VÉGSÕ BÚCSÚ NÉMETH JÁNOSTÓL FOTÓK: KOVÁCH SÁNDOR

A HÉT VEZÉR

Feljárat (1. kép)	Diorámák (2.kép)	Vadpulykák (3. kép)
Bársarok (4. kép)	A mûvész (5. kép)	Muflon (6. kép)
Trófeák és képek (7. kép)		Lejárat (8. kép)

---

Németh János eredeti szakmája erdész, hivatásos vadász, amelyet több mint húsz évig gyakorolt. Közben kerítette hatalmába egy nemes szenvedély, a csontfaragás. Eme maradandó alkotások létrehozása egyik legõsibb kézimunkáink egyike, amit a mai kor technikai színvonalán ûzött a mûvész: mindazt amit megtanult a természettõl, elsõsorban az erdõtõl, egy természetes anyagba gondolva és faragva adta át azoknak, akik szeretik az ékszereket, dísztárgyakat és a mindennapok praktikus eszközeit.

Tanulóideje kezdetén találkozott az Európa-szerte ismert vadászfestõvel, Csergezán Pállal, aki meglátta a tehetségét és tanácsaival, javaslataival támogatta a fiatal erdészt. Csergezán Pál mindig is szívesen foglalkozott azokkal a fiatalokkal, akik mûvészetük témáit a természetbõl merítették, függetlenül attól, hogy az alkotó üveggel, fával, bõrrel vagy éppen aganccsal dolgozott.

Csergezán Pálon kívül sok segítséget kapott egy másik festõmûvészünktõl is, Muray Róberttõl. Az a lehetõség, hogy a kezdõ mûvész közös kiállításon vehetett részt az akkor már országosan elismert Muray Róberttel sokat segítette az akkor fiatal faragó megismertetését. A hazai bemutatkozás dátuma 1980. Ettõl az idõponttól kezdve a pályája egyenletesen emelkedett, keresték munkáit, megrendeléseket kapott, a MAVAD vendégkörébõl többen is szívesen vásároltak faragásaiból, így híre az országhatáron túlra is eljutott.

Témája elsõsorban a hazai erdõ, a hazai vad volt. Szarvasok, õzek, vaddisznó, récék, szalonka, kutya. A külföldi megrendelõk igényei alapján azonban meg kellett ismerkednie a zergével, a jávorszarvassal, a siket- és nyírfajddal, a kõszáli kecskével. Sokat utazott, könyveket, albumokat bújt, külföldi állatkerteket látogatott.

A kiállításokon bemutatott alkotásai az idõk során olyan sikert arattak, hogy Ausztriában, Németországban és Svájcban több ékszerész és kereskedõ is szerzõdést kötött vele faragásainak forgalmazására. Németh János neve és alkotásai részévé váltak a magyar vadászati kultúrának.

Alkotói kedve töretlen volt, csak a gyorsan rohanó évek aggasztották: sok volt még az agancsba álmodott történet, amely faragásra várt. Faragásai általában a gímszarvas hullajtott agancsából készülnek, amely, ahogy õ mondta: a Természet adta legnemesebb, ugyanakkor, szerkezetét nézve, a leghálátlanabb anyag. Elõszeretettel használt dámvad, jávorszarvas és õzagancsot, de egyéb csontokból is alkotott.

A felnövekvõ új generáció alkotásain is érzõdik a mester hatása, a mód, ahogyan a Természet, a vad és a vadász örök együttlétét ábrázolja. A harminc év faragásai és trófeái megtalálhatók a mûvész otthonában kialakított, sajátos hangulatú kis vadászmúzeumban vadászfestõk alkotásai és preparátumok társaságában, ahol a mûvész egykoron szívesen fogadott minden érdeklõdõt.