ORVVADÁSZAT = ÁLLATKÍNZÁS?

Az Országgyûlés 2004. március 8-án fogadta el a 2004. évi X. törvényt, amely többek között módosította a Büntetõ Törvénykönyrõl (Btk.) szóló 1978. évi IV. törvényt is. A módosítással kapcsolatban olyan hiedelmek terjedtek el, miszerint a módosítás bûncselekménnyé nyilvánította az orvvadászatot. Ez azonban nem történt meg, a valós helyzet a következõ:

A 2004. évi X. törvény 2. §-a kiegészítette a Btk.-t a 266/B. §-sal és az "Állatkínzás" alcímmel. Ez a § az (1) és (2) bekezdésében határozza meg az állatkínzás törvényi tényállását a következõk szerint:

266/B. § (l) Aki
a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,
b) állattartóként, háziasított emlõsállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elûzi, elhagyja vagy kiteszi,

vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki a vadászatról szóló törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati módon vadászik, illetõleg a halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik.

Tehát a (2) bekezdés alapján vétséget követ el a vadászatról szóló törvény (Vtv.) által tiltott eszközzel vagy tiltott módon vadászó személy Ez azonban nem azonos az orvvadászattal!

Az új rendelkezés több sebbõl is vérzik. A Vtv. 37. §-a határozza meg a vadászati tilalmakat, köztük a tiltott eszközzel és tiltott módon való vadászatot.

Ezeken kívül azonban tiltja:

• a tilalmi idõben,
• a kíméleti területen és
• a vadászati tilalom hatósági elrendelése esetén való vadászatot is (37. § c), d), e) pont).

Valójában ezek az utóbbi cselekmények tartoznak az orvvadászat fogalomkörébe. Az orvvadászat ugyanis a vadnak orozva, orvul, alattomban való elejtését, lényegében a „vadlopást” jelenti.

Pontosabban meghatározva, orvvadászat

• a vad elpusztítása idegen területen a vadászatra jogosult engedélye nélkül,
• a tiltott helyen való vadászat,
• a jogszabály által megállapított tilalmi idõben való vadászat,
• a hatóság által elrendelt vadászati tilalom idején való vadászat,
• a tiltott vadra való vadászat,
• a vadászat gyakorlására megállapított feltételek megléte nélkül való vadászat.

Megvalósul az orvvadászat akkor is, ha valaki a vad elejtésére alkalmas eszközzel idegen vadászterületen, tiltott helyen vagy idõben jogosulatlanul tartózkodik.
Az orvvadászatnak ezeket a formáit a szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény 149. §-a „jogosulatlan vadászat” címen határozza meg, szankcióként pedig pénzbírságot helyez kilátásba.

Visszatérve a Btk. Módosítására, az „Állatkínzás” címû, új 266/B. § (2) bekezdése csupán arról szól, hogy a Vtv.-ben meghatározott egyes tilalmak megszegése a továbbiakban vétségnek minõsül, a tilalmak között azonban nem szerepelnek az orvvadászat fogalomkörébe tartozó cselekmények.

A tiltott vadászati eszközöket a Vtv. 6. §-a, a tiltott vadászat módokat pedig a 71. §-a határozza meg. Tiltott vadászati eszköznek minõsül például a sorozatlövõ fegyver, a számszeríj vagy a lõfegyverre szerelt hangtompító. Tiltott vadászati módnak minõsül például a gépkocsiból való vadászat a fényszóróval történõ vadászat vagy a hajtóvadászat nagyvadra (a vaddisznó kivételével).

A Btk. Hivatkozott módosításával az a különös helyzet állt elõ, hogy a felsorolt tilalmak megszegõivel szemben „állatkínzás” címen indítható eljárás. Nehezen képzelhetõ el azonban, hogy például egy hangtompítós fegyverrel vadászó vagy egy gépkocsiból lövõ személyt „állatkínzás” címen vonjanak felelõsségre. Valószínû, hogy a tiltott vadászati eszközök használója vagy a tiltott vadászati módok alkalmazója csak akkor vonható büntetõjogilag felelõsségre „állatkínzás” címen, ha a vad elejtése a tiltott eszköz vagy mód miatt az állat szenvedésével járt, és ezáltal bántalmazásnak minõsíthetõ (például, ha valaki söréttel lõ gímszarvast, vagy falkavadászaton vesz részt).

Ha ez így van, akkor jelentõsen szûkült a szankcionálható cselekmények köre. A Btk.-t módosító törvény ugyanis az „állatkínzás” alcímmel való kiegészítéssel egyidejûleg hatályon kívül helyezte (6. §) a szabálysértési törvény 149. §-ában a „jogosulatlan vadászat”-ot megvalósító cselekmények közül a tiltott módon való vadászatra utaló szövegrészt.

Ez azt jelenti, hogy megszüntették a tiltott módon való vadászat szabálysértési alakzatát, és „állatkínzásnak” minõsítve, bûncselekménnyé nyilvánították. Ez azonban azt is jelenti, hogy míg eddig mindenfajta tiltott vadászati mód szankcionálható volt szabálysértésként mint „jogosulatlan vadászat”, ezután csak az egyben állatkínzásnak is minõsíthetõ tiltott vadászati módok lesznek szankcionálhatók, bár bûncselekményként (vétségként).

Maga az orvvadászat továbbra is szabálysértés maradt a jogosulatlan vadászatok körében. Esetleg bizonyos esetekben, az eddigiekhez hasonlóan – erõltetett módon – lopásért vonható felelõsségre az elkövetõ. De bûncselekményért – állatkínzásért – vonható felelõsségre az is, aki például lesgödörbõl rókát lõ, ha a Btk. hivatkozott új rendelkezését betû szerint értelmezik.

Pedig a probléma egyszerûen orvosolható lett volna. A szabálysértési törvény teljes 149. §-át („jogosulatlan vadászat”) hatályon kívül kellett volna helyezni, és a törvényi tényállást kis korrekciókkal „Orvvdászat” alcímen beemelni a Btk.-ba, megfelelõ szankciókkal, az alapesetet vétségnek, a minõsített eseteket pedig bûntettnek nyilvánítva. Esetleg enyhébb kategóriaként megmaradhatott volna szabálysértésnek a „tiltott eszközzel vagy tiltott módon való vadászat”.

Dr. Zoltán Attila
(NIMRÓD 2004. június)