Szabó Árpád:
ERDÕ MELLETT NEM JÓ LAKNI…
– vagy talán mégis?

A fenti idézet akkor jutott eszembe, amikor egy kis falu egyik, az erdõszélén álló vadászházában töltöttem el, két felejthetetlen napot. Pénteken napközben érkeztünk meg, egyik barátunk meghívására, az említett vadászházhoz, ahol elfoglaltuk helyünket, birtokba vettük, ha csak kis idõre is, sajátunké váló szobáinkat. Késõbb tájékozódásképpen kint is szemügyre vettem a környéket. Miközben nézelõdtem, észrevettem, hogy a vadászház és a beljebb elterülõ erdõ között mintegy 400–500 m széles és kb. 700–800 m hosszú vetés van. Ezen kívül kisebb-nagyobb megmûvelt földek mindenfelé voltak. A falu kb. 600–700 m-re volt a vadászháztól. Idilli a környezet, elsõre megfogott és rabul ejtett a természet eme kis gyöngyszeme. Bár a falut a világgal összekötõ útról néha autók keltette zajfoszlányok érkeztek, a csend kézzelfogható volt. Madarak csiripeltek, vegyes izgalommal teli pillantásokat vetett felém egy "fadoktor", komoly tekintete ide-oda ugrált és miután meggyõzõdött afelõl, hogy nincs veszélyben, tovább folytatta az óriási fenyõfán végzett "gyógyító" munkáját. Éppen azon gondolkodtam, milyen jó lenne ilyen helyen kényelemben, nyugodtan, egészségesen élni, amikor merengésembõl egy falubeli kutya acsarkodása zökkentett ki. – Mi baja van ennek? – kérdeztem magamtól. Közben észrevettem, hogy az erdõ széle és a vetés között húzódó keskeny sávban egy ember és egy kutya közeledik a falu felé. Hogy jobban szemügyre vehessem õket, bementem gyorsan a vadászházba lévõ távcsövemért. Mire kiértem, addigra már szabad szemmel is jól kivehetõ volt, hogy egy idõsebb ember közeledik a vetésen keresztül a vadászház felé. A kutya, amint engem észrevesz, faképnél hagyja gazdáját és odarohan hozzám. Szemmel láthatóan jókedvû barátságos állat, nincs mitõl tartanom. Körbeszaglászik, leellenõriz mindent, és hogy komolyan vegyem a vizitet, az autónk kerekét le is vizeli. Most, hogy a gazda is közelebb ért, gyorsan odafut és lelkendezve újságolja neki a jó hírt: "gyere csak nyugodtan, nincs mitõl tartanod, itt jó emberek vannak!" A közeledõ ember egy egyszerû, vidéki gazdaember benyomását kelti bennem. Nincs semmi hivalkodó rajta, minden amit visel, a célszerûséget szolgálja. Nem várja be, hogy én köszönjek neki elõször. – Jó napot – Jó napot – fogadtam illõ tisztelettel az idegent. – Itt teccik vadásznyi? Mikó' gyütt? Nincs még ehol senki, eök közû'? – Csak mi vagyunk itt hárman egyelõre – mondtam megnyugtatásképpen, nem tudván, hogy mi okból kérdezi. – A házigazdánk is hamarosan itt lesz – tettem még hozzá! – Hát az elég baj! Mer azé' gyüttem fõ, hogy láttom a Nivát, oszt gondótam most beolvasok nekíjek megin. De hát mit lehet tennyi? – nézett rám apró szemeivel, kíváncsian vizslatva tekintetem. – Má többszõ' montam nekíjek, hogy jobban vigyázzanak a vetésre. – Miért, mi a baj a vetéssel – kérdeztem tõle érdeklõdve? – Mi lenne? Az õszig kukorica vót a fõdbe, most gabona van belevetve, búza meg árpa. De hát ezek a disznyók megkeserítik az életem! Borzasztó, amit mûveltek az éjje is. – No, csak nem megjárták a vetést – tettem fel a kissé színészkedõ kérdést némi aggodalmat mímelve? Reméltem, hogy vadászfülemnek kedves szavak hagyják el, az emberem száját! – Megjárták? Az nem is kifejezés erre. Úgy bolondulok meg má'! Az egész erdõ alja fõ' van túrva. Itt vót mind, ami létezik, pusztút vóna valamennyi az annyába – sercintett egy emberesett. – Má' nem is tudom, hogy mit mongyak erre? Ezek meg itten – és fejével a vadászház felé biccentett – mintha nem is lennének, ezek soha nem látnak disznyót! Nem is értem ûket egyájtalán. – Biztosan vigyáznak õk itt mindenre, csak sok a terület, gondolom én! Sok helyen kell a földeket védeni. – A fenéket köll! – horkant föl – ott köll ahova a disznyó jár és kész! – Ide mindig jár a disznó? – kérdeztem kissé hitetlenkedve, és teli reménnyel. Miközben a szemével majdhogynem leszúr azt mondja, – Jár hát! Most is itt vóttak az éjje', ha van kedve, nézze csak meg maga, oszt legalább, megláttya, hogy mit mûveltek ezek itten! No de nem tarom fé' magát sem, meg magamot se, menek me' sok a dógom. Ezek meg csak tetézik a bajt. No Isten álgya! Megbiccentette kalapját, kezével intett a kutyának és elindultak a falu irányába. Már éppen be akartam menni a többiekhez, amikor egyszer csak hátrafordulva még ennyit mondott! – Ha oszt az éjje' lû belõlök egyet, akkó' keressen ám meg engöm a faluba, oszt mongya má' el, hogy hun gyünnek elé minden este, az átkozott fajzatok? Késõbb, amikor már a vendéglátónkkal és a hivatásos vadásszal beszélgetünk, megemlítem az esetet. – Ja, az a Jancsi lehetett – mondják majdnem egyszerre! – Nincs vele semmi probléma, jó ember, csak egy kicsit sokat foglakozik a földjével. Odafigyel a dolgaira, és szereti, ha rend van, szinte naprakész mindenben, ami a földjén történik. Soha nem vadászott, és nem is akar. Szidni, szidja a vadat és a saját jószágait is, de ugyanakkor sajnálná lelõni õket, mondogatja számtalanszor. Jól megvagyunk vele, és amit mond azt érdemes meghallgatni. – Ha van kedved, látogasd meg az erdõ alját – javasolják nekem – aztán ha úgy gondolod, az ott lévõ három les közül, az egyikre ülj fel. A hivatalos formaságok elintézése elõtt elfogadom a felkínált lehetõséget és élek az alkalommal. Egyedül megyek az erdõszélre megnézni azt amit "Jánosom" javasolt nekem. Társaim a vendéglátónkkal és a hivatásos vadásszal, ígéretesebb hely felé vették az útjukat. Felszerelkezve, szaporán szedem lábaim, hiszen félek, még mielõtt valamelyik lesre fel tudnék ülni, a kiváltásra készülõ õzek vagy szarvasok észrevesznek és befellegzett a mai napra tervezett vadászatnak. Kifulladva érkezek az erdõ felé és megdöbbenve látom, a disznók okozta túrásnyomokat. No, ezt tényleg járja a "disznyó", jut eszembe az én emberem. De még hogy mennyi disznó! 30–40 db, nem tudom. Rengeteg! Lehetetlen megbecsülni, mindenfelé disznónyomok. Gyorsan felmérem a helyzet, milyen a szél, hol vannak a lesek. Egy kiugró résznél ülök fel a középsõ lesre. Korholom is magam, mert rájövök közben, hogy így mellettem az esetlegesen kiváltó disznó szagot foghat. Nincs mit tenni, elhelyezkedem és várok. Felmérem még a lövésirányokat, addig, ameddig jól látok. Közben õzek váltanak ki, majd egykedvûen csipegetnek, jobbra-balra figyelnek eléggé érdektelenül. Félek, nehogy szagot kapjanak, mert akkor a végem van. Az idõ többnyire eseménytelenül és leginkább lassan telik, kezdek fázni, meg a szél is egyre inkább próbálkozik az idegeimmel. Aztán negyedkilenc tájban figyelek fel elõször a közeledõ zajokra. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy a szél disznószagot hord felém. Ez jó jel! És nem sokkal késõbb egy patakon vagy valamilyen vízen átkelve halottam meg egyértelmûen, hogy itt vannak. Az idõ rohamosan romlott, egyre inkább kezdett sötétedni, és már sajnos azt is látnom kellett, hogy rossz helyet választottam, mert a disznókat látni nem láttam ugyan, de jól hallottam a koca diskurzusát az õ népével. A kiszögelléstõl balra, jó takarásban turkáltak õkelmék. "Istenem most mit csináljak? Itt nem maradhatok, mert esélyem sem lesz, ha kijjebb jönnek, a szél miatt. Ha leszállok, és rájuk megyek az sem igazán jó, mert a szél esetleg még jobban leviszi a szagom!" Tépelõdésem közben észre sem vettem, hogy már tõlem jobbra is mocorog az erdõ! És egyszer csak megindultak kifelé jó szélben, tõlem 20–30 m-re. 15–20 db disznó vegyesen. A látványtól majdnem elájultam! Az izgalmam ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor siheder koromban az imádott lányt meg akartam csókolni, akkor is remegett mindenem! Meg voltam gyõzõdve róla, hogy minden szívdobbanásom halják a disznók! Aztán erõt vettem magamon és kiválasztottam egy aránylag gyenge növésû süldõt. Süldõm valószínûleg még mindig azt hiszi, hogy ott turkál a vetésen! Lövésem szinte földhöz vágta, azonnal megölte a fültõbe becsapódó Winchester Silvertip lövedék. A többiek dermedt ijedtségükbõl eszmélve iszonyatos iramban rohantak be az erdõbe. Balról is, jobbról is hallottam eszeveszett rohanásuk zaját. Rövid várakozás után zsigerelés, majd várakozás a többiekre. Miután megérkeztek, és beszállítottuk a disznót a hûtõhöz, beszélgetés közben megláttam társaim szemében az "egészséges vadászirigységet", amely némi jólesõ érzéssel töltött el. Ütöttek is rendesen, mondván, nekem mindig szerencsém van! Aztán megállapodtunk abban, hogy reggel új taktika szerint vadászunk. Mindenki máshová megy, és mindenki kísérõt kap! Mivel a területet egyáltalán nem ismertem, nagyon örültem a kísérõmnek aki a hivatásos vadász volt. A mi taktikánk arról szólt, hogy a vadászháztól a vetés mellett az erdõt megkerülve cserkelgetünk egy kicsit. Eléggé koraira sikeredett az indulásunk, így egy idõ után, kb. száz méterre a vadászháztól beálltunk egy fa alá a bokrok mögé cigizni. A sötétség lassan, de kezdett eloszlani, a derengõ fényben a hivatásos vadász lépett ki elsõnek, ám rögtön láttam, ahogy megdermedve csendre int engem! Óvatosan kiaraszolva a bokor mögül három disznót láttam a földúton állni és visszafelé, felénk nézni. A beleegyezõ bólintás után, a 30-06-om hangja valósággal felrobbantotta a pirkadati csendet! Két disznó futott az erdõ felé, valószínûleg megdöntve ebben a számban a saját rekordjukat. A harmadik disznó lövésemtõl tûzbe rogyva feküdt az úton. Felfogtam nagy nehezen ezt a sikert is, és boldogan vettem át a töretet a kísérõmtõl, majd közös erõvel törtük fel a vadat, rendbe tettük a disznót! Amint végeztünk mondom a vadõrnek, hogy az én Jancsim mennyire örülne most, ha ezt a történetet hallaná. Azt mondja semmi akadálya ennek, hiszen negyedórára vagyunk a falu szélétõl, õ pedig ott lakik. Elindultunk hát a "Jancsihoz", hogy beszámoljak neki páratlan szerencsémrõl. Õ már a kapuban állt. Úgy láttam, vagy csak úgy akartam látni, tudta, hogy eljövök hozzá! Mosolyogva s integetve fogadott. – Jó reggelt – köszöntöttem. – Jó reggelt! Hallom vót foganattya annak, amit montam! Ezeknek itt ni, hiába beszélek – intett fejével kísérõm felé – aztán mosolyogva, összeölelkeztek, meglapogatták, egymás vállát, majd beinvitáltak egy kis szívmelegítõre a Jancsihoz. Készségesen elfogadtam, és még forró de friss kávét is kaptam, amit lassan kortyolgatva ittam, miközben a Jancsi folyamatosan panaszkodott! – A szarvasok, az õzek, a disznyók, mennyi kárt okoznak nekem. Mindég van valami. Ha más nincs, a róka lopja a tyúkomat, mert ez a banga kutya olykor-olykor bent alszik. No de az a szerencse, hogy "ezek" itten nagyon rendesen fizetik a vadkárt! Mindég meg egyezek velök. Nincs is semmi baj ebbû' soha! Csak azt az egyet sajnálom, hogy ezök sose látnak disznyót – mosolyodik el újból. Beszélgetésünk közben, és a sok panaszáradat után, gondoltam megkérdezem tõle, miért nem megy el innen máshová lakni? Teljeséggel értetlenül nézett rám, majd elgondolkodva azt mondta! – Má hogy teccik ilyent gondolnyi? Hol lenne ehhez hasonló szép hely még? Hol láthatnék ennyi szép madarat? Hol láthatnám az annyukat kísérõ õzgidákat? A gyönyörû szarvasbikát? Kinek van még rajtam kívû' olyan dóga, hogy ablaka alatt bõg a bika? Higgye el nekem, amikó' az erdõ tavaszra erõre kap, én is új életre kelek. Jó ez így ahogy van! Itt születtem, itt fogok meghalnyi is, csak az a sok disznyó ne túrná agyon a fõdem! Aztán összemosolyogva vele, búcsúzom, az egyszerû parasztembertõl, indulok vissza a vadászházba, majd onnan haza, szívembe zárva a Jancsit és a bölcsességeit, illetve ennek a vadászatnak az édes emlékeit.

2004. december 17.