Mûvészeink Internetes tárlata
Vadászati, természeti képzõmûvészetünk
az ezredfordulón

Az ezredforduló mindig alkalom egyfajta összegzésre, s igy volt ez a hazai természetábrázoló és vadászfestõkkel is. Még 2000-ben, illetve 2001-ben született meg a gondolat, hogy Magyarország természeti értékeit, élõvilágát, a nemzetközi hírû vadállományt és a vadászatot a képzõmûvészek alkotásain keresztül egy albumban kellene összegyûjteni. Hiszen úgy a természet mint a képzõmûvészet rendkívül sokszínû, ezer arcát tudja mutatni, mindenki mást lát meg benne, s az alkotók sok esetben olyan pillanatait örökítik meg, amelyet talán sokan meg is láthatnak.

Ennek szellemében indult el a Négyszemközt a természettel c. album kiadása, amelynek végsõ soron kettõs célja volt. Az egyik a hazai élõvilág bemutatása, a másik az ahhoz kapcsolódó képzõmûvészek népszerûsítése. Mi magunk is meglepõdtünk, hogy az elmúlt évtizedben milyen sokan kezdtek a vadászat, a természet megörökítésével foglalkozni, legyen az festmény, grafika, csontfaragás, üvegmetszés, porcelánfestés. Valószínû ez nem véletlen, hiszen ha az elmúlt 200 évet felölelõ tanulmányokat, kiadványokat áttekintjük egyértemûvé válik, hogy azokban az idõszakokban amikor egy lendületesebb polgári fejlõdés tapasztalható Magyarországon mindig több volt azoknak a száma akik ecsetet, tollat, ceruzát fogtak és maradandót alkottak. S így van ez ma is.

Annak érdekében azonban, hogy az album megjelenésével kapcsolatos mindkét célt elérjük, 2001 szeptemberében Gödön a Nemeskéri Kúriában megrendezésre került az elsõ Négyszemközt a természettel c. kiállítás, amelyen 68 alkotó szerepelt. A kiállítást további 12 kiállítás követte 2002-ben. Az album kiadója javasolta, hogy a 2002. év legyen a Vadászati és természeti képzõmûvészet éve, amelyhez csatlakozott az Országos Magyar Vadászati Védegylet, majd a Vadászati Kulturális Egyesület. A kiállítások szervezésével egyidõben folyamatos volt a beérkezett anyagok rendezése, cseréje és nem utolsó sorban zsûrízése. A végsõ döntés után 81 alkotó mutatkozhatott be a könyvben. A bemutatkozás is rendhagyó, hiszen nem egy harmadik személy által írott anyag olvasható, hanem mindenki személyesen vallott arról, miért fontos számára a természet és annak megörökítése.

Történelmi elõzmények

Nem érdemtelen áttekinteni azokat az összefoglaló munkákat, amelyek a hazai vadászati, természeti képzõmûvészetrõl születtek az elmult negyedszázadban. A feldolgozásokban legnagyobb érdeme dr. Nagy Domonkos Imrének van.

1972. Dr. Nagy Domonkos Imre: Vadászat a festészetben, Corvina kiadó. Nem hazai képzõmûvészek alkotásait mutatja be. Ez az elsõ ilyen témáju összefoglaló munka, amely készítésének körülményeirõl a szerzõ vallja: Mindent elõlrõl kellett kezdenie, mert magyarul semmiféle feldolgozás jellegû irásmû nem volt a témáról. A könyvben szereplõ festményekrõl elsõsorban azt érdemes megemliteni, hogy témájukat tekintve elsõsorban vadászjeleneteket mutatnak be.

1974. Vadászévkönyv 75. Gondolatok és adatok a XIX–XX. századi magyar vadászfestészetrõl. Ez az írás volt az alapja egy késõbb megjelent könyvnek ezért itt nem részletezem.

1980. Vadászat Magyarországon: Egy teljes átfogó és történelmileg is visszatekintõ anyag a magyarországi vadászatról, s ennek egyik fejezete a "Magyar Vadászat a polgári korban" 1881–1918 idõszak között. Szerzõje dr. Nagy Domonkos Imre. A könyv sok csodálatos képzõmûvészeti alkotás kíséretében mutatja be a polgári kor vadászatát, a szokásokat, gazdálkodást és a vadászati kultúrát. Ennek részeként említi a vadászathoz kapcsolódó képzõmûvészetet és képzõmûvészeket. A szerzõ 23 fõt említ név szerint a tárgyalt 40 év távlatában.

1988. Hunor Vadászkönyv: Gondolatok a magyar vadászfestészetrõl.
Ennek elõzménye a Vadászetika I. kötetében megjelent a Vadászat és a mûvészet címû anyag. A szerzõ szintén dr. Nagy Domonkos Imre, ezen gondolataiban 20 fõt emlit. Ami feltétlenül megjegyzésre szorul, akkori kortárs mindössze három fõ. Csergezán Pál, Muray Róbert és Balogh Péter. Az anyag erénye, hogy a szerzõket elsõsorban akként csoportositja, hogy mit örökitenek meg. Így már ekkor hangot adott annak, hogy egyre kevesebb a vadászjelenet, viszont sokkal többen ábrázolták a vadászokat és vadorzókat, s a vadászfestészet legnépszerûbb ágának az állatportré festését említi. Külön témacsoportként említi a szerzõ amikor az állat mellett a táj is hangsúlyt kap.

1999. Védett természeti értékek a magyar képzõmûvészetben: Telepi Katalin-Sterbecz István A könyv a Mezõgazda kiadónál a Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával jelent meg. A hazai képzõmûvészet legnagyobbjai – Aba Novák Vilmons, id. Makró Károly, Iványi Grünwald Béla, Szõnyi István, Egri József –, mindösszesen 35 festõmûvész, grafikus válogatott alkotásain keresztül mutatja be a kiadvány a hazai védett természeti tájakat, történelmi helyeket, amelyek nagy része ma a világörökség része, továbbá ismertet életközösségeket, fajokat. A kiadványban Muray Róbert három alkotása is reprezentálja a hazai értékes állat- és madárfajokat.

2000. Magyar Vadászirodalom Képeskönyve, vadászat és horgászat az irodalomban és a képzõmûvészetben, amely a Mezõgazda kiadó gondozásában jelent meg a Földmûvelésügyi Minisztérium támogatásával. Ebben különálló fejezetként szerepel a vadászat és állatábrázolás a XIX–XX. századi magyar képzõmûvészetben. A szerzõ – az elõzõekben többször emlitett dr. Nagy Domonkos Imre – kísérletet tesz többek között az alkotók és témák csoportosítására, nagyobb történelmi idõszakokat áttekintve ismerteti az egyes idõszakban tevékenykedõ festõket, grarikusokat, szobrászokat. Késõbb alfabetikus sorrendben lexikonszerûen összesen 252 nevet emlit, ebbõl 26 ma is élõ kortárs alkotó. Tehát több mint 200 év és több mint 250 név.

Ennyi név hallatán joggal vetõdik fel kik voltak, miben teljesedett ki munkásságuk, valóban a több mint kétszáz alkotó rendszeresen festett, publikált, kiállitott? Szó sincs errõl. A szerzõ mint történész átolvasott minden vadászattal kapcsolatos kapcsolatos kiadványt, könyvet, folyóiratot illetve mûvészeti kiadványt, s minden egyes kép alkotóját kijegyzetelte. Így találhatunk olyan megjegyzéseket, hogy az említett névnél az illetõnek esetleg csak egyetlen rajza ismert akár vadászat, akár állatábrázolásban. Vagy olyan megjegyzés is található, hogy ismert volt állatábrázolásáról az illetõ, de a szerzõ ilyet kutatásai során nem talált. Ami szembetûnõ, igen sokan, akik szépirodalmi tevékenységet végeztek maguk illusztrálták könyveiket, s hasonlóan tudományos tevékenységet végzõk saját illusztrációikat használták a kiadványokban. Ebbõl kiidulva levonható az a következtetés, hogy elsõsorban az elmúlt évszázad végén alkotók jelentõs részének képzõmûvészeti képzettsége nem volt. A feldolgozott idõszak 1780-tól a kézirat lezárásáig terjed. Annak ellenére, hogy számos magánjellegû megjegyzést tartalmaz, történeti áttekintése rendkívül értékes információkkal szolgálhat az elmúlt századok vadászati képzõmûvészetérõl, és összehasonlitási lehetõséget biztosít a jelen korszakban is.

2000-ben A természet szerelmesei címmel kiadvány jelent meg a millenniumi rendezvények keretében megrendezett képzõmûvészeti kiállítássorozatról, amelynek résztvevõirõl egy kiadvány jelent meg. Az egyszerû kiadványban 32 képzõmûvész neve, fotója és egy-egy alkotása valamint címe lelhetõ fel.

2001-es Millenniumi vadászati évkönyvben Vadászfestõk, állatfestõk címmel Gellért Tibor írásában a XX. század végének e témában munkálkodókat és alkotásaikat elemzi. Fõ gondolata, hogyan változott a vadászati környezettel a vadászfestészet témája. Amíg az elmúlt század végén elsõsorban vadászjeleneteket valamint állatképeket festettek, addig a mostani idõben szinte csak azt festik amit a vadász a vadászaton lát, elsõsorban az állatot és környezetét. Gellér Tibor írásában külön csoportositja a két háború közti vadászfestõket, név szerint említve öt fõt a háború után és napjainkig 20 fõt sorol fel név szerint.

2000–2001–2002-ben több megyében megjelent a Milleneumi vadászati almanach, amely többségében a megyében élõ képzõmûvészeket, illetve néhány esetben megyén kivül élõ és alkotó képzõmûvészeket is bemutat. E sorba illeszkedve átfogó országos Vadászati Almanach jelent meg amelyben Muray Róbert "Képzõmûvészet" címû írása található. A szerzõ bevezetõjében utal arra, hogy a felsorolás és forrás dr. Nagy Domonkos Imre és Márok Tamás munkáin alapul. Muray Róbert elsõsorban kortársait valamint a Csergezán Pál Alapitványi díjasokat emeli ki, felsorolva az Altamira Egyesület tagjait, a 2000-es millenniumi évben kiállitókat, illetve név szerint is további 51 fõt említ, akik e témában festenek, rajzolnak, valamint egyéb képzõmûvészeti tevékenységet végeznek.

Kortárs vadászati képzõmûvészetünk

A Négyszemközt a természettel c. album 2002 márciusában jelent meg és a FeHoVá-n került bemutatásra. Talán sokan kívácsiak arra, hogy a ma tevékenykedõ alkotók milyen indíttatással kezdtek festeni, rajzolni, milyen a végzettségük, hol dolgoznak. Az album anyagának feldolgozása során az alábbi érdekes értékelés született.

Végzettség: 11 fõ (13%) rendelkezik felsõfokú szakirányú végzettséggel, vagyis Magyar Képzõmûvészeti Egyetem illetve Magyar Iparmûvészeti Fõiskola valamely szak. 12 fõ (14%) mûvésztanár, vagyis rajztanári diplomát szerzett. Középfokú képzõmûvészeti szakközépiskola, dekoratõr, grafikus végzettséggel további 11 fõ (13%) rendelkezik, tehát több mint negyven százaléka az alkotóknak szakirányú képzetséggel rendelkezik. További 16 fõ (19%) úgy indult a "pályán" hogy jelentõsebb képzõmûvész-körben vagy képzõmûvész segítségével sajátította el a rajzolás, festészet alapjait, s ma is rendszeres látogatói alkotótelepeknek, nyári táboroknak képzõmûvész köröknek. Mindez 50 fõ, az albumban szereplõk 62%-a. És a fennmaradó 31 fõbõl – akik elsõsorban önképzéssel kezdtek és ma is ezen az úton járnak – 18 fõ, több mint a fele felsõfokú (erdõmérnök, agrármérnök, orvos, vadgazda szakmérnök) végzettségel rendelkezik.

Az egyik legfontosabb további kérdés hogy mit ábrázolnak. Valóban vadászatot, mint ahogy azt a vadászfestõk cimszó alatt értenénk? Mitõl vadászfestõ az aki szarvasbikát, borzot vagy tõkésrécét, esetleg hiúzportrét fest? Mint ahogy az elõzetesen hivatkozott irodalmak is rögzitik, a vadászjelenetek korszaka valóban lejárt. Az alkotók elsõdlegesen a természeti tájat, annak élõvilágát ábrázolják elsõsorban vadászható vadfajokkal. Jellemzõ még az önálló állatportré. Valószinû, erre alapozott a vadászfestõ elnevezés. Nem jellemzõ a vadászportré és igen kevés a vadászcsendélet. Néhány nevet azonban meg kell emliteni: Simon Ferenc, Rékasi Csaba, dr. Végh Endre, Csiszár József alkotásaiban többször megjelenik a vadász valamint vadászjelenetek, vadászatok is. Elmondhatjuk, hogy az albumban bemutatkozók mintegy 80%-a kizárólag állatfestõ, állatábrázoló. Egyébként Franciországban, Spanyolországban, Belgiumban elsõsorban állatfestõknek nevezik a vadászfestõket is. Az alkotók túlnyomó többsége csak természeti, vadászati témájú alkotásokat hoz létre, kisebb részük azonban rendkívül sokoldalú. Tehát nemcsak állatképeket festenek, hanem egyéb témájú alkotások is születnek. A nemrégiben megjelent Kortárs képzõmûvészeti lexikon az albumban megjelent 81 fõbõl kilenc fõt emlit.

Sokat mondanak az elismerések, dijak is, hiszen az alkotók célja nemcsak az értékesités. A legfontosabb cél természetesen az, hogy az elkészült mû méltó helyre kerüljön, de cél az is, hogy avatott szemek kiállitásokon, pályázatokon elismeréssel, dijjal illessék az alkotót. Milyen elismeréssel rendelkeznek az albumosok:

Alapvetõen érdemes megállapítani, hogy az úgynevezett vadászfestõk a vadászati rendezvényeken kívûl a hazai képzõmûvészeti életben igen kevesen vesznek részt. Az album megjelenése óta további mintegy 15 fõ akik megjelentek a hazai vadászfestõk pódiumán. És köztük igen sok új tehetség.

Dr. Ignácz Magdolna