Művészeink internetes tárlata

M. HORVÁTH ANNA

AKIT AZ OLAJFESTÉK ILLATA MEGCSAPOTT

„Nem az a kérdés, hogy mit nézel, hanem hogy mit látsz” – mondta Thoreau, és ha ezt a gondolatot a művészetre, azon belül pedig a festészetre kivetítjük, akkor ennek a „belső képnek” a jelentőségét, azt hiszem, senki sem vitatja. M. Horváth Anna festőművész szépnek látja a világot, s mivel ezt a belső szépséget a vászonra is át tudja vinni, így a nézőben is tudatosul a művészi üzenet: az élet szép és élhető, a minket körülvevő természet percenként változó arca sok-sok csodát, színt és hangulatot rejt magában, s aki ezekre a kis csodákra oda tud figyelni ebben a rohanó, nyüzsgő-pezsgő világban, az tartalmasabban, lelkileg gazdagabban élheti meg a mindennapokat.
„Terápiaszerűen festek” – mondja a művésznő, s szerencsénkre ez a „művészi terápia” a festők zöménél „függőséget”, állandó alkotási vágyat hoz létre. „A festést nem lehet abbahagyni. Akit elkap az olaj illata, az meg is marad ennél a függőségnél. Ez egy életre szóló szenvedély.”
Aki járt már a Duna menti ártéri erdőkben, annak M. Horváth Anna tájképeit nézve rögtön feltűnik a bizalmas kapcsolat művész és téma között. „A Duna-part, a Concó, az ártéri területek mindig visszatérő témáim. A víz illatának hangulatát, a hamisítatlan dunai tájakat – a gyökerek alól kimosott homokkal és a félig elszáradt öreg fákkal – próbálom vászonra vinni. A természetfestésbe persze beletartoznak az állatok is. Nagyon fontosnak tartom az anatómiai precizitást, pontosságot, ezért a legtöbb vadfestményemhez számos fotót és szakkönyvet is segítségül hívok. Talán ezért a hangulattal összeforrt hitelességért is szeretik a vadászok a képeimet.”
M. Horváth Anna szerencsés embernek vallja magát. A komáromi Belvárosi Üzletházban állandó galériája van, így szakmai végzettség, szenvedély, hobbi, hivatás és megélhetés egymás mellett, összefonódva él, és ez a mai világban tényleg kuriózum. A műélvező néző csak abban bízhat, hogy ez az ideális állapot még hosszan tart, s így számos vadásznapon, hazai és külföldi kiállításon csodálhatjuk még meg a művésznő régi és új képeit.

Kántor B. Péter, IV. 1.