Zsigárcsik Gyula:
DIÁNA MÁSKÉNT AKARTA

A vekker könyörtelenül hasított bele az éjszaka csendjébe. Mielõtt sikerült volna álljt parancsolnom neki felébresztette az egész házat. Lassan lemásztam az emeleti hálószobából a konyhába. Elsõnek a gyorsforralóhoz léptem, hadd tegye a dolgát. Mit álldogáll itt tétlenül hajnali fél négykor. Épp azon tûnõdtem vajon kávét vagy teát fõzzek, amikor lányom megszólalt a hátam mögött. – Apa fõzz egy teát, kérlek! – A frászt hozod rám ezen a korai órán. Segített azonban eldönteni dilemmámat, én is a teát választom. A gyorsforraló jelzi, hogy õ már kész, ezért tempósabban kezdek sürgölõdni a konyhában. Vesztemre. A teásdoboz kicsúszik a kezembõl és zutty, a földön végzi. Persze nem éri be ennyivel, közben szétszóródik. Félszemmel a lányomat figyelem miközben kézbe veszem a kisseprût meg a kislapátot. Arca duzzad a magába folytott nevetéstõl. Szinte szenved, de tartja magát. – Tudod, hány éve már, hogy feltelálták a zacskós teát? – jegyzi meg halkan. – Halgass, ha nem akartál volna teát... – Akkor a kávét szórtad volna szét – vágja a képembe könyörtelenül. Na ezt már én sem bírom. Szinte egyszerre robban ki belõlünk a hangos nevetés. A közeledõ lépések zaja arról tanúskodik, hogy otthonunk harmadik tagja is elhagyta az álmok szigetét. – Egy kávét kérek! – hallom feleségem hangját és szinte biztos vagyok benne, hogy csukott szemmel jön le a lépcsõn, mert amikor a fordulóhoz ér, rálép a kutya szétrágott csontjára – Agyonvágom ezt a tacsit egyszer. – Anyád növeli az esélyeimet. Még szétszórhatom a kávét is. – súgom oda csendben lányom fülébe, mire midketten újszint kirobbanunk. Nejem miután agyonsimogatta csonttaposó lábát és a másikon nagynehezen leérkezett, azonnal felméri a helyzetet. – Csak nem? – csapja össze két tenyerét. – Ilyen ügyes voltál? – Hát… – Miért nem fõztél zacskós teát? Az ha leesik csak fel kell venni. – Szeretnél egy bõ és kimerítõ választ? – Légy olyan kedves. – Csak! – De azért aranyos vagy azzal a kisseprûvel... – Tudom! Csak azt nem tudom mi a jófenét lábatlankodtok itt nekem hajnali fél négykor. Szó nélkül hagytak ott, mint "sz…rt a jégen". Ott maradtam kisseprûvel, kislapáttal, két teával meg egy kávéval és azon tûnõdtem vajon álmodtam az egészet Újra csend lett. Eltelt vagy negyed óra a vekker brutális hangja óta. Ekkor jutott eszembe: még ki sem néztem, hogy megtudjam milyen az idõ. Úgy látszik az éjszaka bõven esett, csatakos minden, tócsákban áll a víz az udvarban is. A csillagok még javában fickándoznak az égen. Van még egy félórájuk amig elnyeli õket a világosság. Míg öltözök azon elmélkedek, milyen lesz a mai reggel? A derûs hajnali hangulat után vajon újra búskomoran térek e haza? Vagy tán a tizedik támadás eredményes lesz? A sok nemalvás végre meghozza gyümölcsét? A régóta kiszemelt õztrófea végre felkerülhet-e gondosan kiválasztott helyére? Ilyen és hasonló kérdésekre keresem a választ. Mire felöltözök kihûlnek az italok, a kávét választom. Van idõm bõven ízlelgetni kedvenc italomat, még rá is gyújthatok egy cigarettára. A kutya, mióta felkeltem le nem veszi a szemét rólam. Vajon honnan tudja, hogy vadászni készülök? Ha munkába megyek, úgy kell kirázni a vackából. Most meg itt ül és már elõre remeg, hogy netán itthont ne parancsoljak neki. Várja a kulcsszót. – Ne félj jössz te is – mondom ki a várva-várt mondatot, mire boldogan csóválni kezdi a farkát. Indulásra készen beáll az ajtó elé, biztos ami biztos, hátha meggondolom magam. Pontosan negyed ötkor hagyjuk el a házat. A Kis-Kárpátok hegylábához indulunk õzbakcserkelésre. A Vöröskõi vár alatt húzódó alig hatszáz hektáros sík erdõterületre a Lindavába, melyet kelet felõl a Lindava patak, északról a Modorból Csasztára vezetõ országút határol, délrõl pedig Budmerice község és a határában fekvõ Budmericei kastély, a Szlovák írószövetség hivatalos alkotóháza. A kiszemelt õzvad, mellyel idén immár tizedszer készülünk összemérni erõnket, egy selejtezésre szánt, golyóérett, feltehetõen hároméves villás bak, agancsa méretét meghazudtoló ellenfél. Koratavasz óta kivénhedt sutájának társaságában tartózkodik, csak õ tudja miért. Mindenesetre neki köszönheti, hogy ezidáig mindig sikerült túljárnia az eszünkön. A suta ritka óvatossággal õrzi ifjú párját. Ahányszor találkoztunk minden esetben idõben riasztotta a daliát vagy pedig bölcsen elállta elõle a golyó útját. Tény, hogy a bak rendszeres tartózkodási helyén, az évek óta Kertnek nevezett vadászterületen, komoly problémát okoz a nesztelen cserkelés Az elnevezést illegõleg nincs információm, a terület kb. ötszázszor-ötszáz méteres ritka bükkös aránylag magas aljnövényzettel, mely javarészt földiszeder-inda. A tavalyról visszamaradt rengeteg bükkfa-avar zörgése minden óvatosság ellenére az õzek érzékeny fülében azonnali "Vigyázzt!" parancsol. Talán az éjszakai esõ hasznunkra válhat. Az elázott falevél sokkal kevésbé korlátoz a mozgásban, amúgyis szeretem az erdõt járni kiadós esõ után. A vad nyugtalanul kóborol ilyenkor, állandó mozgásban van, idegesíti a fáról hulló esõcseppek kopogása. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal telik el néhány perc mígnem a Niva odakanyarodik az erdészház elé. Hosszúszõrû törpetacskóm büszkén feszít a hátsó ülésen. Mialatt beírom magamat a terület látogatási könyvbe, megbeszélik az erdész daxlijával ügyes-bajos gondjaikat. A daxli elpanaszolja bánatát, miszerint õ már csak egyre inkább házõrzõ, mintsem vadászeb. A tacsi megpróbálja kifejteni együttérzését, de mivel látja, hogy végeztem a beiratkozással, egyéb teendõjére hivatkozva nagy vakkantással átugrik az elsõ ülésre. Mostantól figyelnie kell, mert további utunk az erdõn keresztül vezet. Hiszi õ. Az én véleményem viszont más, csaknem könnyes szemmel, de "szó nélkül" engedelmeskedik miután leparancsolom az ülés alá. A távolban rozsdásszínû róka szemei villannak meg az erdõszéli sávban a reflektorfényben. Esze ágában sincs a ravaszdinak hogy bevárjon, puskagolyóként lövi magát az erdõ sötét mélyébe. Célunkhoz közeledvén a "falerakóplacchoz" irányítom a Nivát. Két frissen felállított farakás közé kúsztatom a vasparipát, aztán szinte egyszerre állítom le a motort és oltom el az erdõt áthasító fénycsóvát. Óvatosan nyitom tágra a terepjáró ajtaját. A kabinban felvillanó gyenge fénynél nesztelenül veszem magamhoz vadászkellékeimet, távcsövet, tölténytokot, végül fejembe húzom sokat sínylett vadászkalapomat. Közben félszemmel az ülés elõtt egyre nagyobb kínok közt heverõ tacskót figyelem. Az erdõt még sötét fátyol borítja, de az égen már a kék és a szürke színek ezernyi árnyalatai járnak táncot, a csillagokat elûzve õket nappali álmukra. A fákon túl a látási viszonyok már bizonyára jóval meghaladják az ittenieket. Kell még néhány perc, hogy a fény itt is megtalálja útját a nyolcvanéves bükkök sûrû koronái közt. Cigarettáért nyúlok, hogy elvégezzem a szükséges szélpróbát. Lebújok a Niva ülése alá. Az öngyújtó fénye nagy veszélyt jelent a sötét erdõben. A hirtelen felvillanó, majd eltûnõ fény sokkal inkább riasztásra kényszeríti a vadat, mint a távolból közeledõ terepjáró fénycsóvája. Mélyet szippantok, majd magam fölé fújom a füstöt. Sokáig szédeleg egyhelyben, mígnem mégiscsak elindul. Jó irányba. Többször is megismétlem eme tevékenységet, hogy meggyõzõdjek az alig szellõnek nevezhetõ mozgás egyirányúságáról. A néhány perce még remegõ világosság egyre jobban fölénybe kerül a tétován távolodó sötétségen. A puskáért nyúlok. A tacsi, aki ezidáig türelemmel bírta a helybenmaradást, idegesen ugrik az ülésre, jelezvén õ is velem van, ha netán közben elfelejtettem volna. Az alig észrevehetõ szemmozdulatra boldogan ugrik az ülésrõl a nedves avarra és már indulna is az erdei ösvényen. Halk szisszentésemre azonban szófogadóan beáll gumicsizmám sarka mögé. Lassan lépkedünk az erdei úton. Mire a Kert sarkához érünk, már távcsõvel jól felmérhetõ a terep, de inkább várok még néhány percet, mert szabad szemmel alig látni harminc méterre. A Vakárok felõli malacvisítás azt jelzi, hogy a vaddisznók már beváltottak a sûrûbe. A koca bizonyára gondosan kiszemelt fekvõhelyét keresve ráfeküdt egy körülötte lábatlankodó malacra. A tacsinak igencsak felkelti érdeklõdését a távoli hang, jobbnak látom kilépni az ellenkezõ irányba, a Kertet átszelõ cserkészút felé. Közben távcsövezéssel húzom az idõt, mert úgy veszem észre, mintha beborult volna az ég. Alig haladtunk kétszáz lépést, újra szememhez emelem a kukkert. Az erdõ – a malacvisítást nem számítva – csendes, nem mozdul semmi. Újra lépni készülök amikor a kutya váratlanul bemozdul a Kert felé. Megpróbál felágaskodni rövid lábaira, hogy jobban lásson. Arrafelé távcsövezek, de nem látok semmit. Tacsim kérõen fordítja felém kis fejét. Valamit érez, amit én nem látok. Szemrehányó tekintetétõl kiráz a hideg. Szinte fájdalmat okoz a távcsõ, olyan erõvel szorítom a szememhez, de hasztalan. "Sajnálom kiskutyám, de ezúttal tévedsz" – folytom el magamban a mondatot. Bólintok neki, hogy megyünk, de a kis szõrmók nem hagyja annyiban. Ismét ágaskodik. Az éjszaka mehetett arra valami – gondolom, de azért újra emelem a távcsövet. Egyszer csak mozdul a bükkfa töve. – Mi van ott? – Ösztönszerûen azonnal leguggolok, és lassan odacsúszok a szélsõ fához, onnan próbálom felmérni a helyzetet. Tõlem alig hetven méterre egy vastag törzsû bükkfa tövénél egy bak fekszik. De még milyen bak! Sok vadászlegenda leélte az életét úgy, hogy nem adta meg nekik a sors találkozni ilyen bakkal. Úgy ám. Sokunknak benemteljesült álma parókás bakkal találkozni, hát még lövéshez is jutni. Nekem meg itt van az orrom elõtt. Na nem egy égigérõ paróka ez, csupán egy parókácska. Alig haladja meg a bak füleit, de akkor is sokaknak álomtrófea. Áldom ezért a pillanatért a kis tacsit, tökéletes szimatát, mely ezerszer többet ér mint az én két szemem. Megsimogatom a lábamhoz simuló kis állat fejét, aki hálából megnyalja a kezemet. Egyetlen dolog, amit most tehetünk, hogy várunk. Tétován bámulom a fekvõ õzet. Most, hogy tudom hollétét, nem okoz problémát szabad szemmel sem a figyelése. Csodák-csodájára teljesen nyugodt vagyok, kezem nem remeg, szívem nem kalapál. Idõközben teljesen kivilágosodik az erdõ, a hajnali malacvisítás idején fenyegetõ borulásnak már semmi nyoma. Eltelik jó félóra tétlenül. Ez a tétlenség csak egy dolgot vált ki belõlem. Meg kéne engedni a "csapot". A vizes avar megtette a magáét, mozdulni azonban nincs merszem, felállni életveszélyes lenne. Összeszorított combokkal távcsövezek. Mintha a bak készülne valamire. Észrevehette mocorgásomat (vagy neki is kell)? Bárcsak kellene. Már a fogaimat is összeszorítom, alig vagyok képes figyelni az alig hetven méterre tõlem fekvõ állatra. Felnézek a fák koronái közé, onnan várom a segítséget. És jön is. Mire visszanézek, áll a bak! A vastag bükkfa takarásában jobbról a fejét, balról a fél tükrét látom. Lassan arcomhoz emelem a golyóst, kibiztosítom és a fegyvertávcsövön keresztül követem. – Mozdulj már valamerre! – De egyelõre még egy helyben van, tûrõpróbát végez rajtam. Óriási kínok közt húzok még egy utolsót a csapon, amikor jobbról, mint égbõl a villámcsapás, belezúg a reggeli erdõ csendjébe a riasztás: – böõ, bõõö! A parókás villámként mozdul, három ugrás után belevész a fák egyhangú képébe. Ösztönszerûen a hang irányába, jobbra rántom a fegyvert – ott a villás! A másodperc tört része alatt döntök és elhúzom a ravaszt. A sebtében útjára eresztett golyó földhöz vágja a régóta keresett bakot, az öreg suta eszeveszetten menekül. A beálló csendet a tacsi boldog csaholása töri meg, jelzi, hogy vége a csatának. Õ már ünnepel. Lassan odaballagok a régóta keresett bakhoz és a körülötte örömtáncot járó ebhez. Még sosem voltam ilyen szomorú töretválasztás közben. A kutya azonnal észreveszi, hogy ez nem igazi befejezés. Szeretetteljes fejecskéjében – akárcsak az enyémben – összekuszálódnak a gondolatok. Behúzott farokkal jön oda hozzám, remegõ tekintetébõl kiolvasható a kérdés: – Elrontottam valamit? – Dehogy rontottál – simogatom meg okos kis fejét. Nem rontott itt el senki semmit. Egyszerûen csak Diána másként akarta. Világgá küldte a "Parókást" hogy ezek után is legyen miért izgulni, legyen okunk újra és újra hajnalozni, lázasan járni az erdõt, reménykedni, és bízni abban, hogy ismét esélyt kapunk és megpillanthatjuk valahol. ZSIGÁRCSIK Gyula, Pozsony