Mûvészeink Internetes tárlata

FRANK TAMÁS festõ


MUFLONOK
(olaj, vászon, 38×52 cm, 70 000 Ft)


BÕGÉS
(olaj, vászon, 60×80 cm 90 000 Ft)


ÖTÖSFOGAT
(olaj, vászonr, 42×60 cm, 80 000 Ft)


MÉN PORTRÉ
(olaj, vászon, 46×60 cm, 85 000 Ft)

ÖNÉLETRAJZ

Frank Tamás vagyok, 1948-ban születtem, Budapesten élek családommal. Egy leányom van, sõt most már egy kis unokám is. 1962-ben fejeztem be az általános iskolát és jelentkeztem a Képzõ- és Iparmûvészeti Gimnáziumba, de túljelentkezésre hivatkozva elutasítottak. 1962–1965-ig villanyszerelõ szakmunkásnak tanultam és sikeresen megszereztem a szakmunkás bizonyítványt, 1966–68 között sorkatonai szolgálatot teljesítettem. 1996-ig a szakmámban dolgoztam, 1971-ben megnõsültem. 1996-ban egy mélyvénás trombózis után a festészet "rögös útjára tévedtem".

Az iskolaidõket leszámítva 14 éves koromig anyai nagyanyámnál éltem falun, itt oltódott belém a lovak és egyéb jószágok csodálata és megbecsülése. Életem során hosszabb-rövidebb kihagyásokkal mindig rajzoltam és a 70-es évektõl festettem. 1958-ig Budapesten, a Rákóczi úton laktunk, így rendszeres látogatója voltam az Állatkertnek, valamint a Vajdahunyadvár és a Nemzeti Múzeum tárlatainak. Ezt a szokásomat azóta is megtartottam.

Mindig is jártam erdõt-mezõt, figyeltem kik lakják, mit csinálnak, hogyan élnek. Közel két évig módomban volt megismerni a Gödöllõi dombvidék egyik legszebb, legváltozatosabb részét, a Gödöllõ – Isaszeg – Pécel – Nagytarcsa – Kerepes határolta vidéket. Akkoriban hihetetlen vadbõség volt azon a vidéken. Kedvemre lovazhattam a Kerepesi TSZ csikótelepén.

Mostanában a Tápiók vidéke a kedvencem. Van egy soha el nem készülõ kis "gyümölcstárolóm" Szentmártonkátán, amelynek a tornácáról vagy ablakából nézhetem a fürödni-inni járó madarakat és vadat.
Az eddig leírtakhoz szorosan kötõdnek Kittenberger Kálmán, Fekete István és Széchenyi Zsigmond felülmúlhatatlan írásai a természetrõl, vadról, vadászatról. Úgy emlékszem, az ABC-s könyv után ezek következtek, mint önként vállalt kötelezõ olvasmányok. Bár vadász sosem voltam (azt hiszem, nem is leszek), a csúzlis-légpuskás korszak sem maradt ki hajdani ifjúságomból. Sõt! De azóta sok víz lefolyt a Rákos patakon és a Tápión.

1970 és 1972 között tagja voltam a Rákosligeti Mûvészkörnek, melyet Nagy János festõmûvész vezetett. Itt szerény körülmények között csak portrérajzolásra és kellemes beszélgetésekre volt lehetõség. A késõbbiekben autodidaktaként fejlesztettem festõi tudásomat. Fõ témám a táj megjelenítése volt, egy kis ideig tartó szürrealista "eltévelyedéssel". 1986-ban, hogy az évi "kötelezõ nézelõdést" megejtsem, bementem a Vajdahunyadvárba. Meglepetésemre és nagy örömömre éppen akkor volt Csergezán mester kiállítása. Szinte "megborzongtam" a gyönyörû képek láttán. Megvilágosodott "mit ér erdõ-mezõ, a legszebb táj, ha üres, nem lakják". Bemutathattam festményeimet 1972-ben és 1981-ben Budapesten, Maglódon 1986-ban, a közelmúltban Hódmezõvásárhelyen, szülõfalumban Maroslelén, illetve 1999-ben szintén Hódmezõvásárhelyen.

A „fordulat éve" 2000 volt: a Csergezán Pál Alapítvány jóvoltából több kiállításon is részt vettem.

Frank Tamás