Ár: 4200 Ft –
Megrendelés

Heltay István – Rácz Fodor Gábor:
VADÁSZATSZERVEZÉS, VADÁSZETIKA

BEVEZETÉS

A vadgazdálkodás-vadászat helye, szerepe
Ma egyre több vita zajlik a vadászatról. Mind gyakrabban hallani a növekvő vadászatellenességről, arról, hogy a "természetvédők" szinte minden eszközt felhasználnak a vadászat korlátozására. Ez világjelenség. Emiatt fontos arról beszélni, hogy miért van és miért lesz szükség a vadászatra a jövőben is.

Amikor a vadászatról nem vadászok között esik szó, sokan azt a vad elejtésével/lelövésével (legyilkolásával, megölésével) azonosítják. Számukra a vadászat egyenlő a megbocsáthatatlan öldökléssel. A vadász számukra nem más, mint egy hidegvérű gyilkos. Hasonló megítélés alá esik az erdész is, aki nem átallja kivágni a szép fákat, "tönkretenni, elpusztítani" az erdőt.

Még harminc-negyven évvel ezelőtt is más volt a helyzet. Az erdész-vadász a közvélemény által megbecsült, tisztelt, sokak által irigyelt személy volt. Számos hír szólt a vadat etető, védő vadászról, a vadászatról. 1971-ben vadászati világkiállitást rendezhettünk, amelyet sok százezer ember látogatott meg.

Mi történt a közelmúltban, ami ilyen változást hozott?
Világjelenség, hogy az emberiség egyre nagyobb hányada lakik városokban. Ez alól hazánk sem kivétel. Sajnos a városlakók egyre inkább elszakadnak a természettõl, kevéssé ismerik a növény- és állatvilágot. Annak hiányát azonban érzik, ezért a természet védelme érdekében könnyen befolyásolhatók. Miután nem ismerik a vadállományt,ezértféligazságokkal, csúsztatásokkal a "haragoszöldek" gyakran félrevezetik a jószándékú embereket.

A vadról kialakított – sokszor téves – képet erõsítik a szép állatregényekbõl készült filmek (Fekete 1. Vuk, vagy a F. Salten Bambi c. regénye). Azokban az állatokat emberi tulajdonságokkal, képességekkel ruházzák fel, ezzel esetleg akaratlanul is befolyásolva az állatvilágot nem ismerõk értékítéletét.

Miközben azok az emberek, akik elítélik a vadászatot, a vadászokat, az erdészt, (mert – mint mondják – szeretik a természetet), kihordják az erdőbe a szemetet, tönkreteszik a vadgazdálkodási berendezéseket. Amikor "segíteni" akarnak a vadállományon (pl. a 2002. évi gemenci árvíz esetén az árból utolsó erejével partra vánszorgó vadat az emberek segíteni akarásukkal visszariasztották a vízbe, amivel a biztos pusztulásba taszították a megmenteni szándékozottakat) hozzá nem értésük miatt több kárt okoztak a vadban, mint a víz. Mások hazaviszik az "elárvult" őzgidát, és sokan kidobják erdőn-mezőn a megunt kutyájukat.

Ezzel szemben a vidéki lakosság jelentős része (akiknek személyes "ismerőse" a földjén élő vad, napi élmény a vele való találkozás)vadállomány helyét, szerepét. Nemhogy nem tör pálcát a vadászat fölött, hanem azt egyenesen szükségesnek tartja (a vad olykor kárt okoz a termelvényében, ,,Vuk" elviszi a kertjéből a baromfit).

A vadászat megítélése
A mai vadásznak gyakran kell ismerõsök, barátok egyszerû kérdéseire válaszolni: "miért vadászol, hogy van szíved lelõni az ártatlan állatot?". Erre kézenfekvõ és közvetlen választ adni nehéz, noha a vadászat természetes dolog.

Az ember a természet része. Az ökológiai rendszerben ugyanúgy megvan a helye, mint a többi állatnak és növénynek. Az ember a természet többi szereplőjével együtt – mint pl. a róka és a fecske – vadászik. Évezredeken keresztül az életben maradása érdekében zsákmányt szerzett (vadászott). Nem is kérdőjelezte meg senki annak helyénvalóságát.

Természetesen a mai világban – talán a természeti népeket kivéve – a vadászatot kedvelők nem a túlélésért vadásznak. A világ, amelyben élünk, folyamatosan változik, s benne mi is és a vadászat is. Példaként említhető, hogya mai háztartásokban sokak számára komoly gondot jelentene, ha a csirkét nem fóliába csomagoltan, előhűtve kapnák háziasszonyaink, hanem "természetes csomagolásban" összekötött lábbal, tollas an kerülne a konyhába. Pedig még néhány esztendővel ezelőtt is természetes volt, hogy a háziasszony a piacon megvásárolt élő csirke nyakát otthon gond nélkül elvágta és főzte meg belőle az ízletes vasárnapi ebédet. […]

Miért szabad/kell vadászni?
A kertészt senki sem ítéli el azért, mert az általa gondozott gyümölcsfákon beérő termést nem hagyja tönkremenni, hanem leszüreteli, eladja, elfogyasztja. Mint ahogy az állattenyésztőt sem kárhoztatják azért, mert vágóhídra hajtja az általa felnevelt jószágot. És a mészárosokat sem tartják oktalan gyilkosoknak, mert a vágóhídon naponta marhák százait, sertések ezreit, baromfik tízezreit vágják le, dolgozzák fel és szállítják a boltokba. Nem keseredik meg a vadászatot ellenzők szájában a vadhúsból készült finom falat, és nem gondolnak a vadászatra ellenségesen, amikor fehér asztal mellett élvezik, dicsérik annak ízét, zamatát.

Mégis komoly hiba lenne a vadászatról kialakult kép eltorzulása miatt csak másokat okoini. Sajnos a vadásztársadalom elmulasztotta megtenni azokat a lépéseket, amelyek révén ma természetes dolognak tartanák a vadászatot. Soha nem késő, de ma sokkal nehezebb megváltoztatni, mint korábban lehetett volna. Ezért mindannyiunkat felelősség terhel. Közös kötelességünk tehát megtenni mindent a helyes értékítélet kialakítása érdekében.

A vadat, vadgazdálkodást-vadászatot jól ismerők pontosan tudják, hogy a vadállomány évente megújulni képes természeti erőforrás. Tudják, hogy az évente megszületett utódok fajra jellemző hányada felnevelkedik, növeli az állományt. Ebből az éves növekményből veheti ki a vadgazda azt a hányadot, amely nem veszélyezteti a faj hosszú távú fennmaradását. Ha ezt nem tenné, egyes fajok (elsősorban a természetes ellenség hiánya miatt a nagyvadfajaink) annyira elszaporodhatnának, hogy nagymértékben károsíthatnák élőhelyük növényvilágát (érzékeny kárt okozva erdőben, mezőgazdasági termelvényekben).

Más fajok (mint pl. a róka) a veszettség vírusának fenntartásával olyan betegség veszélyét teremtené meg, amely minden melegvérűre – az emberre is – halálos veszedelmet jelent, mert nincs ellene orvosság!

Mi tehát a vadászat?
Ma a vadászat sokaknak hivatás, de a legtöbb ek számára sport és rekreáció. A vadászat részben fizikai erőfeszítés, de szellemi erőpróba is, és természetesen lősport. A vadászat a történelmi időkben a harci eszközök megismerését, használatuk gyakorlását jelentette (pl. a vadászfegyverek használatának elsajátítása a hadviselés előiskolája volt), továbbá az állóképesség kialakulását a napokig tartó terepen való lovaglássallehetett fejleszteni. Ma pedig szabad ég alatt űzhető fizikai sportot (mint pl. az egész napos gyaloglást az őszi mélyszántásban) és a szellemi kihívást a veszélyes vad vadászata során (mint pl. a kafferbivaly gyalogos vadászata) jelentheti.

Rekreáció – azaz felüdülés a természetes környezetben – a vadászat elengedhetetlen része. A vad elejtésénél is fontosabb, hogy egészséges, kellemes természeti környezetben tölthessük a vadászatra szánt időt. Végre elszabadulva az aszfalttói, a városi zajtól és a rossz levegőtől, az embertömegtől! A vadászat tehát természetes és szükséges dolog, egyidős az emberiséggel! […]