A fotón mellékelt képek bármilyen hihetetlen is nem õzbakról, hanem egy a területünkön elejtett "õzsutáról" készültek. A nevem Csernák Roland és a Jánoshalmi Vadásztársaság tagja vagyok, itt ejtettem el életem talán legcsodásabb és legkülönlegesebb trófeás nagyvadját. Az elejtése tulajdonképpen a véletlennek köszönhetõ, hiszen ezév szeptember 28-án esett el a különleges "bak" vagy "suta", ki tudja ezt.
Tehát a kérdéses napon mivel a bakszezon végén jártunk ismételten kimentem vadászni. Egy úgynevezett tagi kisbakot már lõttem idén, de mivel még volt a keretben ilyen korosztályú bak, így bevállaltam még egyet. Ezek az úgynevezett tagi, "fül alatti" bakok egységesen 5000 Ft-os lõdíjért ejthetõk el.
Tehát szeptember 28-án a kora esti órákban indultam el vadászni és még tekintettel a szarvasbikák vadásztatására, a Kisrátai területrészre mentem ki. Már hazafelé vezetõ irányon voltunk, amikor a Kisrátai erdõ nyugati oldalán egy vékony erdõcsíkban vörös foltot vettem észre a csalános, gazos részen. Azonnal megálltam és a távolság miatt, amely kb. 70 m volt egybõl céltávcsövön néztem meg az õzet. Az õzbõl csak a nyaktõtõl felfelé láttam érdemi részeket.
Amikor szememhez vettem a puskatávcsövet
azonnal láttam, hogy egy fül alatti agancsos áll elõttem.
A nyaka vékony, hosszú volt, a feje rövid, így
azt mutatta, hogy egy fiatal torz agancsú bakról van szó,
pontosan olyanról mint amilyenre nekem engedélyem volt.
Kissé hátratekeredett nyakkal figyelt visszafelé
rám és mivel egyéb vitális testrészét
nem láttam, így egy életem egy halálom kb.
70 m-rõl jól megcélozva a nyak alsó harmadát,
végigagyazott karabélyomból elengedtem a 30-06-os
11,7 gr-os Sako Super Hammerhead-et.
A jelzés nagyon kifejezett volt, mivel szinte ellökte a lövedék, gyakorlatilag azt lehetett látni, hogy hátracsapódik a fej és már a négy láb kalimpál. Amikor odamentem és az agancsot nézegettem az volt a furcsa, hogy már enyhén mozogtak az agancstöveken. Fiatal baknál a szeptember végi agancshullatás még nem jellemzõ, így furcsállottam a helyzetet. Felemeltem az egyik hátsó lábát és uramfia mit látok, négy teljesen kifejlett csecsbimbót.
Zsigereléskor az emlõkbõl még folyt némi tej, ugyanakkor a hasüregben egészen a gerinc alatt megtaláltam egy teljesen ép és egészséges herét is. Úgy néz ki tehát a dolog, hogy egy hermafrodita õzzel hozott össze a sors, amelynek voltak emlõi, melyek tejet is termeltek, ugyanakkor rendelkezett egy herével, melynek "köszönhetõ" a torz és – sutáról lévén szó – szokatlanul "nagy" agancs. Az õz zsigerelt súlya 13 kg. volt.
 |
 |
 |
 |
Hát így történt a ritka õz elejtése és mivel ilyen különleges és ritka élményben volt részem, így a vad elejtését legkiválóbb és legõszintébb vadászbarátom, Pintér Attila emlékének ajánlom. Nyugodjék békében!
2004. október 3.