Mûvészeink Internetes tárlata


ALTAMIRA EGYESÜLET

Alapító tagok

CSERGEZÁN PÁL festõmûvész 1924-ben, a kelet-magyarországi Záhonyban született. Gyerekkorát paraszti környezetben, állatok közelében töltötte. Állatszeretetébõl nem is gyógyult ki soha. Lovak, elsõsorban a lovak határozták meg érdeklõdési körét. A tûzoltókra nem, de a tûzoltólovakra mindig emlékezett 1934-bõl Kisvárdán. A fiatal korára nem szívesen gondolt vissza: szegénység, éhezés, front, hadifogság és „egyéb jók” fémjelzik ezt az idõszakot. A fõiskola elvégzése után húsz évig fõleg könyveket illusztrált, az akkori lenézettekkel, Széchenyivel, Kittenbergerrel, Fekete Istvánnal dolgozott együtt. A 60-as évek vadászatának szakértõ vezetõi gondoskodtak arról, hogy a magyar vadnak és vadászati kultúrának híre legyen a világban. Ez meg is történt igen magas színvonalon. Ausztráliától Alaszkáig megdobban a vadászok szíve egy-egy Csergezán-kép láttán. (Élt 1924–1996)

CSIBY MIHÁLY festõmûvész, grafikus 1922-ben született Budapesten. Gallé Tibor szabadiskoláján tault. Az Iparmúvészeti Fõiskola festõszakán Leszkovszky György és Diósi Antal voltak a mesterei. 1945–49-ig „malenki robot” a Szovjetunióban, 1954-tõl negyven éven át a Természettudományi Múzeum külsõ munkatársa. 1959-tõl hetven önálló hazai és külföldi kiállítása volt. Képeinek tárgya elsõsorban a rovarvilág megjelenítése, ezzel egyaránt szolgálta a tudományt és az ismeretterjesztést. Ezirányú munkásságát a Hradec-Kralove város aranyérmével, a Természettudományi Múzeum pedig a „pro studio et fidei” érmével tüntette ki. 1957-tõl sorozatban kap és vállal egyházmûvészeti megbízásokat. Számos templomban láthatók festkói, színes ablakai, stációk és sok ornamentika. Sokirányú munkásságát VI. Pál pápa áldásával és érmével ismerte el. 1961-tõl tagja a Képzõmûvészeti Alapnak. Ettõl az évtõl kezdve vesz részt a hazai és külföldi exlibris és kisgrafikai kiállításokon. Munkái megtalálhatók Amerika, Európa, Ázsia és hazánk sok múzeumában, valamint magángyûjtõknél. E mûfajban is többször kitüntették. Alapító tagja a sint-niklaasi Nemzetközi Exlibris-centrumnak és Múzeumnak. A Molnár-C. Pál Társaság alapító tagja. Nívódíjas és I.B.B.Y. díjas képzõmûvész.

CSÉRI LAJOS szobrászmûvész 1928-ban született Hajdúböszörményben. A Képzõmûvészeti Fõiskolán 1953-ban diplomázott Ferenczy Béni és Pátzay Pál növendékeként. Rendszeres résztvevõje a jelentõsebb országos és csoportos kiállításoknak. Több egyéni kiállítása volt az Egyesült Államokban (1971–72-ben tanított is). A FIDEM számos kiállításán szerepelt: Krakkó, Budapest, Lisszabon, Firenze, Stockholm, Colorado-Springs, Helsinki, Budapest. A ravennai Dante-pályázatokon többször vett részt, elnyerte a zsûri különdíját.

FÁBIÁN GYÖGYVÉR festmõmûvész 1944-ben született Salgótarjánban. 1963–69-ig a Képzõmûvészeti Fõiskola festõ tanszakára járt, diplomát 1967-ben szerzett. 1970–1973-ig Derkovits-ösztöndíjban, 1985-ben állami ösztöndíjban részesült. Több mûve van múzeumok tulajdonában, külföldi és magyar magángyûjteményekben. Munkáival különbözõ mûfajokban több díjat nyert. Negyvennél több hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt, önálló kiállításai idõrendben: 1974 Szombathely és Salgótarján; 1975 Stúdió Galéria, Budapest; 1976 Szarvas; 1978 Balassagyarmat, Szécsény, Salgótarján; 1980 Szekszárd; 1981 Kastély Múzeum, Szécsény; 1982 Salgótarján; 1984 Csepei Iskolagaléria, Korona Pódium, Budapest; 1985, 1987 és 1989 Mensch Galéria, Hamburg; 1986 San Marco Galéria, Csepel Galéria, Budapest; 1989 Gent; 1989 és 1990 Darmstadt; 1992 Marosvásárhely, 1993 Duna Galéria, Budapest; 1994 VSZM Galéria Budapest.

KISS RICHÁRD festõmûvész Budapesten született 1968-ban. Édesapja – Kiss Csaba – is festõmûvész, sokat jártak együtt a természetben, és a színek használatát, a különbözõ technikákat is tõle sajátította el szinte gyermekként. A kezdeti biológiai érdeklõdés késõbb a festészet felé fordult, a Képzõmûvészeti Fõiskolán képezte tovább magát. Kezdetben fõleg ragadozó madarakat festett, a képek egy része Skóciába is eljutott. A madárfestmények révén ismerkedett meg Mury Róberttel, baráti kapcsolatuk azóta is tart. A NIMRÓD fõszerkesztõje, dr. Zoltán Attila is támogatta a fiatal mûvészt, munkáit közölte a lapban és jeles vadásztársaságokkal is összeismertette õt. Kiss Richárd nem vadászik ugyan, de a „terepen” sok élményt gyûjtött a vadról, kutyákról. 1989-ben elnyerte a VADCOOP-pályázat elsõ díját. 1990-ben édesapjával közösen állított ki a Sziráki Kastélyban. Az elmúlt években önálló kiállításai voltak a Buda Penta Hotelben és több csoportkiállításon is szerepelt. A külföldiek közül jelentõsebbek voltak: European Wildlife Art, Brüsszel (1993), La fauna delle Alpi, Torino (1994), és a torontói szereplés.

LELKES ISTVÁN festõmûvész 1937-ben született. A Képzõmûvészeti Fõiskola murális-festõ szakán végzett 1961-ben, azóta Hódmezõvásárhelyen él. Festészettel, grafikával és más mûfajokkal foglalkozik, témavilágában jelentõs szerepet kap a tájkép, a madarak és a lovak ábrázolása. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületben vezetõ funkciót tölt be, továbbá fontos feladatot lát el a hazai lovasvilágban is. Az 1984-ben Szilvásváradon rendezett Fogathajtó Világbajnokság teljes képzõmûvészeti installációját õ készítette. Mûvei a világ számos országában megtalálhatók.

MURAY RÓBERT festmõmûvész, grafikus 1931-ben született Rákospalotán. Zoológusnak vagy festõmûvésznek készült, ma mindkettõnek vallhajta magát. A Képzõmûvészeti Fõiskolát 1954-ben végezte és már a diplomamunkája is zömmel madárvonatkozású volt. 1957-ig adjunktus volt a fõiskolán, azóta szabad pályán dolgozik. Az 1971-es adászati Világkiállításon több pavilont tervezett, és ekkor jelent meg VADJAINK címû levelezõlap-sorozata is. Ezekben az években több vadászházban, kastélyban festett nagyméretû szekkókat. A MÓRA Kiadónak õt BÚVÁR zsebkönyvét illusztrálta, elkészítette a VADÁSZHATÓ MADARAK címû oktatóplakátot és -füzetet, majd a VÉDETT MADARAK plakátsorozatra került sor. A HALAK címû plakátokon Lewit Péterrel dolgozott együtt. Az utóbbi 10–15 évben leginkább táblaképeket fest. Részt vett jelentõsebb országos és csoportos kiállításokon, a „TÉMÁM A TERMÉSZET” címmel rendezett egyéni kiállításainak száma 60 felett van. Külföldön is gyakran szerepelt, úgy Nyugat-Európában mint az USA-ban. Több díja, kötüntetése közül az 1994-ben kapott Állami Díj a legrangosabb.

PÁL JÁNOS Kispesten született 1946-ben, abban a szerencsében részesült, hogy mindig természetközelben élhetett. A Képzõmûvészeti Gimnáziumban a festészet alapjai elsajátításának évei alatt komoly gyûjtõutakat tett, néhány iskolatársát is „megfertõzve” az entomológia bûvöletével. Míg az élõvilágot közelrõl inkább a biológus szemével nézte, a táj varázsa a képzõmûvészet felé jelentette az összekötõ kapcsot. A trópusi Amerika kiemelkedõen gazdag rovarfaunája már rég felkeltette érdeklõdését, eladdig, hogy a jobb cserelehetõség érdekében nyelvtanulásba fogott. Ez újabb életre szóló érdeklõdést ébresztett benne a spanyol és portugál nyelvterület, különösen Latin-Amerika természeti képe, népei, kultúráik és mûvészetük iránt. Több hazai kiállítása mellett 1976-ban Lisszabonban, 1992-ben Mexikóban vett részt közös kiállításokon. Egyéni kiállításai Budapesten voltak 1971-ben, 1985-ben, 1993-ban és 1994-ben. 1970 óta dolgozik a Természettudományi Múzeum égizse alatt tudományos és ismeretterjesztõ kiadványok illusztrálásán, a múzeum és nemzeti parkok bemutatóházainak kiállításain. Ez közrejátszott abban, hogy az érdeklõdése mindinkább a természetvédelem felé fordult, és ez adta az ötletét az ALTAMIRA EGYESÜLET létrehozásának is.

SZEMADÁM GYÖRGY festõmûvész, mûvészeti író Budapesten született 1947-ben. 1969 óta 27 egéyni kiállítása volt, 1978 óta ír mûvészetelméleti és kultúrtörténeti tanulmányokat, illetve képzõmûvészeti, film- és fotókritikákat. A Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének választmányi tagja. Több ismeretterjesztõ televíziós mûsort készített. 1991 óta készítette az MTV (H)arcképek címû képzõmûvészeti mûsorát. Megjelent könyvei: Jankovics Marcell (monográfia, 1987), Jelképtár (társszerzõ, 1990), Apokrif állattan (1991).

SZUNYOGHY ANDRÁS festõmûvész, grafikus 1946-ban született Pécsett. Édesapja, dr. Szunyoghy János – az ismert zoológus, Afrika-kutató – is kitûnõen rajzolt. A tehetség öröklõdött, és az állatok iránti vonzódás is. A Képzõmûvészeti Fõiskolán Sarkantyú Simo, Kádár György és Ék Sándor növendéke volt, 1969-ben diplomázott. 1970-ben szerepelt a Fiatal Mûvészek Stúdió kiállításán. Önálló kiállításokkal 1975-ben indult. Azóta számos egyéni kiállítása volt, többek között 1981-ben a Magyar Nemzeti Galériában és 1982-ben a firenzei Medici Galériában. A jelentõsebb csoportos kiállításokon is találkozhattunk mûveivel. Derkovits-öszöntdíjas volt, ma a Mûvészeti Szakközépiskola tanára. Évekig dolgozott egy hézagpótló munkán, mûvészeti állatanatómiai könyvsorozatot tervezett, amelybõl a LÓ címû kötet meg is jelent 1991-ben. Munkáját Barcsay Díjjal ismerték el. Az eredeti tanulmányokat a Vigadó Galériában állította ki 1986-ban. Az utóbbi években bélyegeket is tervez, készít rendkívül precíz rézmetszetes technikával. Grafikai lapjain gyakran szerepelnek állatok.

TASSY BÉLA grafikusmûvész 1942-ben született Pesterzsébeten. 1967 óta rendszeres résztvevõje hazai és külföldi kiállításoknak, biennáléknak. Több alkotása található hazai és külföldi múzeumokban és közgyûjteményekben. Eddig 15 önálló kiállítása volt bel- és külföldön. Fontosabb díjak: 1974 Szegedi Nyári Tárlat; 1979 Miskolc, Grafikai Biennálé; Tihany, Balatoni Kisgrafikai Biennálé; 1983 Nemzetközi Dimitrov Pályázat (nagydíj); Tihany, Balatoni Kisgrafikai Biennálé; 1988 Szeged Kisgrafikai Biennálé; 1989 Lipcse, Nemzetközi Könyvkiállítás IBA (ezüstérem).

TÓTH BÉLA szobrászmûvész Budapesten született 1941-ben. A Képzõmûvészeti Fõiskolán Szabó Iván és Pátzay Pál voltak mesterei. 1976–82-ig a Képzõmûvészeti Szakközépiskola szobrász mûvésztanára volt. 1980 óta a Tisza mellett, Csongrádon él. Szobrain, kisplasztikáin, érmein megjelenik a ló, nemcsak a maga realisztikus valóságában, hanem mint mindenre alkalmas kifejezõ jelkép is. Fontosabb köztéri munkái: Lovas harcos a Gyulai Várnál 1974, „Kincsem” a Budapesti Galoppon 1977, Kubikos emlékmû Csongrádon 1979, Kõrösi Csoma Sándor, Budapest X. kerület 1984, „Gróf Széchenyi István, a magyar lótenyésztés megalapítója” a Kincsem Parkban 1985, Petõfi, Szombathely 1987, „Tatai Diána”, az Eszterházy-kastély elõtt 1988, Zrínyi Miklós lovasszobra, Zalaegerszeg 1989.