|
|
ROMÁNIA
A nagyvad továbbra is a politikum kiváltsága
Semmibe veszik az erdőtulajdonosokat
A vadásztársaságok a megmondhatói, hogy mekkora a hazai és a külföldi
érdeklődés a vadászat iránt. Románia erdői ilyen szempontból is kincsesbányát
jelentenek, noha az ebbol származó haszon nem az erdők jogos tulajdonosaihoz
kerül. A székelyföldi közbirtokosságok sem rendelkezhetnek a vadásztatás
jogaival, ami jelentős jövedelemkiesést okoz az erdőgazdálkodásban. A
romániai vadászat visszás helyzetéről dr. Benke József székelyudvarhelyi
erdőmérnökkel beszélgettünk.
- Hogyan szabályozzák Romániában a vadászatot?
- A vadászat jelenleg még állami monopólium. A tevékenységet a bukaresti
Mezőgazdasági Minisztérium központi hivatalának erdészeti hatósága szabályozza.
A vadászati tevékenységet a vadászterületek 70%-án a törvényesen megalakult
vadásztársaságok folytatják (amelyek vagy társultak a romániai Országos
Vadásztársasághoz, vagy nem), a vadászterületek maradék 30%-át pedig az
erdőgondnokságok visszatartották, és saját maguk gazdálkodnak rajtuk.
A vadászterületek egybeesnek az erdészeti üzemosztályokkal: ez síkvidéken
5000 ha, dombvidéken 7000 ha és hegyvidéken 15 000 ha, ugyanakkor az erdőkön
kívül tartalmazzák a legelőket, kaszálókat és szántókat is. A bérbeadási
szerződéseket a minisztérium köti a vadászterületek bérlőivel, és ezeknek
a szerződéseknek az értéke rendkívül alacsony, kisebb, mint 20 millió
lej/év/vadászterület. Ez a rendszer ellentétben áll azokkal a törvényekkel,
amelyek Nyugat- és Közép-Európában érvényesek, ahol a vadászati jog a
földtulajdonjoghoz kötődik. Tehát a földtulajdonosnak van joga, hogy vadásszon,
vagy átengedje ezt a jogot vadásztársaságoknak, vagy éppenséggel olyan
természetes személyeknek, akik egyéni vadászok. A tulajdonos az, aki eldönti
a szerződés értékét és a vadásztársaság többi kötelezettségét, mint például
azokat, amelyek a vadkárral kapcsolatosak. A bérbeadási szerződés értéke
a vadászterület minőségétől függ, gyakorlatilag a területen vadászható
fajok állományának nagyságától, tehát a kilövési kerettől. A vadászterület
egy bizonyos alsó küszöbértéknél nagyobb kell hogy legyen: természetes,
hogy ezt a területet nem egyetlen tulajdonos birtokolja. Több tulajdonos
esetén a szerződést az a tulajdonos köti meg, aki nagyobb részét birtokolja
a vadászterületnek, és azokat az összegeket, amelyek nem őt illetik, arányosan
lebontja a többi tulajdonosnak, aszerint, hogy ezek milyen részarányban
birtokolják a területet. Nyugaton a vadászati jog bérbeadása nem függ
össze a vadász vagy a vadásztársaság egy vagy több országos képviselethez
való tartozásával.
- Milyen esély van lényegi változásra a hazai vadgazdálkodás területén?
- Romániában sok munka van még a kellő törvények kialakítása terén, de
ezen a téren elsősorban egységes politikai akaratnak kellene megnyilvánulnia.
Most egy olyan állapotnak a folyamatos meghosszabbítása a cél, amelyből
sok politikus hasznot húz, mivel ők előjogokkal felruházva hódolhatnak
szenvedélyüknek, a vadászatnak. Minél később változik a törvény, annál
többet szenved a vad, nem beszélve arról, hogy a tulajdonos minden évben
elesik bizonyos jövedelemtol, amit helyette az állam zsebel be.
- A hatóságok milyen feladatot kell ellássanak?
- A vad felbecsülhetetlen kincs, amellyel Románia szerencsére még rendelkezik.
Az itt szerzett kapitális vadásztrófeák mutatják, milyen világszintű értékek
vannak bevésve azon vadak génjeibe, amelyek a Kárpátokban vagy a Duna-deltában
honosak. A hatóságoknak kell felülvigyázniuk ezeket a kincseket, hogy
megfelelő gazdálkodás révén a következő nemzedékek is élvezhessék a lehetőleg
minél érintetlenebb természetet. A hatóságok főként a következőkben kellene
hogy szerepet vállaljanak:
*
részt venni a vadászterületek kijelölésében,
* részt venni a vadlétszámok megállapításában, a kilövési keret meghatározásában,
* ellenőrizni az egész vadászati tevékenységet.
-
Hogyan tudná jellemezni a Romániában folyó jelenlegi vadgazdálkodást?
- Romániában a vadászterületek kétharmadát a társaságok kezelik, a többit
erdőgondnokságok használják. A tevékenységet a megfelelő minisztérium
képviselői ellenőrzik. Az ember hatása a természetre mindinkább növekszik,
az infrastruktúra, az utak és a felszerelés (terepjárók, golyós fegyverek,
infravörös éjjeli távcsövek, mobiltelefonok, rádió adó-vevők stb.) javulása
növekvő nyomást helyez a vadra. A külterjes vadászati mód, az, ahogyan
a vadat egészen a hegycsúcsokig hajtják, ugyancsak a vadlétszám apadásához
vezetett. Tudott dolog, hogy a mindenkori tavaszi vadszámlálás alapján
állapítják meg a következő vadászidény kilövési keretét. A nagy kilövési
keretet csak úgy lehet megtartani, ha magas és egyúttal irreális vadlétszámot
jelentenek be. A kilövési keret nem teljesítése tulajdonképpen azt jelzi,
hogy túlzottan magasra becsülték a vadlétszámot. A terepen ezzel szemben
megállapítható a vadlétszám csökkenése és a vadállomány elfiatalodása.
Gyakorlatilag a csúcstrófeák száma drasztikusan lecsökkent minden vadfajnál.
Kapitális medvék, öreg kanok, 10 kg-nál nagyobb agancsú szarvasbikák és
aranyérmes őzbakok egyre ritkábbak.
- Hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni?
- Mindenképpen tartamos vadgazdálkodás szükséges, valamint a vad magasabb
szintű értékesítése, kellő árak alkalmazása a külföldi és a tehetős belföldi
vadászok esetében. Továbbá: vadaskertek létesítése, ahol betelepítések
folynak, ahol kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak a vadászoknak és kísérőiknek,
kiegészítő jövedelemszerzés céljából. Ezek a jövedelmek ahhoz szükségesek,
hogy fenntarthatóvá váljon az optimális vadlétszám. Ezek a jövedelmek
beruházások gyanánt kell, hogy visszakerüljenek a vadászterületekre. Még
felvetodik a kérdés: mi lesz a gyengébb anyagi helyzetben levő vadászokkal,
akik nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy magas áron váltsák
ki a nagyvadra szóló engedélyt? Bele kell törődniük, hogy ragadozókra,
apróvadra és vaddisznóra vadásszanak, és hogy sorba álljanak majd egy-egy
őzbakért vagy más nagyvadért. Ahhoz hogy a bérlő megtartsa a vadat saját
vadászterületén, három dolgot kell biztosítania a vadnak: élőhelyet, csendet
és élelmet. Amennyiben saját vadászterületén teljesülnek ezek a feltételek,
és a szomszédos vadászterületen nem, akkor a vad óhatatlanul átköltözik
az övére.
- Sokat lehet hallani, olvasni rendőrségi hírekben az orvvadászatról.
Mennyire jelent ez reális veszélyt a vadgazdálkodásra?
- Vadorzás azóta létezik, mióta az első szabályozások megjelentek a vadászat
korlátozására. 1989 előtt, a régi diktatúra idején az orvvadászat korlátozott
volt, mivel rendkívüli szigorúság uralkodott a lőfegyvertartás terén,
és a besúgórendszer hamar lebuktatta az engedetleneket. Az 1989-es rendszerváltás
után, amikor beütött a ?demokrácia?, az új állapot drasztikus hatással
volt a vadállományra. A hatósági ellenőrzés lazulása és a törvénykezés
mulasztása miatt az orvvadászat kétszer is csúcsot ért el. Az első csúcs
az 1989-es változás utáni 3-4 évben következett be, amikor is nagyon elszaporodott
a vad, hála a régi rezsim gazdag örökségének (nem engedélyeztek ésszerű
vadgazdálkodást, mivel a ?kondukátor?-nak tartottak fenn minden vadat).
Rövid időn belül a kommunista vezetőket (mint legfontosabb vadászklienseket)
felváltották a tehetős külföldiek, akik potenciális kiegészítő jövedelemforrássá
léptek elő. Emellett kialakult a hússzerzést célzó orvvadászat, amelyet
az egyszerű vadászok folytattak, és egy bonyolultabb orvvadászat, amelyet
a legkülönbözőbb szinteken folytattak zöld uniformist viselő emberek.
Ez utóbbi sokkal veszélyesebb volt a vadra nézve, mivel nem létezett semmilyen
ellenőrzés. Egy nagyvadra szóló engedély tulajdonképpen két-három egyed
kilövésére adott módot, hiszen mindig kéznél volt a kitöltetlen engedély.
A fegyveres külföldit egy vagy két kollégája kísérte, és ezek egyetlen
engedéllyel, de több vaddal távoztak, itt hagyva valamennyi német márkát
a személyzetnek. A vadorzás második csúcsa szerencsére sokkal jelentéktelenebb,
de napjainkban türemkedik, amikor sok bérlő vadászterülete elvesztésétől
tart, mert a vadászati jog visszaszáll majd a tulajdonosokra. Egyfajta
pánik észlelhető a bérlők közt, amely a túlzott kilövési keretekben és
a jövőre nem gondoló gazdálkodásban, az utolsó óra filozófiájában ölt
testet. Sok vadászterületen mindenre rálőnek, ami megjelenik a hajtásban.
- Románia európai uniós csatlakozása mennyire jelenthet kényszerítő
körülményt a nyugati vadgazdálkodási előírások hazai átvételére?
- A koalíciós kormány 1999-ben előirányozta a törvényesség helyreállítását,
de a következő kormány félresöpörte a tervezetet, és ennek súlyos következményei
támadtak. 1999-ben már betervezték az elkerülhetetlen változtatásokat,
amelyek az uniós csatlakozáshoz szükségesek, főleg mivel a vadászat a
földtulajdon haszonélvezete, és Romániának e téren is igazodnia kell az
unióhoz. Az egész dolgot sokkal hamarabb kellett volna rendezni, de korábban
sem volt meg hozzá a politikai akarat. Most már csak a csatlakozás feltételeinek
betartása fogja véglegesíteni az idevágó törvénykezést. Értelemszerű hasonlóság
mutatkozik az erdők visszajuttatása (e túl sok lépcsős, elhúzódó és törvényhozási
hiányokkal tarkított folyamat, amely az erdők leromlásával járt) és a
vadászati jog visszaállítása között (húzták-halasztották a földtulajdonos
és a vadásztársaság között a bérbeadási szerződést, pedig csak ez tesz
lehetővé tartamos és kölcsönösen előnyös vadgazdálkodást a vadászterületen).
A vadászati tevékenységben az államnak csak ellenőrzési szerepe kellene,
hogy legyen. A vad nem politizál, de a szenvedélyes vadászoknak, akik
természetszeretők és tartamosan szeretnének gazdálkodni, még mindig mászniuk
kell a politikai golgota lépcsőfokait. Most már tisztán látszik, hogy
csak a törvényesség visszaállítása és a tartamos vadgazdálkodás tudja
majd megfékezni a vadorzást.
- Milyen szervezetekbe tömörülnek a vadászok jelenleg Romániában? Hogyan
kellene szervezkedniük a jövőben?
- Az érvényben levő törvény szerint a romániai vadászok társaságokban
csoportosulnak, amelyek törvényesen létesült jogi személyek. A törvény
nem tartalmazza azt a kitételt, hogy: az Országos Vadásztársasághoz társult,
de a kikötés megtalálható egy miniszteri határozatban, ami nyilvánvalóan
ellentmondás. Az utolsó 4 évben az Országos Vadásztársaság erős nyomást
fejtett ki, hogy bekebelezze a helyi vadásztársaságokat, és hogy kiküszöbölje
azokat a tagokat vagy társaságokat, amelyek nem hajlandók társulni. Ez
a nyomás ellentmond az alkotmány által biztosított szabad társulási jognak.
Nyugat- és Közép-Európa országaiban a vadászati jog átruházását és a bérbevételt
nem kötik a vadász vagy a vadásztársaság országos képviselethez való tartozásához.
Vannak vadászati joggal rendelkező egyéni vadászok, akik meghívásos alapon
vagy bérlés útján vadászhatnak. Romániában hamarosan módosítani kell az
idevágó törvényeket, hogy a Vadászati Törvény biztosítsa a tulajdonosok
rendelkezési jogát a területükön élő vadak felett, a Fegyvertartási Törvény
pedig egyéni vadászoknak is megengedje vadászfegyverek tartását, összhangban
az Európai Unió törvénykezésével.
Forrás: Erdélyi Napló |