Mészáros Imre:
RÉGI ÁLMOM TELJESÜLT!

Még serdülõkori pehelyszõr borította arcomat már zöld kalap és vadászfegyver került a kezembe. Megjártam a vértesi vadászmezõket, elvitt a vágy Ausztriába is, onnan zergekampóval tértem haza. Kétszer vadásztam Afrika földjén, ahol kafferbivalyt, oryxot, impalát, varacskos disznót stb. lõttem. Könyvespolcomon az elsõ sorokban vannak a Kanadáról szóló élménybeszámolók, útleírások. Számtalan természetfilmet láttam, az érintetlen vadon, a sokféle arcot mutató tájak, távoli vadászmezõk, a JÁVORSZARVAS mindig megdobogtatta szívemet. Több mint tíz éve terveztem a kanadai jávorszarvas-vadászatot. Döntésemet megkönnyítette, hogy ifjúkori zöldgalléros vadászbarátomat a sors kifürkészhetetlen útja a csodálatos BRITISH COLUMBIÁBA, Kanada nyugati tartományába sodorta. Itt a Pink Mountain (Sziklás Hegység) környékén foglalkozik vadásztatással..

2002. szeptember 20-án két másik vadásztársammal a 747-es Jumbo Jet elemelt a frankfurti repülõtérrõl Kanada irányába. Vancouverbe való érkezésünkkor egy fegyverbeviteli engedélyt kellett kitölteni, ami simán ment. Én mindössze egy 30-06-os kaliberû vadászfegyvert vittem magammal. További úticélunk Fort St. John, Észak British Columbia, ahová a helyi járattal folytattuk utunkat. A reptéren a vadásztató és vendéglátó Pipics úr várt bennünket. Még három német jáger érkezett ugyanazzal a járattal. Autóval a fõtarborba mentünk, ami körülbelül 300 km-re lehet a reptértõl.

Vacsora, ismerkedés, rövid beszélgetés és aztán nyugovóra tértünk. Másnap reggel magyaros reggeli, a kötelezõ papírmunkák, fegyverellenõrzés és a vadászat megbeszélése történt. Pipics úr közölte velünk, a száraz és csapadékmentes idõjárás veszélyezteti a folyón való közlekedést, így az elõre eltervezett úticélon változtatni kell. Az új terv szerint a Wendy-tónál fogunk jávorra vadászni. Holnap, vagyis vasárnap, kora hajnalban indulunk.

Ebéd után, úgy három óra körül Timo nevû, német származású hivatásos vadász kivitt egy közeli magaslesre, ahol – Diana segítségével – coyote-ot (prérifarkast) tudok lõni. Ez a ragadozó a farkas és a róka közé esik méretben. Kísérõmmel megbeszéltük, hogy még sötétedés elött visszajön értem. Ám nem ment el 400 méterre sem, amikor nem akartam hinni a szememnek. Balról egy coyote jött, amit szerencsésen meglõttem. Timo a lövés hangjára visszajött és együtt örültünk elsõ vadamnak, amely egy szép szuka volt. Timo elment ismét, én pedig egy óra elteltével lõttem egy fiatal kant is. – No, ez jól kezdõdik – gondoltam magamban

Vasárnap kora hajnalban keltünk. Nem volt nehéz kiugrasztani az ágyból, az elõttünk járt vadászok trófeái kellõképpen felfokoztak bennem az izgalmat az indulásra. Tamás, Pipics úr, Timo és jómagam elindultunk egy terepjáró autóval. A lámpafényben az utunkat fehérfarkú szarvasok, öszvérszarvasok, jávorok keresztezték. Egy idõ után az út véget ért. Négykerekes motorokra ültünk és azokkal folytattuk tovább utunkat, ám néhány óra elteltével a motorok számára is megszûnt a közlekedés. Pipics úr közölte velünk, a célpontunktól mindössze egy óra járásra vagyunk. Gyalog folytattuk tovább az utat, fáradtságunkat gyakori nagy jávornyomok és a medvék ott-tartózkodásának egyértelmû jelei enyhítették. Elértük a Wendy-tavat és motorcsónakkal átmentünk a túloldalra, ahol két faház várt ránk. Egyik a hivatásos vadászoké a konyhával együtt, a másik a miénk.

A következõ napokban ennek a tónak a partjan vadásztunk. Ezidõtájt kezdõdött a jávorszarvasok párzási ideje és ezt kihasználva – akárcsak bõgés idején a mi gímszarvasunkat – a gyakorlott vadásztató itt is bõgõkürttel "hívja" az üzekedõ bikákat. Pipics úr felváltva kísért bennünket, aznap én maradtam egyedül. A jávorok által kitaposott váltón elindultam a kijelölt helyre, egy elhagyott hódvár tetejére, ami hosszan nyúlt be a tóba. Ahogy jobban körülnéztem, a hely emlékeztetett kedves gyerekkori horgászéveimre. A tó hangos volt gazdag madárvilágának lármájától, az erdõ ezernyi színkeveredése csodálatos látványt nyújtott. Íme a kanadai õsz, egy évszak elmúlása, a jávornász kezdete. Kényelmes leshelyemrõl jól láttam tõlem jobbra és balra jávorteheneket borjaikkal, fiatal bikákat, távolabb pedig távcsövel tisztán kivehetõen egy erõs jávorbikát. Az idõ hamar elszaladt, szürkületkor visszaindultam a táborba. Gondolataim a látott jávorokon jártak, s ez aznap éjjel nem hagyott aludni.

Hétfõn a reggeli után hátzsákunkba elemózsiát, gyümölcsöt, üdítõt raktunk. Pipics úr közölte, ma nem jövünk ebédre, hajnalban "hívott" és mivel több irányból kapott választ, arra lehet következtetni, hogy egész nap mozognak a jávorbikák. Mosolygós szemmel megjegyezte.
– Ma valakit avatunk!
Nem szóltam csak Tamásra néztem, biztos igaza van, gyakorlott vadász. Elindultunk a csónakhoz, a tavat ködfátyol borította. Kísérõnk elõször vadásztársamat vitte át a túlpartra – hamar megtette az utat –, majd elfoglaltuk leshelyünket az elhagyott hódvárnál. Egyre több madárcsapat húzott a tóra, miközben ritmusos vízcsobbanásokra lettünk figyelmesek. Közelünkben jávor sétál a vízben! Az õszi napsugár birkózik a köddel, lassan láthatóvá válik a partszakasz, meglátjuk a lassan távolodó jávort.

Delelõn már a nap, amikor hátunk mögül egyre közeledõ recsegés-ropogás hallatszik, valami valósággal rohan a tó irányába, és hamarosan egy jávortehén fut be a vízbe tõlünk talán 60 méterre. Gerincmagasságig begyalogol, iszik, le-lehajol a tófenékre. Egy-két perc elteltével reccsenés hallatszik a hátunk mögül, amit pár másodperc múlva újabb követ. Jön a bika. Reccsenés-koppanás, agancsa verõdik a fatörzsekhez. Lassan az egész testemet elfordítom balra. És már látom is a zaj okozóját, az erdõszélen megjelent egy ezüstös, fekete színárnyalatba futó, nagytestû jávorbika. Megáll a tóparton, majd lassan, méltóságteljessen elindul a tehén irányába. Mikor újra megáll én már emelem a fegyveremet, de Pipics úr megszólal. – Hagyd, nem a tiéd jött meg, hadd rakjon nagyobb agancsot.

Délután három óra. Elõkerül a hívókürt a hátizsákból, Pipics úr hívni kezd. Kisvártqtva válasz jön a túloldalról Tamás irányából, az ott lassan heggyé emelkedõ domboldalból. Eltelik pár perc, furcsa hangokat hoz a szél. Mintha valaki egy vasajtót csapott volna be, hangos csattanás, morzsoló hang, valóságos robaj, mely kis idõ múlva megismetlõdik. Amit hallunk, csata a javából, két jávorbika találkozott. Csattanás, kezdõdik újra minden, folyamatos, morzsoló hangot ad ahogy a nagy agancsok egymásba akadnak. Egyre erõsödik a csatazaj, szinte látom az izmok feszülését, a szerelmi nászért párbajt vívó két jávort. Aztán mintha elvágták volna, csend. Távcsövemmel pásztázom a túloldalt, Tamás vajon hol lehet, nem látom.

Hirtelen fegyverdörrenést hoz a szél, még a lövedék becsapódásának hangját is halljuk. Fordulok a lövés irányába, máris követi a második, harmadik, s mindez oly gyorsan, mintha két vadász tüzelne. A távolban jól kivehetõen egy jávorbika súlyos teste vágódik a vízbe, körülötte a víz magasra fröccsen. A tó madárvilága egyszerre a levegõbe emelkedett és köröket tesz az éppen elejtett jávorszarvas fölött. Számomra úgy tûnik, talán még õk is tiszteletet adnak a szarvasok királyának. Lassan elül a hangzavar. Csónakmotor-hangot hoz a szél, Timo elindult Tamáshoz. Mi is szedelõdzködünk, indulunk. Gondolataim között átfut a reggeli – immár beteljesült – jóslat, valóban avatunk ma! Mint kiderült, Tamás meglõtte katalógusba illõ bikáját.
Késõ éjszaka volt, mikor ágyba kerültünk.

Kedden egyedül indultam lesre, mert mindenki a hatalmas jávorral volt elfoglalva. Titokban abban bíztam, hogy a látott jávortehenek mellé csak beáll az én bikám is. Az ismert jávorszarvasok mind megjöttek, a jobbra esõ öbölben láttam egy eddig ismeretlen magányos bikát, de sajnos lõtávolon kívül. Este Pipics úr azt mondta, a tó a nyugati oldalán, a forráshoz közel láttak egy bikát, meg kellene holnap próbálni. Éjjel eleredt az esõ, ezért reggel úgy döntöttünk a szokásosnál késõbb indulunk. Tíz órára elállt az esõ, mi pedig kimentünk a forrás irányába, ahol tegnap a jávorbikát látták.

Elhelyezkedtünk, és Pipics úr elkezdett hívni. Talán 15 perc telhetett el, válasz jött a hegyoldalból – A-O-O-OHHH – aztán szünet, majd ismét bõgött a bika, már közelebb hozzánk. Reccsenés, jön, közelebb és közelebb, egyre jobban bõg. Recsegés-ropogás, törnek az ágak, bünteti az útjába esõ bokrokat. Már közel van – a fülemben hallom a szívem zakatolását –, de nem látom, nagy a takarás. Bõgve elindul jobbra, mi követjük a parton. Pipics úr látja meg elsõnek.
– Lõhetõ bika – mondja, de én még mindig csak a hangját hallom.
– A-O-O-OHHH – ismétli itt a közelünkben. Megáll, most végre látom fekete testét a takarásban, de nem tudom melyik az eleje. Elindul újra, egy tisztás következik, kilép, megy tõlünk elfelé. Pipics úr halkan rászól – ohh –, erre megáll, visszanéz. Ekkor lõttem nyakon. A lövésre összeesett, odamentem hozzá és még egyszer nyakon lõttem. Határtalanul boldog voltam, amit nem tudtam magamban tartani. A bika nem túl nagy, 10–11 kg körüli, hétéves példány. Nagyon szép, felejthetetlen élményt nyújtó vadászat volt. Régi álmom teljesült.

Az eredeményes jávorvadaszat után visszaköltöztünk a fõtáborba. Pipics úr és Jóska, harmadik vadásztársunk elhagyták a tábort. Azt mondták, ketten megpróbálnak lehajózni az alacsony vízállású folyón. A hátralévõ vadásznapokat medve- és fajdvadászattal töltöttem. Sokat jártam a medvék után, de csak hátrahagyott nyomukat láttam. Ebben az idõszakban, õsszel, kisebb az esély a a medvevadászatra, ekkor érik az áfonya több fajtája, készülõdnek a hosszú téli pihenõre. A nap nagy részét táplálkozással az erdõben töltik, keveset mozognak. Lõttem három Grouse-t, ez egy kistermetû fajdféle, sok van errefelé.

Utolsó nap Mike nevû hivatásos vadászunk egyszercsak azt mondja, majd én lövetek veled medvét! Úgy legyen! Terepjáróba ültünk és elhagytuk a fõtábort. Egy idõ után bal oldalon egy mély völgy következett, amit jól be lehetett látni. – Ott a medve – kialtottam. A völgy túlsó oldalában, megítélésem szerint körülbelül 500 méterre tõlünk feketéllett a völgy zöldjében. Megálltunk hogy megpróbáljuk becserkészni.

Már majdnem lõtávolba értünk, amikor a medve a nyílt részrõl belépett a sûrû erdõbe. Nagyon sajnáltam hogy elment. Vártunk néhány percet amikor váratlanul újra kijött, és legnagyobb meglepetésünkre irányunkba kezdett futni az erdõ szélén. Kísérõm gyorsan lehasalt, én térdre ereszkedtem. A medve irányt változtatott, majd tõlünk mintegy 100–120 meternyire megállt, én pedig megtorpanását kihasználva váll-lapon lõttem. A lövésre mind a négy lábával egyszerre felugrott, és fordult vissza a menedéket nyújtó erdõ irányába. Ekkor újra meglõttem, de nem láttam mi történt vele, mert rögtön eltünt egy hajlásban. Velünk volt a hivatásos vadász kopója, azonnal a medve után engedte. Alighogy eltûnt a szemünk elõl a kutya, máris csaholta a medvét. Odaérve nagyon boldog voltam, zsákmányom egy átlagos méretû kanmedve volt.

Hazafelé újabb medvekalandban volt részünk. Egy útkanyarulatból kiérve hatalmas medvét vettünk észre. Szembetûnõen nagyobb volt imént elejtett társánál, nem vett észre, kissé háttal állt. Kiszálltunk az autóból. Mondja a kísérõm, lõjem, ez ritka nagy példány. A távolság 180–200 méter. Letérdeltem, megcéloztam az utolsó borda körül és elengedtem a lövest. A medve összeesett és lecsúszott egy árokba, ahonnan hörgõ hangot hallatott. Mire odaértünk már kimúlt, akkor láttam, fajának mekkora óriása. Kísérõm szerint méretében hasonlított egy kisebb grizzlyre. Kimondhatatlanul boldog voltam. Természetesen kanmedve volt, olyan súlyos, hogy ketten sem tudtuk föltenni az autóra.

Nehéz szívvel jöttem volna el Kanadából úgy, hogy nem sikerül medvét lõnöm! Ám Diana kegyes volt hozzám, végül is két medvét zsákmányoltam. Nagyon szép vadásznapokat töltöttem el Kanadában, elégedetten indultam haza. Lõttem egy jávorszarvast, két fekete medvét, két coyote-ot, három grouse-t. Két nagyvadat itt meg lehet lõni válogatással is. Még egyszer visszatérek a fiammal egy újabb vadászatra.

Mészáros Imre
Monor

Kanadai jávorvadászat
KOCSIS TAMÁS élménybeszámolója

Megvan az már negyven esztendeje, amikor édesapám könyveit lapozgatva egy a szarvasok különféle fajait bemutató könyvében egész oldalt betöltõ színes képet nézegetve arról álmodoztam, valamikor egyszer majd én is erre az õserõt árasztó óriás jávorbikára vadászhatok. 1994-ben egy dunántúli kisváros testvérvárosi kapcsolata révén jutott lehetõségem elõször az európai jávorra vadászni. Földrészünk egyik legcsodálatosabb területén, Finnország délkeleti részén, Heinäresi közelében, Timon Mäki fenyveserdeiben. Akkor nem eredménytelenül, hiszen az ottani szokásoknak megfelelõen hajtásban egy borjút és egy tehenet lõttem.

Az 1994-es vadászatot még újabb három követte, de sajnos Diana nem vett pártfogásba, igaz, az elsõ két tarvad után még három jávor elejtése következett. Csupán egy alkalommal nem volt lehetõségem "Hirvire" rálõni. De az oly nagyon áhított jávorbika mindig elkerült. 1998 októberében közel voltam hozzá, hiszen a hajtásban felém terelték a kutyák az igazi sikert jelentõ áhított lapátost, de az utolsó szakaszban elfordult a bika és a közelemben, úgy 150 m-rel arrébb álló finn vadásznak jutott a nagy szerencse. Egy nagyon szép trófeával lett gazdagabb, három lövéssel ejtette el a bikát.

Közben édesapám barátja, ki kalandos életútja során Kanadában telepedett le, az elmúlt években többször hazalátogatott. Egy alkalommal édesapámnál összefutottunk és ahogy ez vadászok között szokás, rögtön élménybeszámolóinknak szûnni nem akaró áradata következett, miközben ígéretett tett E., ha a körülmények lehetõvé teszik, meghív Kanadába, és vadászhatok az igazi óriásjávorra. 2002 májusi látogatása alkalmával számomra nagy örömöt okozó meghívást kaptam. Kanadában, Beautiful British Columbia északi részén 50%-os bérleti jogot szerzett E. egy kb. 8000 km2-es területre, ahol társával vadásztatással foglalkoznak Pink Mountain Outfitters néven.

A részletek megbeszélése után benyújtottam a vízumkérelmemet Kanada budapesti nagykövetségén, és bonyolult, sok utánjárás után megkaptam az utazáshoz szükséges vízumot. Így elkezdõdhetett a vadászat tervezése. Kifizettem a vadászjegy árát, és licencet váltottam egy jávor és egy fekete medve elejtésére. Ezzel egyidõben a Lufthansa szeptember 20-ai járatára (Budapest–Frankfurt–Vancouver–Fort St. John) helyet foglaltam. Idõközben telefonon tartottuk a kapcsolatot E-vel, aki közölte, nem egyedül utazok, velem tart két vadász. Egyikük jávort, vapitit és fekete medvét, másikuk grizzlyt, jávort, vapitit és fekete medvét szeretne lõni. E.-vel való telefonbeszélgetéseink mindig a vadászattal kapcsolatos dolgokról szóltak és tanácsokat adott a felszereléssel kapcsolatban. Lassan összeállt a meglehetõsen nagy bõrönd tartalma, némi ajándék, ruházat, lábbelik, távcsõ. Úgy döntöttem, nem az E. által ajánlott 7 mm-es Rem. Magnumot viszem, hanem a 9,3×62-est, amin egy 6×42-es Zeiss céltávcsõ van. Döntésemet nem bántam meg.

Elérkezett szeptember 20-a. Éjfél után 01.00-kor indultam el Budapestre, háromórás autózás után a Ferihegyi repülõtéren találkoztam két vadásztársammal. Rögtön megismertük egymást, ha másról nem is, a ruházatunkról. Az eddig nem ismert vadászok elsõ látásra jó benyomást keltettek, a kölcsönös szimpátia nagyon jó hangulatban eltöltött két hetet eredményezett. A fegyverek kiviteli engedélye gyorsan megtörtént, nagyon segítõkész vámosok és biztonságiak a vártnál egyszerûbben, gyorsan végeztek.

I.-nek plussz költséget jelentett a második bõrönd feladása. Reggel 6.40-kor tíz perc késéssel indult a frankfurti gép. Jókedvûen érkeztünk meg Európa legnagyobb légikikötõjébe, majd aránylag könnyen megtaláltuk a Vancouverbe induló gép dokkját. Várakozás közbeni beszélgetésünket ismerõs hang szakította meg. Lám milyen kicsi a világ, a dunántúli pici városból szintén Vancouverbe induló hölggyel találkoztam, kinek alaposan fel volt vágva a nyelve, így a várakozás hamarabb telt. Néha egymásra néztünk mi vadászok, de hagytuk beszélni a hozzánk csatlakozó ismerõst. Aztán beszálltunk a vancouveri gépbe, az óriás Boeing teljesen megtelt és 600 utasával nehezen, de elszakadt a földtõl. Több mint 10 órára nem valami kényelmes utazást biztosított repülõnk. Az ellátásra nem volt panaszunk, de ilyen hosszú üldögélésben még életemben nem volt részem. Elgondolkodtam azon, mennyi volt az az idõ, amit egyhuzamban széken vagy valamilyen ülõalkalmatosságon töltöttem el, de bizony három-négy óránál többre nem emlékszem!

Megérkezésünk helyi idõ szerint 15.05-kor Vancouverbe simán történt, csomagjainkat rendben megtaláltuk, fegyvereinket szintén. A vámon ellenõrizték fegyvereinket, 50 $ megfizetése ellenében máris a kijáratnál voltunk, ahol É. várt bennünket és segített a helyközi járatra feljuttatni csomagjainkat és puskáinkat, majd meginvitált egy kis üdítõitalra és kaptunk egy-egy plüss jávorfigurát ajándékbe. Én titkon reméltem, nem ezzel a jávorral fogok csak hazatérni errõl a nagyon hosszú és fárasztó utazásról.

17.25-kor elindult a "helyi" járatú repülõ, körülbelül olyan távolságra repültünk, mint Bp.–Moszkva. Fort St. John-ban E. és M. várt bennünket, csomagjaink rendben megérkeztek mind. A sikeres utazás örömére a kocsiban elfogyasztottunk egy italt. A három magyar vadászon kívül még érkezett három német jáger is, egyiküket elkísérte felesége és tíz év körüli gyermeke. E. társa M. kellemes megjelenésû, kedves fiatalember, aki egyébként svájci származású, így vele sem okozott gondot a kommunikáció, mert németül tudtunk beszélgetni. Mivel hármunk közül csak I. beszél angolul, E. közli az elõre eltervezett vadászat változik, és nem a nagy lakóautóval fogunk a leendõ táborunkba utazni, ugyanis északi irányban egy ideig az Alaska Highway-en szándékozott bennünket 150 km-re elvinni, majd a Sikany Chief Riveren felfelé hajózva jututtunk volna el a part mentén épített gerendaházig és a folyó környékén vadásztatott volna bennünket, de az alacsony vízállás miatt nem tudják a Jet Boat-tal megközelíteni. Így miránk is még két óra autózás vár, hogy a központi táborba töltsük a 2. éjszakát.

A nagy fáradtság miatt nekem csupán három órát sikerült aludnom, de két vadászbarátom kikkel egy szobában kaptam elhelyezést, ugyancsak jól fújták, horkolásuk valószínû jó messzire elhallatszott a lakatlan kanadai vadonban. Másnap bõséges reggeli után fegyvereinkkel adtunk le próbalövést a táborunk mögötti repülõ nélküli reptéren, amit ideiglenesen lõtérré neveztek ki. Mi I.-vel rögtön a feketébe lõttünk, tehát nem adtunk le több lövést, harmadik társunk azonban kb. 20 lövés után talált a célpont közelébe, igaz jócskán kellett állítania a célkereszten. Furcsállottuk, hiszen egy nagyon jó fegyverrel érkezett, a céltávcsõ is világmárka volt.

Ebéd után a vadásztatók közölték velünk a vadászati tervet. I. és én E.-vel és egy nagyon jó benyomást keltõ német fiatalemberrel a Wendy Lake-hez indulunk másnap reggel. E. kísér minket felváltva, a fiatal fiú – Timó – az ellátásunkról gondoskodik. Az eligazításnál E. arra kért bennünket, csak a legszükségesebb holmit pakoljuk a hátizsákba, mivel a nagy reményeket ébresztó úticélunk, a Wendy Lake megközelítése nem egyszerû séta lesz. Az igazi nagy bikák csak az isten háta mögötti vadonban teremnek, ahova a kényelmes kanadai hunter a különféle csodajármûvekkel sem jut el. Így csupán egy hátizsák holmit, két váltás fehérnemût, zoknikat, meleg váltást, egy zacskó negró cukorkát és I.-nek köszönhetõen négy fej fokhagymát vittem, ami valóban nagyon jó megelõzõ gyógyszernek bizonyult az általam vitt 0,5 literes laposüveg csipkebogyópálinkával együtt. Fegyver, egy doboz lõszer, keresõtávcsõ és a rajtunk lévõ gumicsizma és ruházat, ennyi az egyéni felszerelésünk. T.-nek és E.-nek a saját felszerelésén kívül még az élelmezésünkhöz szükséges hat napra elegendõ alapanyagot is cipelni kellett.

A terület – mint az elején említettem – kb. 8000 km2, mely a Peace erdészeti felügyelõséghez tartozik és a 7/B számú, 7-45, 7-46, 7-47 alszámmal jelöli a vadászati térkép. Mindez British Columbia északi részén, a Sziklás hegység keleti lábánál terül el. Vegyes állományú fenyõfajok, nyárfa- illetve nyírfaerdõk borítják. Szinte egybefüggõ az ilyenkor õsszel több színben pompázó rengeteg. Az egész terület szinte a civilizációtól érintetlen, a mi erdõrõl alkotott képünktõl teljesen másmilyen a táj. Fakitermelés soha nem is volt, az öregségükben kidõlt fák helyén ezernyi fiatal fa igyekszik az ég felé, ami áthatolhatatlan sûrû vadont eredményez. Néhol több száz hektárra kiterjedõ tüzet okoz a nyári viharok villámcsapása, amit a beszóródás pár éven belül újra sûrû fiatalossá alakít és mintegy mementóként merednek az ég felé az ágaiktól megfosztott, elüszkösödött, kormos fatörzsek. Jármûvel járható út csak nagyon kis hányadán található, lakott település nincs, csupán néhány olaj- vagy földgázkutató, illetve a már feltárt kutakat ellenõrzõ kolónia van, ahol pár munkás egymást váltva tartózkodik. A tengerszint feletti magasság 600–1200 méter, enyhén dombos. Vadászat szempontjából könnyûnek mondható lenne, ha a mindenütt elõforduló lápos ingovány nem ismétlõdne, ami azzal magyarázható, hogy a terület nagy részén nincs vizet levezetõ folyó.

Vasárnap hajnali 4.00-kor kelünk, némi gyorsan elfogyasztott reggeli, sietõs bepakolás a Track-ba és máris indulunk I., T., E. és én. A földút az éjszakai esõ miatt rettenetesen csúszós, a nehéz autó szinte folyamatosan ida-oda csúszik, E.-nek nagyon kell koncentrálni a vezetésre, hogy az úton tartsa a meglehetõsen nehéz, bordázott gumikkal felszerelt négykerék-meghajtású jármûvet. Háromórás tereprallynak megfelelõ, félelemtõl sem mentes autózás után kb. 150 km-et tettünk meg. Elértük az ATW-ket, melyeket a guide-ok (ejtsd: gájd) hoztak elénk. Ezek az általam csak képrõl és hírbõl ismert négykerekû, összkerékmeghajtású motorok a késõbbiek során nagyon jó szolgálatot tettek, de azért a strapás igénybevétel miatt gyakran szerelésre szorultak. Ennek ellenére csak dicséret illeti azt az elmét, aki ezt a jármûvet megalkotta. Igaz, néha egy-egy 50–60 km-es terepmotorozás után, amit az itteniek vadászatnak titulálnak a tulajdon édesanyám sem ismert volna fel a ránkrakódott sár miatt. Gyakran gondoltam édesapámra, aki a fegyvereire nagyon vigyázott, naponta a mai napig többször törölgeti puskáit, a tokból soha nem hiányzik a törlõkendõ. Mi amikor visszaérkeztünk a "vadászatból" a fegyver csupa sár, a ruházatunk szintén. A mosási lehetõség hiánya miatt ugyancsak megviselt embereknek látszottunk valamennyien. No de ez nem panasz, hiszen a siker érdekében a vadász sokkal komolyabb megpróbáltatást is kibír.

Tehát a track-bõl megkezdtük az ATW-re felkötni a felszerelésünket. I. Timó mögé, én E. mögé ültem és elindultunk. Szerettünk volna minél messzebbre jutni, hiszen annál kevesebbet kell majd gyalog a felszereléssel megtenni. De bizony 30–40 km után ezek az erõs négykerekûek is elakadtak és már a csörlõzés sem segített. Kb. 1 km után, kérem E.-t, hadd menjek gyalog. Így a puskát a kezembe véve egyedül indultam, öt perc alatt elõlem eltûnt társaim után. Nem volt nehéz az ATW-k által hagyott nyomot követni és 50 perc alatt utol is értem a végleg elakadt kis csapatot. Innen a nehezen járható ingoványban másfélórás kimerító kínlódás után a sûrû erdõvel körülvett Wendy Lake-hez értünk.

A fenyõk közé kihúzott kis mûanyagcsónakra felszereltük a 4 lóerõs Mercury motort. Elõször I., Timó és én foglaltuk el helyünket. T. indított, azonban csupán 10–20 métert tudtunk megtenni, mert a meglehetõsen erõs szél által felkorbácsolt hullámok becsaptak a túlterhelt lélekvesztõbe, amit I. hangos nemtetszése kísért, így visszafordultunk a parton maradt E.-hez. A súlyt jobban elhelyeztük, a felszerelés egy részét kiraktuk, ezután némileg biztonságosabban éreztük magukat a picike csónakban.

A tó nagyon szép látványt nyújtott. Minden oldalról 300–300 méteres kis hegyek veszik körül, amik a mi Badacsonyi hegyünkre emlékeztetnek, ha északkelet felõl nézzük azokat. Négy szinte teljesen egyforma, köztük egy-egy völgy húzódik. A tó maga nyugat-kelet hosszanti irányban fekszik, 3–4 km hosszú, szélessége néhol 1,2 km, ahol azonban félszigetként nyúlik be a vegyeserdõvel borított szárazföld csak 600 m körül van. Déli irányba merõlegesen a völgyek szakítják meg, és olyanok ezek Badacsonyi hegyek, amirõl hiányoznak a bazalt oronasípok, mivel sokkal lágyabban emelkednek az ég felé. A hegyoldalakon színpompás látványt nyújt az aranyszínben ragyogó nyírfa, majd haragos zöldre váltó fenyõ, a napfényben ezüstösen csillogó nyárfák napfénybe fürdõ õszi egyvelege. Fényképezõgépem gyakran kattan, s a kölcsön videókamerám is sokszor végigpásztázza a csodavilágot. Közben festõmûvész barátomra gondolok, milyen szép tájképet festene, ha ezt láthatná.

Kis csónakunkkal az északi parton lévõ, az erdõben rejtõzõ két – rönkbõl épült – házhoz húsz perc alatt értünk. Timó az egymástól 20 m-re épült hangulatos, tájba illõ házaból megmutatta nekünk a jobboldalit, az a vadászoké mondta, míg a guide-oké a másik. I. rögtön megszemlélte a fém dobkályhát és nagy örömmel közölte, no fázni nem fogunk, mert ezek a kályhák nagyon meleget képesek csinálni az ilyen 6×4 m-es gerendaházban. Elhelyezkedtünk, választottunk magunknak ágyat. Három meletes ágy egy faasztal két pad és a sarokban összecsukható kerti székek volt a bútorzat. Kiraktuk a hátizsákból a holminkat, ruhánkat a mindenütt megtalálható szögekre aggattuk, puskáinkat az ágyunk végébe raktuk. I. nekilátott az eresz alatt szép sorba rakott fenyõ és nyír hasogatásának és rövid idõn belül pattogott a kályhában a tûz. Én ez idõ alatt fényképeztem és videókamerával csináltam felvételt a közvetlen környezetünkrõl. Ötven perc múlva megérkezett E. és T., segítettünk az ellátásunk érdekében cipelt két láda kipakolásában. Kiderült, a mélyhûtött hús ottmaradt a fõtáborban. Én örültem, mert abban reménykedtem, hogy amink van, azt most alaposan be kell majd osztani és pár nap alatt sikerül lefogynom valamennyit. E. azonban a Satelit telefonon beszélt M.-el, aki közölte, másnap elküldi egy guide-dal és elnézést kért, hogy nem figyelt jobban az induláskor a felszerelésre és az ellátmányra.

Nagyrészt elhelyezkedtünk, haraptunk egy keveset, és E. máris sürgetett engem és I.-t készülõdjük, mert itt az idõ lesre kiülni a tó partjára. A mai nap hátralévõ részét velem tölti, holnap I.-t fogja kísérni. I. jobbra keres magának valamilyen jó kilátást nyújtó részt a faházaktól pár száz méterre, mi balra. Nem messze a csónakkikötõtõl találtunk egy már elhagyott öreg hódvárat, ahonnan balra kis öböl nyúlt be a part felé, szélén 20–25 m-es sással szegélyezett sekély vízzel, jobbra a kis csónakunk látszott 300 méter távolságra. Szemben 800 m-re távcsõvel kivehetõ jó nagy öböl látszik a víz sekélyebb részén sással benõve, beljebb tündérrózsára emlékeztetõ vízinövények a már gyengébben hullámzó víz felületén, majd – ilyen távolságról úgy ítélem meg – mintegy 30–40 m-es fûzbokrokkal benõtt rész a parti fenyvesig.

Figyelmünket sokfajta vízimadár köti le. Felismerek köztük kanalas récét, cigányrécét, tõkés récét, és ezenkívül nagyobb távolságra vagy még háromfajta vízimadarat. Jól szórakozunk, hisz egyes csoportok 10 m-en belülre úsznak hozzánk, abszolút bizalmasan, hiszen itt ember nagyon ritkán háborgatja nyugalmukat, soha nem vadásznak rájuk. Ha valaki ide eljut, nem kockáztatja meg a csönd megzavarását a vízimadárra való puskázással.

Lassan eláll a szél, a víz felszíne kifeszül. Néha Kanada jellegzetes madara az Loon éles kiáltása hasít bele a már megszokott néma csöndbe. A nap jobb kezem felé esõ negyedik badacsonyi hegy mögé lassan csúszva hanyatlik le. Megbököm könyökemmel E.-t Miközben sokáig távcsöveztem a túlsó part fûzbokrokkal benõtt részét hirtelen úgy láttam – és ezt suttogva mondtam kísérõmnek – egy ember van a túloldalon aki tenyerét csípõmagasságban kinyitva mozgatja. E. miután szeméhez emeli távcsövét és általam mutatott iránybe néz elmosolyogja magát. Közli, nézd meg jobban. És valóban, jobban megnézve az emberbõl egy oldalra mozduló jávorbika alakja bontakozik ki. Fiatal állat, kicsi világos lapáttal, amit az elõbb, mikor teljesen szemben állt embernek néztem. Elnevezzük Kalános Gézának. Lassan, lehajolva legelészik a sekély vízben nõtt sásból és a vízirózsa víz alatti részébõl. Néha szinte az egész fejét vízbe dugja majd hirtelen kiemeli, nagy nyugalommal lakmározik. Szememrõl le sem veszem a távcsövet, hosszasan nézem lassú mozgását. Aztán hirtelen balra fordul, szoborrá merevedik, és odafordulva erõsen figyel visszafelé, ahol elõször megpillantottam. A fény lassan csökken, a víz sötét tükörré változik, majd a túloldal lassan eltûnik, az éjszaka belopakodik. Arra eszmélek, hogy E. halkan megszólal. – Majd holnap jön az öregapja, gyere menjünk. Majd reggel meglátjuk, mit tegyünk. Irány a túlsó part úgy hiszem.

A faházakhoz érve halvány világ szûrõdik ki picike ablakainkon, ami kis gázlámpákból származik. I. pár perccel elõbb ért be, lelkesen meséli, hogy jobbra 400 m-re egy öreg hódvár tetején jó leshelyet alakított ki magának és 250–300 méterre egy borjú tehénnel és rajtuk túl egy bika érkezett a tópartra legelészni. Míg a sötétség be nem állt, õket távcsövezve múlatta az idõt, majd szép csendben visszajött a táborba. Én is elmondtam az általunk látottakat. E.-t arra kértem, holnap a reggeli les után vigyen át a túlpartra, mivel másnap I.-vel fog vadászni.

Reggel még sötétben óvatosan kibotorkáltam az elõzõ esti leshelyemhez, és csak 8.00 körül sétáltam vissza a faházhoz. Timó elkészítette az egész napra való élelmiszer-csomagomat és némi friss forrásvizet. Közben E. is megérkezett. Beszálltunk a kis csónakba, azonban a motor megmakacsolta magát, E. és Timó csak hosszas küzdelem után tudták végre elindítani. A meglehetõsen erõs északi szél alaposan felkorbácsolta a vizet, de azért szerencsésen megérkeztünk a túlpartra. Egy kis félszigetszerû, fenyõvel és sûrû fûzbokrokkal benõtt partszakaszt választottam leshelyül az egésznapi hosszú várakozáshoz. A faházból magammal vitt támlás kerti szék valamelyest kényelmessé tette az egésznapos lest. A szél iránya többször változott. Néhol kedvezõ irányba mozgott a levegõ, ám idõszakonként alaposan szidtam, magamban morogva, hogyha elképzeltem melyik irányból fogom megpillantani a vadat. Egyelõre csak filmbõl-könyvekbõl ismert állatokat láttam, jávort nem.

Sas körözött nem túl messzire a magasban, egy hód szorgalmasan, mint egy uszály vontatta tízpercenként vára felé a vízirózsa hosszú, víz alatt lévõ szárát és gyökerét. Idõközönként tõlem 90–100 méterre kiúszott a sekély vízbe, ott lakmározott a magával vonszolt növénybõl. Aztán újra visszafordult a foltokban tenyészõ vízirózsa-telepekre, percekre alámerült majd felbukkant és máris vontatta a hódvár felé a több méteres növényrészeket. Néha az órámra pillantok, bizony nehezen telik az idõ. Magamban egyre csak arra gondoltam, mondhat bárki bármit, én úgy gondolom Kanadában is a reggeli és az esti idõben mozog a vad leginkább. Nem nagyon hittem E.-nek, mikor arról beszélt, hogy bármelyik napszakban jöhet a tóra jávor. Távcsövezem a belátható partszakaszt. A túlsó oldalon ugyan nem látom társaimat, csak gondolom, az eléggé kiemelkedõ hódvár éger- és fûzbokrokkal benõtt mesterséges dombtetején lévõ leshelyük jó választás volt.

Ebben a pillanatban egy nagy sötét tömeg jelenik meg a túloldali hódvártól nem messze, rögtön utána mégegy. Élesítem a távcsövemet és egy igazi eleven jávor jelenik meg, belegázol jó messzire a válla közepéig érõ vízbe, a fejét ide-oda forgatva fröcsköli a vizet. Én bizony tehénnek nézem, vizslatom a vízpart szélén állót, annak valami van a fején. Úristen, bika, villan át az agyamon. I.-nek segített Szent-Hubertus hisz nem lehet csak 80 m-re tõle. Várom a lövést. A bika hosszasan iszik, a tehén megfordul, mintha pajkos játszásba kezdene, ugrál, fröcsköli a vizet, elfut a bika mellett. Ekkor a bika megpördül és eltûnnek a haragoszöld fenyõk között. Kiabálni szeretnék, Imre mit csináltál, elszúrtad a lehetõséget, nem lõttél! Lassan múlik az izgalmam. Úristen mi történt, miért nem lõtt rá Imre? Mint késõbb elmesélte túl fiatal, kicsi trófeával rendelkezõ bika volt, lövésre nem érett.

A nap néha elõbukkan és kellemesen felmelegíti az erõs szél által lehûlt testemet, így nem kényszerülök mozogni a posványos-ingoványos tóparton. Órámra pillantok 15.05 és szinte összerezzenek, hiszen eddig még soha nem hallott csattanás ütötte meg fülemet. Abban a pillanatban ahogy ezt a furcsa zajt meghallottam, éreztem, ez csak jávorbikák összecsapásának hangja lehet. Gímszarvasunk agancsainak összeütközésekor hallani hasonlót, de ez mégiscsak mélyebb, hatalmas lapátok ütötte zaj, még nagy távolból is szinte félelmetes. A keleti partot szegélyezõ lankás, fenyõvel borított oldalból hallatszik még vagy négyszer. Valamivel késõbb fák recsegését hallom, és a tó sekély szélén pillanatokra feltûnik egy sötét tömeg. Mire szememhez kapom 9×60-as keresõlátcsõvem már csak a jávor farát látom, eltûnik a szemem elõl. Felpattanok a székembõl, erõs kényszert érzek az iránt, hogy elinduljak az imént látott jávor irányába, de hamar be kell látnom, ebben az ingoványban ez felelõtlen vállalkozás lenne. Azért kb. 20 métert jobbra húzódtam, lassan hol a bal, hol a jobb lábamat elõre rakva tapogattam a stabil zsombék vagy fûcsomók kevésbé ingó, biztonságot ígérõ foltjait. Figyelek-távcsövezek, de semmilyen mozgást nem fedezek fel. Várok éa azon gondolkozok, vissza kellene jutnom a pár négyzetméteres kemény földnyelvre.

Ebben a pillanatban nagyot reccsen a mögöttem lévõ erdõ és egy fura óóó-ahh üti meg fülemet. Te jószagú Úristen! Ez jávorbõgés, villant át agyamon, de nem csak ott villant, hanem a gerincemben is. Nekem gyakran van ilyen érzésem, a vadászláz elsõ pillanatában erõs tûszúrást érzek a gerincem alsó részében, majdnem megbénít ez a pillanatnyi érzés, majd a fülembe óriási nagydob kezd lüktetõ gyors ütemben dobolni. Próbálok nyugalmat erõltetni magamra, lehet hogy ez lesz az egyetlen alkalom jávorlövésre. Két irányból hallik a recsegés a lapátok fákkal való érintkezésekor. Kongó hang, úgy egymástól 40–50 méterre. De ahogy közelített most gyors ütemben távolodik. A puskát – amit majd eltörtem olyan erõvel szorítottam – a vállamra vetem, két tenyeremet összefordítom, és kétségbeesve, õsi ösztönbõl mély torokhangon bõgök: ó-ó-ó-ahh, aztán úgy 5–6 mp elteltével újra megeresztek egy nyögésszerû ó-ó-ó-ahh-t. A recsegés, törtetés megszûnik, síri csend üli meg a tûzvörös színben úszó tavat, a nap a negyedik Badacsonyi hegy mögé ereszkedett.

Váratlan ropogás indul el a tópart irányába. Az alacsonyabb vízparti fenyõk között egy fekete-ezüstös színû nagy test jelenik meg, néha látom csak, mögötte még egy, annak testét nem látom egy pillanatra sem, azonban olyan helyen áll meg, ahol a trófea teljesen jól, tisztán látható. Fordítja jobbra-balra, óriási lapát gyönyörû csipkékkel. A kezemben megremeg a keresõtávcsõ elöl keresem az elsõ bikát. Kiért az utolsó fenyõk közül a fûzbokrok közé, a távolság 90–100 m. Látom ez is óriási lapátot hord a fején, nem várhatok tovább, három- vagy négypontos bika. Mellemre eresztem a keresõlátcsövet. Vállamról villámgyorsan leemelem a 9,3×62-es kaliberû puskát, a céltávcsõ tüskéjét a lassú ügetéssel a víz felé futó bika lapockájára fogom, érzem jó ütemben hajlik jobb kezem mutatóujja.

A nagy dörrenést tompa puffanás követi, jól látom, a lövedék a lapocka mögé 1–2 cm-re becsapódik, de nem bízom a dolgot a véletlenre, gyorsan ismételek, rövid célzás, újra elindítom a 18 grammos Norma Alaskát. Ugyanúgy hallom és látom a becsapódást, de a nagytestû bika továbbra is ugyanolyan ütemben fut a víz irányába mint az elsõ lövés után. Rántom csõre a harmadik, immár utolsó lõszert, sietõs célzás, a víz szélétõl pár méterre kapja a harmadik lövést. Változatlanul iramban, óriási tempóban robajlik a vízbe, még három-négy erõteljes ugrás, a következõ pillanatban megtántorodik, egyet jobbra, kettõt balra lép, aztán hirtelen megfordul a part irányába, azonban ereje elhagyja és nagy fröccsenéssel jobb oldalára eldõl. Többé nem mozdul.

A környezõ hegyek abbahagyják a lövések okozta hang ide-oda dobálását, szemem a vízben mozdulatlanul fekvõ testrõl a másik, még mindig a fák takarásában álló bika felé fordítom. Érzem, hiányozni fog neki társa, még akkor is, ha most bõgés idején ellenségnek tekintette is. Óvatosan elindulok az ingoványos parton de már nem bánom, ha egy-két lépésnél a csizmámba csorog a süppedõ láp bûzös vize. Szeretnék minél elõbb az elejtett vadhoz jutni, azonban a víz nagyon hideg, és 10 m-re a parttól a mélyebb vízben fekszik a bika. A túloldalról kis motorcsónakunk hangja hallatszik, a félhomályban elemlámpa fénye villódzik. Hátizsákomból elõveszem az enyémet és nagy örömmel jelzek vissza. Ha nem tisztelném oly nagyon a természetet, örömömet világgá kiabálnám, de persze nem teszem.

Nagyon gyorsan sötétedik. Reménykedem, a kis lélekvesztõ még idõben érkezik, és jól látjuk a trófeát, hisz a jobb oldali lapát a víz alatt fekszik. Végre ideér Timó a csónakkal, gratulál, mint mondja végignézte távcsõvel az egészet. A lövések elõtt két perccel jött le a partra, éppen az irányomba figyelt, hallotta a három lövést, látta ahogy vízoszlop csap fel és eltûnik a nagy test. Sietõsen evezünk az elejtett jávor felé, megkapom a töretet, azonban a jobb oldali agancsot nem tudjuk megnézni, mert a nehéz fej mélyen az iszapba nyomta az óriási lapátot. Féltünk felborul a könnyû csónakunk, így másnapra marad a csodás trófea szemrevételezése, a bika szárazra húzása. A víz nagyon hideg, 1–2 °C-os, nem tartunk attól, hogy a hús megromlik.

Mire a túlsó partra érünk E. és I. vár a csónakkikötõnél.. Mindketten gratulálnak, nagyon boldog vagyok, a vacsora remek, koccintunk a maradék csipkebogyópálinkával. Valószínû társaim unták a sokadik alkalommal elõadott történetet, de nem mondták "elég", hisz van szívük. Timónak újra kezdtem németül õ is mosolygott. Este 11 óra körül nyugovóra tértünk. Az ég milliónyi csillaga fényesen ragyogott, sokáig bámultam a picike ablakon át a furcsán álló Göncölszekeret, szememet le-le csukva még néhányszor lepergett elõttem a jávorbika elejtése.

Reggel 8-ig aludtam. I. már nem volt a kis gerendaházban, a kályhában a hamu alatt izzott egy kevés parázs. Jól megraktam fával, távcsõvel lementem a tópartra, de hosszas keresés után sem bírtam felfedezni a túlsó parton fekvõ, vízbõl alig kilátszó testet. Visszafelé vittem magammal vizet, a dobkályha tetején lavórba megmelegítettem és egy alapos tisztálkodást csináltam. Éppen felöltöztem tiszta ruhába, amikor E. kopogott az ajtón. Gyere induljunk, mert a bika szárazra húzása nem lesz egyszerû, de bízzunk abban, hogy ma végzünk a hús jelentõs részének kicsontozásával, és táborba való áthordásával. A túloldalon semmi sem maradhat. E.-nek az a szándéka, hogy egy közeli fenyõre ülõkét építünk, hogy I. is az enyémhez hasonló bikát lõjön. Bízik abban, hogy az általam látott másik jávorbika a napokban újból felkeresi azt a partszakaszt.

Amint közeledünk a vízben fekvõ bikához – na nem mintha magamat általam nagyon tisztelt vadászíróhoz, Széchenyi Zsigmondhoz akarnám hasonlítani – eszembe jutott az Alaszkában vadásztam címû könyvében levõ fénykép, ami alá azt írta "pegazusunk hátán – mint dagadó vitorlák" úgy néz ki a csodálatos, lóhátra felkötözött jávortrófea. Az én trófeám jobb oldali lapátja valóban azt a látszatot kelti, mint egy a szélben dagadó vitorla.

Nekiveselkedünk a munkának. Hárman próbáljuk megmozdítani a bikát, de nem bírjuk. A magunkkal hozott kötelet rákötjük az óriás fejre, csónakkal kievezünk a közeli partra. Kiszállunk, és minden erõnket összeszedjük, de nem mozdul a súlyos bikatest. A víz hideg, nem vetkõzhetünk le, mert megfáznánk. Hiába cipeltünk magunkkal csörlõt, rövid, nem ér el a legközelebbi fenyõkig. E. dönt, ki kell menni a track-ig, hozni a hónaljig érõ gumiruhát, egy ember próbálja a vízben mozgatni a fejet, kettõ pedig hó-rukk-húzni, vonszolni kötéllel a partra. Timó elindul és kb. 3–4 óra alatt megfordul, ha nagyon siet. E. és én addig elkészítjük az ülõkét egy jó kilátást és jó kilövést biztosító fenyõre. Igyekszünk amennyire csak lehet kevés zajt csapni és minél elõbb elkészülni. Sikerült is Timó visszaérkezéséig végeznünk. Nagyon formás ülõkét készítettünk, jól belõhetõ jobbra és balra is az öböl.

E. felveszi a hónaljig érõ gumicsizmával kombinált gumiruhát, bemegy a vízbe és erejét nem kímélve forgatja a fejet. Mi Timóval húzzuk a kötelet és valóban, ha lassan is, de közeledik a partra. Hó-rukk!, hó-rukk!, és félóra alatt sikerül az óriás testet 2/3 részéig ha nem is szárazra, de sekély részre húzni, fényképezkedni már tudok. Csattog is a fotóapparát, mûködik a videokamera. E. azonban hamarosan kiadja a parancsot ellent nem tûrõ hangon, elég, válasszuk le a fejet, és kezdjük meg a jávort nagyjából szétszedni. Négyszer fordulunk Timóval, míg sikerül áthordani mindent. A legnehezebb a megpuffadt gyomor és a belek, valamint a bõr átvitele. Este 6-ra végeztünk, szerencsére szokatlan jó idõ volt egész nap.

Az elkövetkezõ napokban én nem vadásztam, megnyúztam a fejet, szerettem volna elérni, hogy minél könyebb legyen, hiszen kifelé a felszerelésemen kívül a trófeát is nekem kell cipelni az istenverte lápon keresztül. I. csütörtökön reggel meglõtte a bikáját, ami jelentõsen kisebb az enyémnél. Nem a túlsó parton, hanem elsõ este általam készített leshely közelében. Az õ bikája is bõgve, nyögdécselve közeledett a vízhez, és rácserkelve, 30–40 méterrõl biztos nyaktõlövéssel ejtette el. Még csütörtökön végeztünk a hús elkészítésével.

Pénteken reggel elindultunk kifele a járható úton hagyott Track-hez. Rendkívül kimerülten értünk valamivel jobb járást adó részhez, amikor pihenõ közben emberi hangokat hallunk. Már arra gondoltam hallucinálok, de csakhamar ismerõs alakok tûnnek fel. Mike felesége Marika, a német vadász és annak felesége nem messze a Wendy Lake-tõl magasabb részen sátorban táboroztak, egy fekete színû farkast zsákmányoltak. Csodálattal nézték az én trófeámat. Közben elmondták, Mike jön elibük, hamarosan meg is hallottuk az ATW hangját. Miközben segítettek kihordani felszerelésünket én elmondtam nekik, láttam még hasonló trófeával rendelkezõ bikát a tónál. Mike és a német visszafordultak, lerajzoltuk, hol találják a magaslest, elbúcsúztunk. Kívántunk egy nagy kalappal. Három nap múlva visszaértek a fõtáborba, nem üres kézzel, nekik is sikerült elejteni a nagyon sóvárgott 3 pontos bikát. Meg is egyeztünk, nincs szebb Kanadában, mint a csodálatos Wendy Lake.

Közösen repülõt béreltünk és a hidroplánnal kihozták a húst Fort St. Johnba. A további napokban ATW-vel és Track-el jártam a fõtábor környékét, azonban nekem nem adatott meg az a szerencse mint I.-nek, õ ugyanis a vadászattal töltött kanadai tartózkodásunk utolsó délutánján két fekete medvét lõtt. Bevallom irigyeltem, de ezt nem mutattam, mert csupán egészséges vadászirigység mértékéig mentem el és õszintén örültem a sikerének. Szívbõl gratuláltam neki és megfogadtam, ha Szent Hubertus is úgy akarja, még visszatérek Kanadába, ha nem is grizzlyt de fekete medvét lõni igen. Vancouverbõl való felszálláskor magamban így búcsúztam: Viszontlátásra Beautiful British Columbia, viszontlátásra Pink Mountain.

Kocsis Tamás
Körmend