Nagy Patrícius:
AHÁNY HÁZ, ANNYI SZOKÁS
![]() |
Bár koromból kifolyólag még nem rendelkezem több évtizedes vadászmúlttal, azonban Diana kegyébõl megismerhettem tapasztalt nimródokat. Mindig élvezettel hallgattam élménybeszámolóikat és tanácsaikat. Különösen azok a tanácsok rögzültek agyam hosszú távú memóriájában, amelyek a szórók kialakításával voltak kapcsolatban. Elsõ nagyvadam vaddisznó volt, legbecsesebb trófeám szintén egy mutatós agyarpár, így talán érthetõ, ha jobban vonzódom ehhez a vadhoz. Ráadásul a mai viszonyok közepette egy vaddisznó elejtése könnyebben megvalósítható egy átlagos vadász számára. A sok beszélgetés közben több olyan kulisszatitkot hallottam, amelyek bármelyik vadásztársam eredményesebb vadászatát elõsegíthetik. Az alábbiakban felsorolt módszereket fõleg új vagy ritkán látogatott szórókon érdemes kipróbálni, mert egy remekül bevált helyen a változtatás pont ellenkezõjét válthatja ki. Ott is sikert remélhetünk, ahol kevesebb a disznó, sokan szórnak, szinte mindenki ugyanazzal és nagy a konkurencia. Egy kis változatosság csodákat mûvelhet. Egy tapasztalt és nagy tudású kerületvezetõ vadász mix-technikát alkalmaz. A szóró alját kukoricával teríti meg, majd erre szénát terít úgy, hogy a kukoricát mindenhol teljesen ellepje. Ezután a széna tetejére rászór minimális mennyiségû kukoricát. A szórót általában elõszeretettel látogatja a disznó és ameddig keresgéli a kukoricát, a vadásznak van ideje felkészülni a lövésre. A disznón kívül még szarvas és õz is szívesen felkeresi. Elmondása szerint ilyen "mix" szórós leseken már sok szép vadat lõtt és lövetett. Érdemes lenne kipróbálni az egyéb szálastakarmányok és a kukorica kombinációját is. Valószínûleg a szemestakarmányok különféle misungja sem maradna érintetlen egy ilyen szórón. Különösen olyan területen lehet nyerõ, ahol mind a disznó, mind a szarvas nagyobb számban jelen van. Egy másik módszert egy olyan idõsebb vadásztársamtól hallottam, aki a Bükkben vadászik. A szórójára lehetõség szerint csak olyan kukoricát helyez ki, amihez kevert némi sót. Õ szereti jobban megsózni, ezért úgy 10 kg tengerihez kb. 30-50 dkg sót szokott keverni. Tapasztalata szerint a disznók igen szeretik az így ízesített kukoricát. Technikájának ékes bizonyítékai a szobája falán található trófeák. Errõl a módszerrõl még õ is fiatalabb korábban hallott, az évtizedek során alakult ki a technika ma használatos formája Következõ módszerrõl a Cserhátban értesültem. A titkát segítõkészen megosztó vadász olyan aromát alkalmaz, amely nagyon hasonlít a szarvasgomba illatához. Állítólag az ilyen aromával igen hamar oda lehet a disznókat a szóróra szoktatni. Köztudott tény, hogy a disznók megörülnek ezért a finomságért, nemhiába alkalmaztak korábban házi sertéseket a felkutatásukhoz. Ilyen és ehhez hasonló aromákat hazánkban is lehet kapni, egy flakon ára több ezer forint, azonban a használat intenzitásától függõen évekig is elég lehet. Egy vödörnyi kukoricához egy kupaknyi koncentrátumot szokásos keverni. Alkalmazása esetén úgyis mindenki kialakíthatja a neki megfelelõ arányokat egyedi ízléséhez igazodva. Egy ilyen folyadék szaga emberi orrnak nem éppen illatos, sõt kifejezetten büdös tud lenni. Tárolására érdemes megfelelõ helyet keresni, ha nem akarunk otthon a család hölgytagjaival nap mint nap konfliktusba kerülni. Ezenkívül hallottam még több, nagy általánosságban is ismert szokást. Például a szóró közelébe vagy annak helyére belsõségeket vagy különféle állati eredetû élelmet helyeznek ki. A portál fórumán volt egy topic, amelyik a bükkfakátrány illetve a különféle állati eredetû csalikkal foglalkozott, ott mindenki elolvashatja az errõl szerzett tapasztalatokat. Az ilyen szórókon disznó mellet sok rókára is számíthatunk. Ismert, hogy a különbözõ növényi eredetû (gyümölcs, zöldség, takarmány) táplálék kihelyezése is sikerrel kecsegtet. Még a Mátrában láttam tanulóéveim alatt, hogy dinnyét használtak, de hallottam már almáról és cukorrépáról is. A leírtakat lehetõségeihez mérten bárki kipróbálhatja, alkalmazhatja. Akár vadásztársaságok is készíthetnek ilyen szórót saját vagy vendégvadászaik részére. A puding próbája az evés, a szóróé pedig az elért eredmények. Lehet, hogy egyik tájegységen más válik be, mint az ország másik részén, ezért érdemes próbálkozni. Biztos van még rengeteg csodaszer, alkalmazási módszer, amelyeket talán sohasem fogunk megtudni, mert a titkok õrei nem szívesen adják tovább (ami érthetõ is). Talán jó lenne egyszer egy olyan könyvet készíteni, ami külön a szórós lesvadászatok idáig eltitkolt fortélyaival foglalkozik. Véleményem szerint minden vadásztársunk szívesen tanulmányozná és sajátítana el a különféle praktikákat. Édesapámmal idén télen kívánunk beüzemelni egy vagy két új szórót. Ez remek lehetõség lesz arra, hogy a korábban hallottakat a valóságban is kipróbáljam. Bízom benne, hogy a másoknak bevált módszerek számunkra is meghozzák a remélt sikereket és mindenki számára, aki úgy dönt, hogy tesz egy próbát valamelyikkel. |
2004. október 22. |