HÍREK, ÉRDEKESSÉGEK, TUDÓSÍTÁSOK

 

MAROS-PARTI VADÁSZNAP

A szeptember 3-án megrendezett Csongrád Megyei Vadásznap több, mint kilencezer látogatót vonzott Makóra, a rendezvény helyszínéül szolgáló Maros folyó árnyas, ligetes partjára. A megjelent vendégeket és a díszvendégeket – többek között Kászoni Zoltán vadászírót és az erdélyi dr. Gotthárd Bélát – Makó város polgármestere, dr. Buzás Péter köszöntötte.

A polgármester úr megnyitó beszédében visszaemlékezett huszonöt éves vadászmúltjára, és örömét fejezte ki a nagy számban megjelent közönség láttán, akik közül sokan laikusként – nem vadászként, vagy a vadászat iránt csak érdeklődőként – vettek részt az ünnepségen. Hangot adott annak a véleményének, hogy a huszadik század vadászának feladata nem csupán a vadászat értékőrző hagyományainak megtartása, hanem a vadászat iránti ellenséges közvélemény megváltoztatása is. Köszönetet mondott a vadásznap megszervezésében segítséget nyújtó Földeáki Dózsa Vadásztársaságnak, illetve a Makói Marosmenti Vadásztársaságnak.

Ezt követően a hagyományoknak megfelelően a megyei vadászati vezetők kitüntetéseket adtak át. A sok, nagyszerű munkát végző kitüntetett közül kiemelnénk Márok Tamás újságírót, aki a Csongrád Megyei Vadászkamara Ezüstérmét kapta a megyében öt éve megjelenő Vadászrész című vadászati folyóirat főszerkesztőjeként. Hasonló kitüntetésben részesültek a szerkesztőség munkatársai is, akik társadalmi munkában végzik a negyedévente megjelenő folyóirat kiadását, amely egészen a legutóbbi időkig eltartotta önmagát. Márok Tamás örömét fejezte ki a kitüntetéssel kapcsolatban egyrészt azért, mert még nem kapott vadászati kitüntetést, másrészt, mert pontosan tudta, hogy miért kapta, harmadrészt pedig, mert úgy gondolta, hogy meg is érdemelte a szerkesztőség.

Ezután az új vadászok fogadalomtétele következett, amelynek során az ifjú vadászokat Komoly Tamás emlékeztette feladataikra és az általuk felvállalt felelősség súlyára. A Szent Hubertus misét Calaman János, római katolikus segédlelkész cerebrálta. A látogatók színvonalas trófeakiállítást és festménybemutatót láthattak.

A Maros-parti napközis tábor adott otthont a koronglövészek versenyének, amelynek győztese Csatlós Péter lett, második helyezést Hegyes Zoltán, a Magyar Korongvadász Szövetség elnöke ért el, harmadik helyezett Pap Sándor lett. Csapatversenyben az Ópusztaszeri Vízügyi Vt csapata nyert. Ezzel egyidőben zajlott a vadászkutya- és a solymászbemutató, míg a főzősátrakban ötszáz vendég részére készült szarvasgulyás. A kereslet a szarvasgulyásra ennél jóval nagyobb volt, emiatt sajnos csak az első ötszáz érkező részesülhetett e finom és ingyenes ebédben. Nagy sikere volt az erdélyből érkező kürtőskalácsnak.

Az ebéd előtt íjász-terepíjász bemutató zajlott, bravúros lövészbemutatót láthattak a vendégek Simonyi Ottótól, a kilencszeres rendőr mesterlövő világbajnoktól. Akinek egyik program sem ragadta meg a figyelmét, a délelőtt folyamán élőzenét hallgathatott. A délután folyamán táncos és zenés programokkal, illetve versenyekkel szórakoztatták a résztvevőket. A már említett koronglövő versenyen kívül nemzetközi pörköltfőző, grillsütő, gyermek-légpuska versenyt is rendeztek, és egyedi módon megválasztásra került a megye legsármosabb hivatásos vadásza. A pörköltfőző versenyt a Balástyai Tóth István Vt-től Széll Ferenc nyerte, különdíjat kapott Illyés Vészti Mihály, a székelyudvarhelyi Nagyküküllő Vt Korondi csoportjának tagja. A grillsütő versenyt Csikota Tamás, a gyermek légpuska-lövészetet Beke János nyerte.

Csongrád megye legsármosabb hivatásos vadászának Pölös Istvánt választotta a hölgyekből álló zsűri, de minden résztvevő vadásznak jutott „helyezés”. A legcsábosabb szemű Soós Tibor, a legsármosabb frizurájú Ocskó Zsolt, a legkedvesebb mosolyú Nagy Tibor, a leghuncutabb Wéber János, a leglovagiasabb Baranyi László, a Hargita Jagd vadászbolt tulajdonosa lett. A verseny első díja egy wellness-hétvége volt százezer forint értékben. A díjakat Bán Beatrix, a Diana Vadászhölgy Klub elnöke adta át.

A nagysikerű rendezvényt jó előre beharangozták a városban, több mint négyszáz plakát, műsorfüzetek, táblák hirdették a makói vadásznapot. A műsorvezető Fillár István, Jászai-díjas színművész volt, aki maga is szenvedélyes vadász. A szervezők gyermekmegőrzőt alakítottak ki a kicsikkel érkező vendégeknek, akik ezáltal sok programon részt tudtak venni. A nagyszámú látogatónak köszönhetően az árusok egyöntetű elégedettséggel távoztak a rendezvényről. A sikerhez nagyban hozzájárult a szervezők kitűnő munkája, a helyszín jó kiválasztása, a színpad előtti háromezer szék elhelyezése, az esti Apostol-koncert és nem utolsó sorban a kegyes időjárás. Az egyik hivatásos vadász felesége úgy fogalmazott, hogy évek óta jár férjével és kislányával vadásznapra, de most érezte magát a legjobban.

A résztvevők üdvözölték azt a kezdeményezést, hogy hosszú évek óta először új helyszínre költözött a megyei vadásznap, amely kezdeményezés a jövőre nézve is hasznos lehet a megyében a vadászat népszerűsítésére.

* * *

Dr. Gotthárd Béla erdélyi üzenete a magyar vadászokhoz

Az első és a legfontosabb üzenetem, hogy ne feledkezzenek meg rólunk. Egy nemzettesthez tartoztunk, és több mint ezer éve a Kárpát-medencei vadászok együtt vadásznak. Az újkori történelem folyamán Erdélyben, és elsősorban Székelyföldön, ilyen katasztrófa, ilyen tragédia, ami augusztus utolsó napjaiban történt, még soha nem volt. Ez súlyosan érintette a vadgazdálkodást, a vadgazdákat. Olyan vadásztársaink vannak, akik családjukban halottakat siratnak. Óriási gazdasági károk keletkeztek, és legalább ezekben a nehéz időkben gondoljanak ránk! Talpra fogunk állni!

Másodsorban nagyon kérjük, hogy próbálja meg, elsősorban a Nimród és a Vadászlap, csillapítani az Erdélyben és Székelyföldön is elterjedt vadászellenes hangulatot. A vadászok, mint fegyveres természetjárók, elsősorban vadgazdák. Nem fogadhatjuk el azoknak a nézeteit, akik a hátukra soha nem vettek fél mázsa szénát, hogy kitegyék az etetőkbe, és csak márkás autókból nézik a természetet. Gyilkosoknak merik nevezni azokat a vadgazdákat, akik több mint ezer éve átmentették azt a természeti kincset – medve, hiúz, farkas, fajdkakas, császármadár – amely ma Erdély egyik különlegessége. Tették ezt mindvégig az erkölcsi és jogi normák szigorú betartásával, hogy az én unokáimnak is megmaradjon. Közülük kettő biztos, hogy vadász lesz, mert a nagyobb a légpuskát már kitűnően kezeli, és ha a kicsi hátizsákjába beteszem a kiló sót, együtt visszük az etetőhöz a Hargita oldalába.

Mindkét szakfolyóiratot arra kérem, hogy legyen „Erdélyi vadgazdák” című melléklete. Kitűnő a viszonyunk a román vadásztársadalommal, kitűnő szakembereink vannak, akik sokkal alkalmasabbak vadászati-vadgazdálkodási kérdésekben állásfoglalásra, mint az elvakult zöldszervezetek vagy mint például az Aves Alapítvány vezetői. Nekünk vannak Európa-szintű, európai gondolkodással rendelkező szakembereink. Székely magyarok és román nemzetiségűek, egyetemi tanárok, vadgazdák, akik tudják, hogy mi a kötelességük az erdeinkben, a székely havasokban élő kincsekkel, gyönyörű vadállományunkkal.

Sok a tennivalónk. A civilizáció feljutott az 1700–1800 méteres havasokba, motoros találkozókat szerveznek, ami a vad élőhelyét durván bántalmazza. Nemcsak az árvizek ritkítják a vadat, és nem a törvényes vadászat a valós veszély a vadállományra, hanem a civilázió ártalmai. Az utak, a zajártalom, a székely havasokba is beszabadult tisztességtelen erdőirtó fatolvajok. A vad legfőbb igénye a zavartalan környezet, szinte fontosabb, mint a takarmány. Imádott szülőföldemen, Csíkszeredán és környékén a medve megváltoztatta megszokott élőhelyét, ahogy fogytak az erdők. Nincs hol megéljen. Erre kellene a zöldeknek az uniótól kapott összegeket fordítani! Nem pedig arra, hogy a médián keresztül a vadászokat közönséges gyilkosoknak nevezzék. Ez felháborító. Megjegyzem, a legtöbb ezek közül igen szereti a borjúhúst…

Baranyi László, a Hargita Jagd Vadászbolt tulajdonosa
bemutatja a nagyközönségnek az erdélyből érkezett díszvendéget, dr. Gotthárd Bélát

Készül az új vadászati törvény. Remélem, hogy a civil szervezeteknek szavuk lesz. Édesapám, aki hatvannégy évet vadászott a Hargita oldalában mindig azt mondta: „Fiam, a természetjárás barátokká teszi az embereket, de egyet jegyezzetek meg. Először gazdálkodjatok, és azután jön a vadászat!” Édesapám szervezte 1941-ben Széchenyi Zsigmond zetelaki vadászatát. Mi is tudjuk, hogy a vadászat elsősorban erdőzúgás, különösebben nem kell minket erre tanítani. Se Brüsszelben, se Székelyudvarhelyen.

Kitűnő vadállományunk van, kitűnő szakembereink vannak, akik pontos és felelősségteljes adatokkal rendezkeznek a vadlészámot illetően, amelyet nem irodában, íróasztal mellett ötöltek ki, hanem a vadászterületeken állapítottak meg. Vadászaink hivatástudatból, szeretetből imádják a vadat, nem fizetségért vagy egyébért. Vadászirodalmunk szereplői nagy részben civil emberek. Bizni kell a civil társadalomban, az állam szerepe minél jobban le kell, hogy épüljön, korlátozódjon a felügyeletre, jó törvényeket hozzon, hogy 2050-re is megmaradjon az unokáinknak ez a csodálatos természeti kincs, a fajd, a medve, a farkas.

Preisz Gyula, IX. 13.

A díszvendégek

Vadászhimnusz

Ravatal

A nagyszínpad, a központi rendezvények színhelye

Kitüntetések átadása, jobbról Döbrössy Iván, a Csongrád Megyei
Vadászszövetség elnöke

Új vadászok fogadalomtétele, vezeti Komoly Tamás, a megyei vadászkamara titkára

A zenekar, amely az élőzenét szolgáltatta

Ötszáz adag szarvaspörköltet osztottak szét a vendégek között

Vásári hangulat

Hargita Jagd Vadászbolt

...

Trófeakiállítás

Festménykiállítás

Solymászbemutató

A koronglövőverseny győztesének, Csatlós Péternek adja át a díjat dr. Buzás Péter polgármester

Az ifjúsági légpuskalövészet győztese, Beke János

A tombolahúzás résztvevői balról jobbra: Suba Evelin, Baranyi Natália
és Bálint Márta, a Makói Közművelődési Kht. igazgatója

Várjuk a vadászok, hivatásos vadászok beszámolóit.
Fax: (1)-354-0622; e-mail: szerkeszto@vadaszat.net