Németh Attila:
CIGÁNDI EMLÉK

Hátamat nekitámasztottam egy öreg, villámcsapás sújtotta fűzfának, a kiégett matuzsálem felső harmadát csak a kéreg tartotta. Puskámat levettem vállamról és csövénél fogva magam mellé állítottam, majd lassan, fejemet hátradöntve nagyot szippantottam a bodrogközi levegőből és nyugtáztam magamban, hogy egész kényelmes leshelyet találtam.

Az idős fűz még hat társával kémlelte az előttünk elterülő közel háromszáz hektáros gazost, amely nádfoltokkal és pár szál napraforgóval fűszerezve alkotja a Klán tagot. A hátam mögött egy kérgetlen folt növelte komfortomat, így három órán keresztül egybeolvadhattam a természettel. Gyönyörködtem az egerész ölyvek kifinomult táplálékkeresésében, amelyek kalaplendítésnyi magasságban köröztek a gazos felett, szedegetve a mezei egereket. Ősszel a kevés csapadék nem öntötte el az egérjáratokat, ezért a sok zörgő, cikázó apróságokból temérdek mennyiség szaladgált a megfagyott hó tetején. Fél órán keresztül kémleltem előttem egy nagyobb szobányi területet, előfordult, hogy négy-öt jövevényt is megszámoltam a száraz torzsak között. Arasznyi távokat tettek meg szemvillanásnyi sebességgel, majd alábuktak a hó által lenyomott menedéket adó sás sűrűségébe. A jég alatt kialakított labirintusok biztos védelmet nyújtottak a ragadozók elől, nem lehetett könnyű dolguk a kampós csőrűeknek, bár percenként valamelyik levágott a gaz rejtekeibe. Néha pár tizedmásodpercig tartózkodtak a földön, de egy sikeres elejtés után csak tíz-húsz másodperc elteltével emelkedtek könnyedén fejmagasságba és folytatták elegáns szárnymozdulataikkal a kitartó keresést. Az előadást a színházi vasfüggönyként ereszkedő napkorong zárta, de hamarosan kezdődött a második felvonás.

Előtérbe került a kifinomult hallás, még inkább részévé váltam a cselekményeknek, a rendező csak a hó fehérségét alkalmazta színpadán világításnak. Az egerek motoszkálása megszűnt, a szél enyhe mozgása énekre bírta az elszáradt leveleket, amely muzsikát aláfestette néha egy bagoly szárnycsattanása.

Két őz sziluettje közeledett hozzám, amikor szél alá kerültek riasztásuk túlharsogta a muzsikát, a visszhang megkerülte az előadóteret. Az őzek csörtetése felkeltett két kakast, amelyek kakatolva repültek egy távoli tanya felé. A fejem fölé leszállt bagoly is elsuhant az éjszakában. Hiába éreztem helyem páholynak, lábujjaim fázni kezdtek, és a koreográfiából a disznók felvonulása is kimaradt, így a vadászatot másnap fácánozással folytattuk.

* * *

Reggelre tíz cm-es friss hó esett, nehezítve menetelésünket és megkérdőjelezve a nap eredményességét. Oláh István vadászmester barátom eligazítása után átkeltünk az uniós beruházásból létesített víztározó töltésén. Az árapasztó tározó a Bodrogközben, Nagyrozvágy, Cigánd és Pácin települések közigazgatási területén található. A közel 25 négyzetkilométeres alapterület nagyjából a Velencei-tó területének felel meg. A tározó átlagos vízmélysége 3,8 méter. A mintegy 24 km hosszú töltés teljes hosszán kerékpárutat alakítottak ki, elkészült 46 vízkormányzási műtárgy, és Cigándtól Ricse felé vezető közúton egy 100 méter hosszúságú hidat is meg kellett építeni. Kialakítottak 500 hektár vizes élőhelyet, és 10 km hosszan kisvízfolyásokat is rehabilitáltak. Nem ritka, hogy ezresével lehet a különböző réce- és libafajokat számlálni. Jelenleg a víztározó nincs teljesen feltöltve, csak tocsogószerű foltokban áll a víz

A gát túloldalán vonalba fejlődött a tizenhat puskásból álló csapat, .
– Polgármester úr megy elállónak? Nekünk kell még egy óra míg átérünk ezen a nádon, de fél óra múlva már figyelhetitek az előre repülő kakasokat! – mondta Pisti. Ezután Pecsér István és Karcsi beszálltak a polgármester mellé az autóba és hármasban átmentek a szemközti oldalra.

Elindultunk a sás irányába, kereszteztünk egy erdőfoltot, amelyben nem esett madár, csak néhány tyúk repült előre. Elértük a nád vonalát, a magasabb szálak jóval a fejünk fölé emelkedtek, az alacsonyabbakat lenyomta a hótakaró. A fácánok biztonsággal közlekedtek a hó alatt kialakult alagutakban, és nagy bánatunkra csak akkor repültek ki rejtekükből, amikor szinte rájuk léptünk vagy a kutyák állták őket és nagy erőfeszítés árán felhajtottak egyet-egyet.

Az elállók és közöttünk talán fél távon oldalra húzott legalább tíz madár, de jó irányba tartottak, mert visszafelé a mellettünk húzódó nádast hajtottuk. Sanyi ment tőlem jobbra, kutyájával egy éve dolgoznak együtt, ezért még nem kifogástalan a munkája. Ötévesen kapta az ebet és előtte még nem vadásztak vele, de a jó formájú drótszőrű vizsla kitűnő vízi munkára, csak a fácánvadászaton sokat előre járt.

– Fáraó, gyere ide! Ide jössz! – kiabált Sanyi
A lábam alól kelt egy kakas, amelyet a fejem felett szépen meglőttem. A nádas annyira sűrű lett, hogy egyáltalán nem láttuk egymást, csak hangunk alapján tartottuk a vonalat.
– Itt vagy Sanyi? – kiabáltam
– Itt vagyok – jött a válasz
– Bal oldal jöjjön gyorsabban, vigyázzatok a lapos lövésre! Az elállók már közel vannak! – kiabált Pityu.

A címerek bolyhos öleléséből nagy pelyhekben hullott ránk a hó, s elhagyva a rengeteget hóemberként folytattuk a gyaloglást. A puska síkját rendszeresen törölni kellett a rátapadó hótól, egyszer a biztosító zár is elakadt a fagyott vízcseppektől. Bal oldalamon Pisti taposta a havat, és kutyája Alex a levegőt szimatolva próbálta keresni a rézkappantyúsok illatát.
– Attila! Nézd, áll a kutya kettőnk között! – figyelmeztetett Pisti.

Alex megmerevedve, bal talpát maga alá húzva fókuszált egy hóval takart bokrocska felé. Lassan lépkedve közeledtem hozzá, majd Pityu adta az utasítást: „Alex, fogd!” A kakas már kicsit jobbra tartva, turbó tempóban emelkedett igazi cigándi vadfácánhoz méltóan, de Pisti átadta nekem nagylelkűen a lövés lehetőségét. A távolodó madarat megkísértem puskám célgömbjével és egy hossznyit elé fogva sütöttem. A kakas tollából pördülve hullott a puha fehér szőnyegre.

A következő percekben Karcsi lába alól repült a fácán, ő sem tétovázva hozta terítékre a vörös hosszútollút. Az elállók egyet hibáztak és nem jutottak több lövéshez, sok madár mellett elmehettünk, amelyeket a kutyák sem tudtak felkelteni. A visszafelé meghajtott nádas sem volt leányálom, a félórás előretörés igen energiát igénylő feladatnak bizonyult. Tizenhat kakas esett, és még kettőt a kutyák kaptak el a hó alatt, ők zsákutcába futottak az útvesztőben. A hirtelen esett hó mennyisége miatt a teríték darabszáma kevesebb lett a megszokottnál, de jólesően, elfáradva és az emlékekkel gazdagodva köszöntünk el egymástól.

Otthon elfogyasztottam a híres, nagymamám által készített cigándi töltött káposztát, amelyet mindenkinek merek ajánlani, aki egyszer ezt a várost választja kiránduló helyéül. Páromnak az esküvőnk előtt megjegyeztem, ha ezt az eledelt egyszer elkészíti hasonló ízvilággal, akkor elveszem feleségül… a káposzta elkészült. Este még kimentünk disznólesre, de aznap Zoli egy hibázással okozott magának álmatlan éjszakát, nekem pedig ismét az általam olyannyira kedvelt cigándi határ színielőadása jutott

2009. február 7..