Bozóki László
REMETEKANOK

Egy jó vadászkönyv bemutatójára való készülődés izgalma felér egy vadászatra való készülés izgalmával, különösen akkor, ha a könyv a remetekanokról szól. Igaz, jó barátom Bozóki Laci balatonföldvári könyvbemutatójához otthonomból csak egy sörétlövésnyire kell kimozdulnom, ami számomra – így otthonát „gyalogosan becserkészve“ – megkönnyíti a házigazda szigorú elvárásainak megfelelő társasági hozzáállást.

Otthonának levegőjéből a szakma illata árad. Megérzi ezt azonnal az is, aki először lép be ebbe a műhelybe. Mert e lak egy életút sűrítménye, amelyben ötvöződik a kedvtelésből való élménygyűjtés és a megélhetésért folytatott kenyérharc, a gyermekként mindenre rácsodálkozó amatőr természetbúvár és a földrészeket hivatásos vadászként meghódító „kőkemény“ profi. (folytatás)

A négy földrész trófeáit befogadó falakon az egyik legnagyobb darab az agyrasoké, mint ahogy vadász szívének is nagy darabja az agyarasokról szól. Remetekanok villogó „bicskái“ néznek ránk a falakról, melyek e dermedésből új könyvének lapjain elvenednek meg újból és „surranó árnyakként“ jönnek és mennek az elmúlt 50 vadászév időtengerében.

Emlékek és élmények, amik a múlthoz kötődnek, tapasztalat és hitelesség az, amit az új könyv lapjain a jövőnek meghagynak.

A könyv alappillére a „vagy igazat, vagy semmit“ – Kittenbergeri hagyaték, melyben az iskolás gyerektől a kényes izlésű szakemberig mindenki megtalálja benne a magáét. Mert Mindenkinek írta! Mert élménydús, tanulságos és szakmailag pontos.

A város általános iskolájában a gyereksereg szájtáva hallgatta élményeit -órákon keresztül. De város nem csak a gondolatait fogadta be, hanem trófeagyűjteményét is. A város polgármestere a könyvbemutatón személyesen vette át az örököslevelet, ha László egyszer végleg leteszi kedvenc Mauserét, gyűjteményét a város méltó módon a Széchenyi család villájában, a „Kulipintyóban“ helyezi el.

De addig – reméljük még sokszor – felmordul a Mauser.

A szép kiadású könyv, finom lapjairól a szakma nagy, megbecsült elődjei köszönnek vissza egy – egy jellegzetes mondattal, tekintenek ránk egy – egy jellegzetes pillantással.

A könyv külön értéke, hogy az élményeket a könyv végén szakmai sommázat követi. Hiszen az Ember, mint ahogy Te is, a magad helyén tetted a dolgodat, használtad a talentumot, amelyet kaptál, és most az egyenesbe fordulva visszaadsz valamit a köznek, az utókornak.

A könyvbemutató legvégére már csak a „remetekanok“ maradtak, és mire a szekszárdi vörös a kancsóban elapadt, a faliórán a mutatók a holnap felé fordultak – miképpen mi is – a ház ajtaján kilépve azt modtuk: László! Várjuk a folytatást!

Kedves Vadászbarátaim! Ez a könyv nem egy „délibábos pocsolyán történő ladikozás“! Ajánlom tehát e könyvet mindenkinek, annak is aki érti, de főleg annak aki nem, hogy „másképp nem érdemes!“.

Szollár András

Ár: 4000 Ft – Megrendelés