GRIZZLY A VADÁSZHÁZBAN

Kilencven kilométerre voltunk a Redfern Lake partján lévő főtábortól, amikor felhívtak minket az erdőfelügyelőségtől, hogy egy grizzly betört az egyik faházba és ott valószínűleg csúnya munkát végzett. Endre azonnal úgy döntött, hogy vissza kell fordulnunk és végére járnunk a dolognak.

Elhelyeztük a lovakat, amiket aznap hoztunk ki a főtáborból, levettünk két quadot a trélerről és már indultunk is vissza. Október vége volt, az idő hideg, havazott, a hőmérséklet -5 °C volt. Tudtuk, hogy mintegy hatórás, fárasztó quadozás előtt állunk.

A látvány, ami a megérkezéskor fogadott, mellbevágó volt. Hivatlan vendégünk szó szerint ajtóstul rontott be két faházba, azaz tokostól szakította ki a bejárati ajtókat, és hasonló módon bánt el az ablakokkal valamint egy hatalmas beépített szekrénnyel. Utóbbit a közfallal együtt távolította el. Minden létező szekrényt felszaggatott, minden polcot kiürített, és ahogy a mellékelt fotókon látható, mindent össze is tört.

Sötétedésig kitakarítottunk, kihordtuk a rengeteg szemetet, visszafabrikáltuk az ajtót és ablakot, sőt még be is tudtunk fűteni a vaskályhába, ami nagyon jól esett. Endre már az este elhatározta, hogy ezt a medvét mindenképp meg kell próbálni meglőni, mert tavasszal is tönkretette a tábor egy részét, nincs tőle biztonságban semmi

Egész éjjel havazott, errefelé a hegyeknek külön időjárása van. A friss porhónak most nagy hasznát vettük, mert a házkörüli nyomok alapján megállapíthattuk, hogy a grizzly az éjszaka folyamán ismét látogatást tett a táborban, és a kihordott szemetet összetúrta. Ismét öszehordtuk a szemetet és az egyik quad után kötött utánfutóba raktuk, mivel itt az őserdőben nem szabad semmit otthagyni.

Épp ebédelni készültünk, amikor észrevettük, hogy közeledik a mackó. Gyorsan kaptam a puskát és résnyire nyitva a hátsó ajtót vártam, hogy lövéshez jussak. Azt már korábban megállapítottuk, hogy a nagy sietségben, nem hoztuk el a tárat, így csak egyes lövést tehettem, annak ellenére, hogy lőszer volt nálunk elég.

A medve egyenesen a háznak irányozott, ám amikor kb. hét méterre ért, valami gyanús lehetett neki, mert két lábra állt. Tovább nem lehetett várni, mert még túl közel kerül, ezért azonnal mellbe lőttem. A lövést jól jelezve elugrott, de csak mintegy húsz méterre tudott elfutni, az erdőszélen összeesett és azonnal kimúlt.

Nagyon örültem életem első grizzlyjének és köszönöm Pipics Endrének, hogy ilyen fejedelmi vadászzsákmányhoz juthattam. Ez volt a betetőzése kanadai tartózkodásomnak, ahol korábban egy majdnem teljesen fekete farkast is zsákmányoltam. Utóbbi vadászata nagyon emlékezetes számomra, mivel egy tizenöt tagú falkából lőttem ki ezt a példányt.

A tábor a Besa River közelében volt, oda jöttek a farkasok inni, miközben fenséges farkasüvöltés töltötte be a folyóvölgyet. Csodálatos volt hallgatni ezt az ősi koncertet, amelynek hallgatásába beleborzong az ember.

Pogács András
2008. december 9.