Keresztes László: Végre Namíbiában

Keresztes László:
VÉGRE NAMÍBIÁBAN!

Huszonkét év vadászat után sikerült nekem is eljutni Namíbiába, a springbock hazájába, egy jól megszervezett tíznapos vadászszafárira. Szakadó esőben érkeztem feleségemmel és két vadászbarátommal a windhoeki repülőtérre, ahol Bank József, az Oshingulu Hunting Safari vadászatszervező iroda tulajdonosa (professional hunter) úgy fogadott bennünket, mintha minden nap együtt vadásztunk volna. Ez nagyon jól esett.

A repülőtérről egy kb. 100 km-re lévő farmra hajtottunk, amelynek területe 40 000 hektár, sziklás hegyekkel tűzdelt, bokros, cserjés terület, gyönyörű vadállománnyal. A farmon tervezett oryxvadászatunkat megzavarta az eső, mert félő volt, hogy a száraz patakmedrek az esőzések következtében megduzzadnak és elvágják a visszautat. Ezt mérlegelve vadászatvezetőnk úgy döntött, hogy másnap a csodálatos, vörös homokjáról híres Kalahári-sivatagba megyünk vadászni. A négyszáz kilométeres utazás során kereszteztük a Baktérítőt, és gyönyörködtünk a lenyűgőző szépségű namíbiai tájban. Sötét este lett mire megérkeztünk a 80 000 hektáros farmra, kijelölt vadászterületünkre. A tulajdonos szívélyesen, terített asztallal fogadott bennünket. Hamisítatlan búr ételeket ettünk, finom afrikai vörösborral koccintottunk, majd nyugovóra tértünk első osztályú szállásunkon.

Mire másnap felkeltünk vadászatvezetőnk, Bank Józsi kidolgozta az aznapi programot, amelyet reggeli közben ismertetett velünk. Nekivágtunk a Kalahári-sivatagnak.
Az első pár óra azzal telt, hogy próbáltuk magunkba szívni és elraktározni a látványt, a gyönyörű tájat, a csodálatos állatvilágot. Kapkodtuk a fejünket, az izgalomtól lőni sem tudtam volna. Jobbról csíkos gnú csorda, távolabb öt zsiráf látszódótt kiemelkedve mindenek fölé, előttünk ötven-hatvan springbock, balra a dűnék tetején oryx csorda, a két dűne közötti bozótosban kudu bikák. A látvány úgy elkápráztatott, hogy délelőtt még puskát sem tudtam emelni a vadra.

Délután, hosszas keresgélés után – hiszen a professional hunter mindenkivel a legszebb vadat akarja lövetni – sikerült puskavégre kapni egy aranyérmes oryx tehenet. Szép blattlövéssel, 20-30 méter után összeesett és kimúlt. A gratulációk, fényképezés és videózás után, Bank Józsi a magyar vadászokhoz hasonlóan, favesszővel, Szent Hubertus nevében, puskámmal a vad fölé hajolva, háromszor a hátsómra húzva afrikavadásszá avatott. Ettől a perctől kezdve, mintha biztosabb és felszabadultabb lettem volna a többi vad elejtésekor.

Sikerült puskavégre kapni egy aranyérmes oryx tehenet

A Kalahári-sivatagban még négy felejthetetlen, vadászélményekben gazdag napot töltöttünk. Mindennap igyekeztünk a napfelkeltét és naplementét lefényképezni, de nagyon résen kellett lennünk, mert ez a sivatagban pár perc alatt lezajlik. Esténként ismerkedtünk a búrok és a sivatagban élő emberek életével, szokásaival. Az ötödik nap reggelén elbúcsúztunk vendéglátóinktól és visszatértünk Windhoekba, mivel a következő vadászfarmra innen jártunk ki minden nap. Ez a farm kb. 40 000 hektár területű volt, már érkezésünkkor láttuk, hogy a vadállomány itt is gyönyörű. Hartebeast bikát és varacskos disznó kant szerettünk volna lőni.

Napfelkeltekor indultunk, a professional hunter szerint a varacskosok ilyenkor szoktak előbújni földalatti vackukból. Láttunk is sokat, de olyat, amelyet kísérőnk jónak mondott volna, nem. Tíz óra körül kicsit megpihentünk, elfogyasztottuk csomagolt reggelinket, a hűtőtáskából előkerültek a hideg üdítők. Kísérőnk rövid eligazítást tartott a nyomkeresőknek, majd elindultunk cserkelni. Mintegy húsz perc után, tőlünk kétszáz méterre, megláttunk egy magányos tehénantilop bikát csodálatos trófeával. Mivel szemben állt, a szügyét céloztam és Bank Józsi halk „lőhető” jelzésére eldördült a .30-06-os. A bika tűzbe rogyott, ám néhány másodperc múlva felállt és sántikálva távozott a tisztásról. Ismételni nem tudtam, mert beért a sűrűbe. Jóska észrevette, hogy lógatom az orrom, erre nevetni kezdett.
– Mi a baj? – kérdezte.
– Elment a bikám – morogtam. – Vér alig van, kutya nincs, hogy találjuk meg?

Jóska pár szót váltott ovambo és busman segítőjével, akik rövid tanakodás után felvették a nyomot. Két és fél órás keresés végén mindössze három csepp vért találtak, amikor az egyik nyomkereső hirtelen megállt, majd tőlünk kissé balra mutatott és pisszentett egyet. A jelzett irányban, mintegy száz méterre, ott állt a felénk figyelő sebzett bika egy bozót tövében. Egy csepp fáradtságot sem érezve, szabad kézből nyakon lőttem a sebzett vadat, amely ismét tűzbe rogyott és kimúlt. Odaérve láttuk, hogy az első lövésem a szügye jobb oldalát érte, nem a közepét, ezért tudott felállni.

Magányos hartebeast bikám

A gratulációk és fényképezés után felcsörlőztük a terepjáróra és elindultunk varacskosdisznólesre. Naplementéig sok süldő, koca és kis kan jött lőtávon belül, de lőhető kant nem láttunk. Én szívem szerint az egyikre rálőttem volna, de „kicsi” – hangzott a figyelmeztetés –, így nem lőttem.

Utolsó napunkon vadászbarátom járt ugyanúgy hartebeast bikájával, mint én. Így ez a nap is elmúlt varacskosdisznó-elejtés nélkül. Viszont búcsúzásunk után, a farmról kifelé tartva, a puskát már tokba zárva, két gyönyörű varacskos kant láttunk. Azonnal megfogadtuk, hogy jövőre itt találkozunk és varacskos disznóval kezdjük a vadászatot. Ezzel búcsúztunk el a szép farmtól, este még sétáltunk egyet Windhoek villanyfényes utcáin, és Bank Józsi meghívására megkóstoltuk a Country Club sokfogásos vacsoráját. Másnap a professional huntertől úgy köszöntünk el a reptéren, hogy köszönjük ezt a szép, együtt töltött tíz napot, és legalább még egyszer szeretnénk a vendégszeretetét élvezni ebben a csodálatos országban.

* * *

OSHINGULU HUNTING SAFARI
NAMÍBIA

Afrika: minden vadász álma! A fekete kontinens érintetlen tájaival, hihetetlen vadbőségével vonzó az európai vadász számára. Nagynevű elődeink számára Kelet-Afrika volt a vadászat színhelye, manapság a többség számára Délnyugat-Afrika, Namíbia jelenti Afrikát. Namíbia a legfiatalabb független állama Afrikának, 1990-ben nyerte el önálló államiságát, fővárosa Windhoek. Itt él családjával a magyar származású professional hunter Bank József, az Oshingulu Hunting Safari tulajdonosa.

Bank úr 1968-ban hagyta el Magyarországot. Kalandos életútja előbb a Dél-Afrikai Köztársaságba, majd Namíbiába vezetett. Afrikában kezdett el vadászni, és a szenvedélyből hivatás lett. 1998-ban alapította meg saját vállalkozását, amely owambu nyelven varacskos disznót jelent. Nem kötelezte el magát egyetlen vadászfarm mellett sem. Kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik egész Namíbia területén, jelenleg harmincnyolc farmon vadásztat. A vadászatot a vendég igényeihez, elképzeléseihez igazítja. Az Oshingulu Hunting Safari a trófeák szakszerű kezeléséről és Magyarországra történő megküldéséről maga gondoskodik. A trófeákra nem kell sokáig várni, általában a vadászattól számított két hónapon belül megérkeznek.