Első disznóm felejthetetlen esete

Megbeszéltük a Viktorral, a vadásztársammal, hogy április 28-án este kimegyünk lesre. Én már délután be voltam sózva, vártam, mikor jön már, mikor indulunk. Szép, csendes este lett, megjött Viktor, indulunk VÉGRE! Megyünk beiratkozni.
– Milyen szelünk van – kérdem én –, hova üljünk?
– Óh, pont jó a 25-ös lesre a szél.
Kifele beszélgetünk, ugyan mi másról, mint a vadászatról. Mondja nekem Viktor: „Te Irén, én úgy érzem, hogy te lősz ma egy disznót.”
– Úgy legyen! – mondtam.

Odaértünk a leshez, szép csendesen felültünk, lerakom a puskám a sarokba. Nem telt el két perc, amikor jobbról – „Reccs”!
– Jönnek a disznók! – mondom suttogva.
– Hallom – néz rám Viktor és nevetve mondja – megmondtam, hogy ma jönnek, nem?
Én is mosolygok, majd kiugrok a nadrágomból, elkapott a vadászláz. Jönnek, itt vannak! Felveszem a puskám, elözönlötték a szórót. Számolom, egy-kettö… Harminc malacot és hat kocát számoltam, de még volt a sűrűben disznó. Úristen, ezt a látványt soha nem felejtem el!

Egy süldö bent maradt a malacokal enni, ott evett ő is, de a kocák kihúzódtak a sűrűbe és figyeltek.
– Az ugye nem anyakoca? – súgom a Viktornak
– Nem. Lőheted – bólogat.
– Biztos…?
Uhhh, szépen befordult a disznó, megcéloztam és akkor fültövön, és BUMMM, és megvan! Istenem, ezt nem hiszem el…

Viktor egyből gratulált, megvan az ELSÖ disznód. Lementünk a lesröl – én nem tudom hogy mentem le az izgalomtól –, aztán odaértem végre. Erre a napra vártam! Letérdeltem és megsimogattam. De szép vagy!

Hetven kilós süldöt löttem. Telefonálok a vadászmesternek, megvan az első disznóm.
– Nem mondod, gratulálok neked Irén, szép lehetett. Vidd haza!
– Köszönöm – feleltem boldogan.

Na de, hogy vigyük haza? Telefon megint.
– Gabi, gyere ki légyszi', mert megvan a disznóm, vidd haza nekem.
– Ne már, most mentetek ki és már meg is lötted? – hitetlenkedik. – Ezt nem hiszem el.
– Gyere már – mondom – tényleg meglőttem.
Megjött Gabi és hazahoztuk a disznót, fényképezkedés, boldogság.

Ezt a napot soha nem felejtem el, köszönöm nektek.

Kajdácsi Józsefné, Irén
Tatárszentgyörgyi Nimród VT
2008. május 22.