünk egy ilyen volierbe. Két-három hét után, amikor megszokták a helyüket és kipihenték a szállítást, hívóboxokba kerülnek. Ekkor már várhatóan kialakul a csapat, tudjuk melyik kakas lesz a csapat „feje”. Azonban ebben a boxban csak a csapat fele van még egyelőre. A boksz úgy néz ki, hogy van egy nagyobb és egy kisebb része. A kisebbikben van a kakas, akit továbbra is fogolyként kezelünk. Ő egyelőre nevéhez hűen tovább raboskodik, mindeközben azonban odabentről pityeg. Három nap után kieresztjük az első csapatot és helyébe jön a második, rab kakasunk továbbra is odabentről pityeg. A fogoly olyan madár, hogy hangról tökéletesen tudja a csapattársait azonosítani. A második csapat már az első csapat hangjait megjegyezve szabadul, s ekkor már nem kell tartanunk attól, hogy elvándorolnak. Az itatók és etetők csapatonként, tehát a hívóvolierenként vannak elhelyezve, a hívóvolierek egymástól kétszáz méteres távolságra fekszenek.

– Hogyan védekeznek a kártevők ellen?
– Szigorúan kell fogni. Nem mellőzzük a fegyveres dúvadgyérítést sem, de a zöld hatóságoktól kapott engedéllyel a védett fajokat is elejthetjük a jogszabályban előírt feltételek mellett. Értem ez alatt, hogy élve csapdázunk. Larsen-csapdákkal szárnyas kártevők ellen, billenőcsapdákkal menyétfélékre. A rókák ellen a tavaszi kotorékozáskor tudunk a legeredményesebben védekezni.

– Hányan foglakoznak Ördöngősön a foglyokkal?
– Egy hivatásos vadászunk éjjel-nappal a foglyokkal lesz, rajta kívül további öt hivatásos vadásznak lesz ez a munkaköre. Állandó felügyeletet biztosítanak, de kellenek is ennyien, mert lesz munka bőven. Érdekességként megjegyzem, hogy a fogoly nem szereti a változást, a gondozóknak mindig egyazon ruhában kell lenniük. Ennek persze a szabadba eresztéskor a jelentősége csökken.

– Az őszi telepítés után be is fejeződik a munka?
– Nem, tovább marad Lenesen néhány száz pár, amelyet majd csak februárban szállítanak nekünk. A párba állítás már ott megtörténik, mi rögtön szoktatóvolierbe tesszük a madarainkat. Innen nem bocsátjuk ki őket addig, amíg nem raknak fészket, s a csibék ki nem kelnek. Ezután várhatóan nemhogy csak megszokják a területet, de el sem tudnak menni, hiszen itt lesznek a fiókáik.

– Milyen költséget jelent ez a DALERD Rt.-nek?
– A program ötéves, a számított költségek 18–20 millió forint körül alakulnak, ebből nekünk az 50%-át kell állnunk. Ez nagy összegnek tűnik, de már előre tudjuk, hogy lesznek olyan plusz költségek, amelyeket nem tudunk majd elszámolni. Például vannak olyan tábláink, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek semmiféle felszíni vízzel, ide napelemes kutakat kell fúrnunk. Bízunk abban is, hogy nem lesznek nagy teleink. Harminc centiméter magas hó esetén már el kell dúrni a havat, úgy mint a muflonosvadászoknak. Felkészültünk rá, hogy sok munkánk lesz vele, de azzal kezdtem, hogy valamit csinálni kell…
Nagyon bízunk abban, hogy sikeres lesz a telepítés. Tudvalevő, hogy ilyen mennyiségű vadföld, bújó, itató illetve az intenzív dúvadgyérítés nemcsak a fogolyra lesz jó hatással. Várhatóan erősödni fog a mezeinyúl-, a fácán- és az őzállományunk is. A fogoly pedig reményeink szerint nemcsak a mi területeinken fog jelentkezni, hanem a környező vadásztársaságoknál is, és három év múlva talán eldördülhet az első puskalövés fogolyra.

Szilágyi Péter, VIII. 18.
Nimród Tudósítói Hálózat