Bátai György:
BARANYÁBÓL – AFRIKÁBA

Talán minden vadász titkolt vagy leplezetlen álma, egy Afrikai safari! Ismerősömnek U. Róbertnek mindez teljesülhetett 2007. májusában! Édesapja néhány évvel ezelőtt már járt a cikkben szereplő farmon. Lakásuk nappalijában szebbnél szebb hazai és külföldi trófeák körében mesélte el élményeit.

Robiék évek óta tervezték már ezt az utat, először kafferbivaly vadászata került szóba, de a válogatás során a Namibiai WABI farm mellett döntöttek, ami már negyven éve működik, közel 10 000 ha-on. Az utat egyénileg szerveztékm megállapodtak a farm tulajdonosával, aki származását tekintve svájci és az édesapjától örökölte a farmot.

Következtek a szükséges ügyintézések, fegyverkiviteli engedély, vízum stb. Budapesten szálltak gépre, onnan München, majd délnyugat Afrika, Windhoek. Maga az út 11 órát vett igénybe, amit eléggé fárasztónak éreztek. Ott a reptéren már várta őket a tulajdonos, akivel később nem sokat találkoztak egyéb elfoglaltsága miatt. A reptérről még autóval kellett megtenniük kb. 320 km-t a szállásukig, ami Robi elmondása szerint nagyon kulturált és rendezett volt. Ami első benyomásra szokatlan volt, az a magas hőmérséklet-különbség, reggelente 3–5 C, napközben 30–35 C fok között mozgott. Nehezen szokták meg a helyi konyha specialitásait.

A kéthetes safarin nyolcan vettek részt családtagjaikkal együtt. Robi az ott tartózkodása alatt 16 vadat ejtett, köztük: nagy kudu, oryx, hartebeast, impala, duicker, hegyi zebra, pávián és egy remek agyarú varacskos kan szerepelt. A terep fedettsége miatt nem kellett nagy távolságra lőnie, de a vad is elég jól bevárta a vadászt, holott néhányan úgy gondoljuk, hogy ott rákényszerülünk a hosszú lövésekre. A terület túlnyomó részét sűrű bozót nőtte be, amiket nyiladékokkal tettek járhatóvá, ide a vad is szívesen kiváltott, és mondhatni könnyű 80–100 m-es lövéshez jutott a vadász. Cserkelés és barkácsolás közben lőtte a vadak túlnyomó részét.

A legnagyobb erőpróbát a hegyi zebra becserkelése és elejtése jelentette, a legszívósabb vadnak, a termetét meghazudtolva, a duicker tűnt. 300-as Wetherby fegyvert, hozzá Norma lőszereket használt, ezeket a vad nem vitte messze, így az utánkeresés nem okozott problémát.

Nagyon fontos még, hogy a vadász milyen kísérőt kap, mivel ismerősöm az itt honos vadakat még sohasem látta életnagyságban, így teljesen a vadőrre bízta és bízhatta is magát, hogy mikor, milyen vadra tesz lövést. A kísérő minden kétséget kizáróan szakértője volt szakmájának, csalatkoznia nem kellett. A társalgásban nem volt fennakadás, hiszen a személyzet németül és angolul is jól beszélt.

Vadászat után még elutaztak az Ethosa Nemzeti Parkba, aminek a közel akkora a területe mint a Dunántúl. Robi szerint jobb lett volna, ha vadászat előtt már ide jönnek, persze csak mint kirándulók, úgy lett volna viszonyítási alapjuk a vadak méreteit illetően.

Összegezve az itt eltöltött két hetet élményekben és eredményben gazdag safarit tudhat magáénak! Afrika beváltotta a hozzá fűzött reményeket – egy újabb magyar vadászt juttatott felejthetetlen élményekhez!

2007. augusztus 26.