Hét év után, 2001-ben az egyesület eredményes idõszakra tekinthet vissza, kiállításainkkal többször foglalkozott a televízió és ezekrõl egy-két újságcikk is megjelent. Egyesületünk célja, mûködésének története, tagságunk összetétele viszont mindezidáig ismeretlen maradt.
Kezdjük a megalakulásnál. Sokan érezték úgy, hogy szükség lenne csoportot formálni a természethez valamilyen módon kötõdõ képzõmûvészekbõl, de ez sokáig csak vágy maradt. Az ötlet gazdája tulajdonképpen a Természettudományi Múzeum volt, a fõigazgató-helyettes dr. Vásárhelyi Tamás és a múzeum alkalmazásában álló grafikus Pál János régóta gondolkodtak azon, hogy Linné Galéria néven össze kellene fogni azokat a mûvészeket, akik színvonalas tudományos illusztrációkat készítenek.
Ábrázolásaikon (emlõs, madár, rovar, növény stb.) hitelesen és esztétikusan örökítik meg a témáikat. Azt gondolták, hogy ezek megvásárolhatóságával, birtoklásával talán csökkenteni lehetne az emberekben meglévõ spontán gyûjtési vágyat, amely a természetben sokszor kárt is okoz. Arra gondoltak, hogy ha múzeumokban, nemzeti parkok központjaiban, turisztikai centrumokban ilyen témájú képeket, nyomatokat lehetne kapni, akkor a virágszedéssel, rovargyûjtéssel stb. a termélszetben okozott kár csökkenne.
A nyugati világban – ahol a nemzeti parkoknak és a természetvédelemnek nagyobb múltja van – ez már régóta bevált gyakorlat. Számtalan élõlény képe vásárolható meg levelezõlapokon, plakátokon, plasztikus utánzatokon. Egész üzletág alakult ki a tetszetõs emléktárgyak forgalmazásából. Ez a kezdeti nemes elképzelés – pénz és partner hiányában – ezidáig sajnos nem valósulhatott meg.
1994 tavaszán Szunyoghy anatómus, grafikusmûvész Veres Pálné utcai mûtermében összejött az a lelkes, a téma iránt elkötelezett csoport, amelynek tagjai megalapították az egyesületet.
Alapító tagok: Csergezán Pál, Csiby Mihály, Fábián Gyöngyvér, Kiss Richárd, Makovecz Benjámin, Muray Róbert, Pál János, Szunoyghy András, Tassy Béla és Varga Pál. Rövid vita után elvetették a kevésbé ismert Linné Galéria nevet és az állatábrázolás gyökereire utalva az ALTAMIRA EGYESÜLET nevet választották. Alcímként „A természethez kötõdõ képzõ- és iparmûvészek köre” szövegben állapodtak meg.
Az elsõ elnök Csergezán Pál volt, aki nemzetközi hírû állat- és vadászfestõ, alelnökök Muray Róbert és Pál János lettek. A titkári teendõk ellátására Szunyoghy András ítéltetett a legalkalmasabbnak. Az egyesületnek jelenleg több mint ötven tagja van, akik a mûvészet számos területén dolgoznak. Tagjaink között több mûvészeti szakközépiskolai és fõiskolai tanár található. A kitûnõ növény-, rovar-, madár- és állatillusztrátorokon kívül van közöttünk bélyegtervezõ, sokszorosító grafikus, ló- és állatszobrász, érmész, faliszõnyeg-tervezõ iparmûvész és több, nemzetközileg is ismert állatfestõ.
Az egyesület tagjai közül több mûvész munkásságát díjazták már – itthon és külföldön – magas mûvészi vagy állami kitüntetéssel.
Már az elsõ évben sok kiállítást rendeztünk, többek között a budapesti Csók Galériában. A bemutatkozó kiállításról a Duna Televízió Talpalatnyi Zöld címû mûsora is riportot készített. A sokféle alkotói felfogásból adódóan az összkép heterogén volt, Csiby Mihály Vagy Pál János precíz rovarábrázolásai egészen másként jelenítették meg az inspiráló közös témát, a TERMÉSZETET, mint Rádóczy Gyarmathy Gábor vagy Szemadám György szürrealisztikus kompozíciói.
Megemlítünk a hét év távlatából néhány kiállítást pontos dátumok nélkül: Közgazdaságtudományi Egyetem, Újpest Galéria, Természettudományi Múzeum, Kék Iskola Galéria, Páholy Galéria, Magyar Mezõgazdasági Múzeum (Budapest), Bakony Múzeum (Zirc), Fogathajtó Világbajnokság (Bozsó Gyûjtemény, Kecskemét), Honvédségi Tiszti Ház (Baja), Agrártudományi Egyetem (Vadbiológiai Világkongresszus, Gödöllõ), Felsõvárosi és Öreghegyi Közösségi Ház (Székesfehérvár), Városi Múzeum (Mátészalka). A székesfehérvári Altamira kiállítás a László Szobrászmûterem szervezésében született meg, így ott László Péter szobrászmûvész 24 alkotása is gazdagította a kiállítást.
1996-ban – Csergezán Pál halála után – Muray Róbertet választotta elnökül a tagság, akinek tevékenysége a természetvédõk és vadászok körében egyaránt jól ismert, s aki vezetõje volt a Gemenc Rt. által szervezett nyári mûvésztelepnek is. Ez igen jó alkalom volt arra, hogy a fõleg városlakó mûvészek újabb élményeket és ismereteket szerezzenek a természetben.
Az ALTAMIRA EGYESÜLET tagsága rendszeresen részt vesz az évenként megrendezendõ Csergezán Pál Alapítvány pályázatain és kiállításain. 1997-ben Kiss Richárd, 1998-ban Meszlényi Attila, 2000-ben Valaczkai Erzsébet, 2001-ben Muray Róbert nyerte el a díjat (mindannyian tagjai az egyesületnek).
A Magyar Vadászlap gyakorta közöl mûvészportrékat, ebben a rovatban az évek során számos alkotó pályáját és mûveit ismertették már, csakúgy mint a NIMRÓD vadászújságban megjelenõ Galéria rovat, amely számos lehetõséget biztosított a mûvészek bemutatkozására.
Korábban készült egy levelezõlap-formátumú színes füzet és egy A/4-es méretû album életrajzokkal, színes reprodukciókkal, három nyelvû szöveggel. Talán ez is segített ismertebbé tenni az ALTAMIRA EGYESÜLETET és tagjainak munkásságát. Az egyesület folyamatosan keresi a kapcsolatot a mûvészeti orgánumokkal, amely terület még bõven rejt magában tennivalót és lehetõséget.
1998 õszén a TV2 Szelátomást címû mûsora külön foglalkozott a természetábrázolás mai állapotával meginterjúvolva néhány mûvészt (Makovecz Benjámint, Meszényi Attilát, Muray Róbertet, Nemes István és Valaczkai Erzsébetet), akik az egyesület tevékenységérõl nyilatkoztak.
Az ALTAMIRA EGYESÜLET célja nem a leképezés, nem is a naturalizmus, ám a természetet mint ihletõ forrást nem tagadja meg. Bízzunk abban, hogy a XXI. század mûvészeti életében is helye lesz az egyesületnek, a mûvészeket fogják keresni ha tudományos illusztráció, természetben gyökerezõ kép vagy szobor készítésérõl lesz szó. A megítélésnél egyetlen mérce legyen: A MINÕSÉG!