Kriti-Háló

Új rovatot nyitunk a könyvespolcon. Sõt nem csak a polcon, de a magyar vadászirodalom-történetben is. Könyvkritizáló rovatunk különlegessége, hogy azt az internetre találtuk ki. Az alap hagyományos: rendszeresen értékelni fogjuk a megjelenõ vadászkönyvek legérdekesebbjeit. Ezen a hálón minden fönnakad, ami számít. A jólnevelt könyvkritikához képest itt csak annyi a különbség, sõt az elõny, hogy a terjedelem kevésbé szorít, mint a nyomtatott lapok estében. Több könyvrõl, többet lehet mondani.

Az azonban már jelentékenyebb eltérés, hogy a megjelent kritika nem megfellebezhetetlen ítélet – csupán kiindulópont. Az írás ugyanis nyomban vitaindítóként szerepel. Várjuk olvasóink véleményeit is. Nagy örömmel tesszük közre a megerõsítõ, kiegészítõ, feleselõ, s különösen a kifejezetten ellentétes véleményeket! Minden elérhetõ szerzõnek is megküldjük a mûbírálatot, és ez az a hely, ahol a nyúl – ha akar – visszalõ: azaz az író a kritikusnak válaszolhat. S lehet persze viszontválasz, továbbgondolás stb. Egy-egy megjelent vadászkönyv értékelése nem az egyetlen kritikai írás lesz, hanem azon vélemények halmaza, amelyek ennek kapcsán összegyûlnek. Ráadásul a párbeszéd pillanatok alatt megvalósulhat, hisz ha valakinek véleménye támad, azonnal megírhatja.

Amikor Preisz Gyulával ezt a metódust kieszeltük, gondoltam, hogy nem sokan próbálkoztak még effélével. Nos, kiderült, hogy ezúttal a vadászok lépést tartottak a magyar irodalom legelejével. Alig pár hete, október közepén indult hasonló jellegû lap www.litera.hu címmel, ennek szerkesztõje Keresztúry Tibor.

A kritika az én álláspontom szerint – egy szakértõ vélemény. S ennek a meghatározásnak mindegyik eleme egyformán hangsúlyos. Vélemény, azaz igent és nemet mond, tetszést és nemtetszést nyilvánít , bosszankodik és örvendez, elismerõsen csettint vagy rosszallóan csóválja a fejét. Lényege, hogy ítéletet mond: jót és rosszat. Mindezt azonban szakmai alapon teszi, a vadászat és az írás szakmájának alapján. Én gyerekkorom óta állandóan vadászom, s mindig igyekeztem ebben a szakmában képezni magam. Az írás, az újságírás pedig immár 20 esztendeje kenyérkeresõ foglalkozásom. 1995. óta állandó szerzõje vagyok a Nimródnak. Ennyi a szakmai alapom. No meg az, hogy véleményem mellett igyekszem érvelni, bizonyítékokat gyûjteni.

Ám a kritika csak 1 vélemény, amely nem egyetlen és megfellebbezhetetlen! Ezt évszázadok óta ismételgetik a kritikusok, de soha nem volt olyan kézzelfogható értelme, mint ma, az interneten, ahol páratlan gyorsasággal és korlátlan mennyiségben megjelenhetnek egyéb vélemények is. Ezért ebben a rovatban a kritikus szabadsága megnõ: ítéletének kialakítása közben egyéb, külsõ szempontokra nem kell tekintettel lennie. Azokat ráhagyhatja másokra.

Miután elmondtam, mi is szerintem a kritika föladata, elmondom még, hogy – mi nem.
A kritikát nem szabad összetéveszteni a reklámmal. Nem akar sem rábeszélni egy könyvre, sem lebeszélni róla.
Nem az õ feladata eladni a könyvet, s nincs lelkifurdalása, ha miatta kevesebbet adnak el belõle.
A kritika nem könyvismertetõ. Az egy másik rovat. Aki arra vágyik, lapozzon oda. Nem akarja helyettesíteni egy könyv elolvasását, sõt: bûntudtot ébreszt. Hogy többet kellene olvasni.
És nem is enciklopédia. Egyes alkotásokkal foglalkozik, másokról hallgat.
Ilyen értelemben hívom olvasóimat véget nem érõ kritizálásra!

Márok Tamás