Pintye
József: Akartok-e az idén bakkászni nálunk Székelyföldön? Tette fel Fancsali Pista barátom a kérdést úgy egy hónappal ezelőtt. A válasz, minden gondolkodás nélkül azonnal csattant, hát persze, hiszen ezt a páratlan vadászatot és élményt nem szabad kihagyni. Akinek tisztelt vadásztársak már volt ilyen vagy hasonló élményben része az sejti, hogy miről beszélgetek. Erdei őzbakokról lesz most szó, nem síkvidéki rokonairól. Alföldi gyerek lévén utóbbiakról naphosszat tudnék mesélni, hisz itt élek s vadászom közöttük. A hajnali cserkelések vagy az esti disznólesek, téli etetések alkalmával sokszor volt már alkalmam megfigyelni viselkedésüket, életmódjukat, vadászatába is belekóstolhattam már egyszer-kétszer. Hanem hegyi rokonaik, főleg a kárpáti, az teljesen más kategória. Sokan nem szeretik vadászni, mert túl időigényes és sokszor elmarad a hőn várt eredmény. Na és persze elég fárasztó is tud lenni egy-egy cserkelés, főleg gyengébb fizikumú vagy idősebb nimród esetében. Többe nézik a terepjáró lehúzott ablakából való vadászatot, hisz kényelmesebb s eredményesebb minden szempontból. Talán az egyik kezemen meg tudnám számolni, hogy hány bakot hoztam terítékre kis hazánkban közel húszéves vadászpályafutásom alatt, a többi mind Kárpáti bak. Az biztos, hogy keményen meg kellett dolgozni minden egyes trófeáért, de megérte a fáradságot. Teljesen más a vadászata is, hisz sokkal több odafigyelést, ravaszságot, rátermettséget igényel a terítékre hozatala mint alföldi társáé. Itt a Kárpátokban együtt kell élnie olyan ragadozókkal, mint a farkas vagy a hiúz, és ez rendkívül óvatossá és éberré teszi, ebből kifolyólag nem könnyű a vadászata. Itt egy hónappal később kezdődik az őzbakszezon, mint nálunk, hisz később tavaszodik. Két nagyon kedves és tapasztalt vadászbarátommal, Barabás Lacival és Ficsur Bélával vágtunk neki az expedíciónak. Nem volt ám egyszerű dolga vendéglátóinknak, hisz mindhárman abnormis bakot szerettünk volna lőni, ami nem kispályás vállalkozás ilyen fedett területen. Nem volt hiábavaló kitartásunk és lelkesedésünk, a várt eredmény nem maradt el. Vezetőink, Fancsali Pista és Pál Gabi ismét szakmai felkészültségükről és hozzáértésükről tettek tanúbizonyságot. Három kiváló bak került terítékre mind a vadásztatók mind a vadászok legnagyobb örömére és megelégedésére.
Pintye
József |
|
2009. június 1. |


