Jelige: „Diana"
A „DOBOGÓI” GYILKOS BAK

Mint minden rendes dolognak a világon, ennek is története van. Egy barátunk vadászatban bõvelkedõ életének negyvenedik születésnapját tartotta. Közös vendégként vettünk rajta részt Bandival. Az éjszaka folyamán többször is kimentünk a vadászház elé kissé kiszellõztetni a fejünket. Március volt, ragyogott a telehold és a csillagok, az idõ csípõssé vált így hajnaltájt, pedig már szalonkázni vágytunk. A beszélgetés témája is e körül forgott, majd egyszer minden átmenet nélkül hozzám fordul. – Van egy nagy gyilkos bakom, ha addig meg tudom állni, hogy nem lövöm meg, megpróbálhatod! Mit lehet erre mondani? Természetesen örömmel vettem, és egyben meghívásként is kezeltem. Áprilisban többször is voltam nála bakokat nézegetni, bírálgatni, vagy ahogy mi hívjuk „leskelõdni”. Lõttem is egy közepes bakot, de a gyilkos nem került szóba. Õ nem mondta, én meg nem erõltettem. Április utolsó napján üzenet várt, a postáskisasszony a következõ mondatot olvasta föl. Szó szerint tudom, idézni: – „Megvan a gyilkos, gyere rögtön, a nagygolyóst is hozd!” – Bandi. Felolvasta és kérdõen nézett rám. Láttam rajta, a félhavi fizetését is, ideadná, ha tudná, hogy mit jelent az üzenet. – Érti? – kérdezte. – Igen! – feleltem, és rohantam haza. Pedig megérdemelte volna, hogy valamit eláruljak a „nagy titokból ”, mert mint a falusi postások, rettenetesen kíváncsi volt. De azért sokat segített nekem, õ volt a közvetítõ a Bandival való vadászataim szervezésében. Telefonom nem volt, így csak üzenetet tudtak hagyni, amit volt szíves közvetíteni nekem, mint ezt is. Általában könnyen érthetõek voltak, de ez nagyon izgatta a fantáziáját. Fõleg a „gyilkos”, ami „megvan”. De ettõl még messze jártunk. Egyelõre csak örömmel csomagoltam és már délután ott voltam Bandinál. A következõ „jó” hírrel fogadott: – Megtaláltam a nagy gyilkos bakot, de nem tudok vele mit kezdeni! A téli rókahajtásokon – tudod mikor a két nagy kant is lõttem – a sok traktorozástól elállítódott a nagygolyósom céltávcsõve, a kisgolyóssal meg nem boldogulok. Kétszáz méternél közelebb nem enged egyszerûen, ezért kell a nagygolyósod. Ma föltétlen meg kell lõni, holnap este már jön a spanyol vendég. Hamar összeszedelõzködtünk és indultunk ki. Régóta vágytam már rá, hogy egy adott, lehetõleg különleges bakra menjünk csak, és úgy tûnik, ez most sikerül. Lassan elértük a bak revírjét, és hát mit mondjak, jól megválasztotta. Gyenge, fejlõdésben visszamaradt ritka búzatábla közepén volt, amit zsombékos alacsony fiivû rét szegélyezett. Fa, bokor, takarást adó rejtekhely kilométeres körben sehol. Igen messze volt, öt-hatszáz méterre, három sutával békésen legelészett. – Majd alkonyattájt visszajövünk, és „rámegyünk”! – adta ki a jelszót Bandi. Sötétedésig a környéken cserkelgettünk, figyelgettünk, majd visszatértünk a bakunkhoz. Ott legeltek a búza közepén és óvatosan a rét felé ballagtak. Mi szintén feléjük húzódtunk, és a leszálló sötétség leple alatt akartuk megközelíteni õket, mert Bandi szavaival élve: – „sötétben az õz sem lát”. Hát nem látott! De mi sem. A keresõtávcsõben még meg tudtam különböztetni, hogy melyik a bak, de a céltávcsõben már csak foltokat láttam, és akárhogy igyekeztünk, háromszáz méternél közelebb nem tudtunk kerülni. Lõni nem akartam, mert féltem, hogy elriasztom õket. Közben teljesen besötétedett, úgyhogy visszaballagtunk a düllõútra, egy kõrisfa alá telepedtünk és haditanácsot tartottunk. Végülis úgy döntöttünk, hogy itt maradunk, itt várjuk meg a hajnalt a fa alatt. Megettük a magunkkal hozott vacsorát és megittuk, amit a kocsiban találtunk. Csodaszép áprilisi, azaz már májusi éjszaka volt. Az idõ enyhe, szinte fülledt. Vadásztörténetekkel szórakoztattuk egymást és nagyszerûen éreztük magunkat úgy két óra-fél három tájáig. Akkor szép csendesen elkezdett esni az esõ – jó meleg, langyos, májusi esõ –, ami köztudottan aranyat ér. Mi most szívesen lemondtunk volna róla. Még jobban behúzódtunk a fa alá, és szótlanul vártuk a hajnalt, vagy hogy legalább elálljon az esõ. El is bóbiskoltunk kissé, mert már világosodott, amikor nagy dobogásra ébredtünk föl. Egy õz üldözött egy másikat. Ahogy a gyér világításban láttuk bakok voltak. A rét túlsó szélén lévõ bokrok között tûntek el. – Ez lesz a gyilkos – mondja Bandi. – Menjünk utánuk! Óvatosan cserkeltük körül a bokrokat, de nem láttunk semmit. – Nem értem hova tûntek! – szóltam és úgy láttam Bandi is tanácstalan volt. Leskelõdtünk jobbra-balra, majd véletlen a hátunk mögé nézve láttuk, hogy a bakunk – máig sem tudjuk hogy csinálta – mögöttünk volt, és szépen szedegetve, csipegetve, de azért tempósan haladt visszafelé a megszokott területére. Szerencsére kicsit jobbra tartva, így kihasználva az õt éppen eltakaró kis halmot, ami nem volt magasabb két méternél, szinte futva, de lapulva utána eredtünk. A kis domb tetejére fölérve láttuk, hogy ismét 250–300 méter elõnye van, és a sutáihoz ballag vissza. Ekkorra már kellõképpen sárosak, csatakosak voltunk, alulról is, felülrõl is átáztunk. Bandi megállt a dombtetõn, körbetávcsövezett, és mintha a világ legnagyobb vadászati lehetõségét kegyként osztaná, alant mutatott. – Parancsolj, kúszva a közelébe mehetsz és meglõheted! Fohászkodtam egyet és hasra vágtam magam a búzába, bár annyira ritka volt, hogy inkább mondhatnám a sárba, és elindultam a bak felé. Két dologra nagyon hamar rájöttem. Az egyik az volt, hogy én még életemben nem voltam ennyire elázva, ilyen sárosan még soha nem néztem ki. (Pedig gyermekkoromban félnapokig halásztunk a falu szélén lévõ kubikgödörben a tíz-húszcentiméteres vízben, a hozzá tartozó iszapban, kárászokat, csíkokat, törpeharcsákat fogva a szalmás kosárból átalakított tapogatókkal.) A másik dolog, ami már jobban aggasztott, hogy a bak sokkal gyorsabban halad legelve, mint én kúszva, az elõnye folyamatosan nõ. Bandi csak int, ha néha megállok, hogy a lassan már sárgombóccá formálódott fegyverembõl valami puskához hasonló alkalmatosságot faragjak, vagy legalábbis a puskatávcsõbõl kipiszkáljam azt az eltömítõ dugót, ami a fóldnek, víznek, búzaszálaknak vályogszerû elegyét alkotta. Sohasem tartottam mohó vadásznak magam, haragból, méregbõl vadra fegyvert nem emeltem, de ez már sok volt. Már mérges, sõt haragos voltam és ezúttal mindenáron meg akartam szerezni a gyilkos trófeát, pedig igazából nem is láttam teljesen az agancsát. Csak néha villant két nyáras gyilok a szemembem, ha alkalomadtán megpillantottam a maszatos céltávcsövön keresztül. Roppant elszántan kúsztam tovább a „versenykúszók” nevezési szintjét súrolva, amikor láttam, hogy a bak lassan elér egy kis csatornát, ami a búzát a réttõl elválasztja. A türelmem eddig tartott. Gyorsan felültem, a puskát úgy-ahogy a sártól lekapartam, egy gyors, most már rutinos kanyarintás a céltávcsõ üvegére, és mire felért a kis csatorna partjára, már a céltávcsõben volt. Mintha függöny mögül leskelõdnék úgy látszott. És volt egy pillanat – ami mind a mai napig bennem él –, amikor a céltávcsõ közepén állt, a szálkereszt hajszálpontosan a lapockáján, úgy, ahogy a céltávcsõreklámokban látni lehet. Megérintettem a gyorsított ravaszt. Dördült a lövés és úgy éreztem fél óráig repült az ólommag, míg hallottam a becsapódást. Nagyon ritkán lövök ilyen messzire, amikor leléptük 280 méter volt. A bakot azonban nem láttam sehol, felállok, Bandi szalad felém, – megvan! – már kiálltja messzirõl. – De mire vártál eddig? – kérdezi, majd.meg sem várja a választ. – Ezt így szeretem, rõgtön meg kell lõni a vadat, nem lövöldözni össze-vissza. Majd kicsit távolabb megy és úgy vesz szemügyre, mint egy festõ a megfesteni kívánt tárgyat, éppen csak az ecsettel nem méricskél. – De jól nézel ki! – Látnád magad, te is jót nevetnél! – válaszolok. – Na gyerünk, nézzük meg, mit lõttél! – és a szemében az a hamis mosoly bujkál, amit akkor szoktam látni, ha valami ritka nagy gazemberségre készülõdik, vagy ha valami nagy ajándékot akar adni. Hát ez itt mind a kettõ együtt volt. Futva értem oda, és amikor megláttam, visszafordultam és az épp akkor odaérkezõ Bandi kezébe nyomtam a puskát. – Fogd meg, mert én most nem tudom, mit csinálok! – Percekig nem is tudtam, szinte önkívületi állapot az ilyen. A zsákmányát birtokba vevõ, megszemlélõ vadászé. Átlagos esetben vidáman, örülve, meghatódva de azért értelmesen, normálisan tudom megszemlélni a vadat, de most úgy lenyûgözött a ritka zsákmány, hogy tényleg nem tudtam, mit teszek. A csatornapart oldalán, félig bedõlve, a fejét egy zsombékon nyugtatva, igen erõteljes testalkatú, elsõ ránézésre is koros õzbak feküdt. Agancsa harminc centiméter hosszú, tûhegyesre kifent nyárs. Szabályos, erõteljes rózsákból eredõen a vége fele fokozatosan vékonyodva. Mint egy kis nyársas antilop. Szinte teljesen egyenes, két kis hajlat van csak benne, ami még kívánatosabbá teszi. A színe szürkésbarna, a második fele szinte hófehér, látszott, hogy a gazdája nagy becsben tartotta fegyverét, gyakorta tisztította és élesítette. Az is biztos, hogy sûrûn használta is. A vége messzirõl nem is látszott, annyira hegyes és világos színû volt. Nekem jobb így. Ha látom, hogy milyen csodálatos agancsa van biztos, hogy „beizgulok” és elõvesz a vadászláz. Ilyenkor aztán úgy jár a puskacsõ a kezemben, hogy szent Hubertus és Diana osztatlan figyelme kell ahhoz, hogy valami kis vadat fólmutassak. De most az eredmény itt fekszik elõttem. A lövésnél óriási szerencsém volt, egy kicsit bemozdultam, a nyakát találtam el, kiszakítva a légcsövet és a nyelõcsövet. Centimétereken múlott csupán, hogy sikerült, de most már megvan! Közben Bandi utolsó falatot helyez a szájába a fûbõl, letakarja a sebet, és mivel mást nem talált, egy darab sáslevelet márt bele a vérbe és mosolyogva nyújtja át a kalapján a töretet. Összeölelkezünk, a kalapom mellé tûzöm a sáslevelet és meghallgatom Bandi „elment a vén gyilkos” címû monológját. Közben elállt az esõ, a felhõk mögül itt-ott kibukkant a nap mosolya, mintegy gratulálva ehhez a különleges és csodálatos trófeához. A rét fölébredt. A pacsirták hangosan dicsérték a napot, mindenütt meleg párák szálltak fel, mintegy könnyezve a vén bakot. Búcsúztak tõle a fiivek, a virágok, a madarak, az õzek. A suták bánatosan, a fiatal bakok vidáman. A távolban már látszott, hogy egy bak közeledik az „árva három sutához”. Ez a természet rendje, valaki félreáll és a helyére lépnek. Vadgazdálkodási szempontból helyesen cselekedtünk, az állományból kivettünk egy nem oda való vadat, de ez így annyira papírízû. Hogy ki az odavaló és ki nem, azt mi csak önhatalmúlag döntjük el, mert a természet rendje nem ez. Ott csak a küzdelem törvénye számít! Az erõsebb gyõz. Az élõ élni akar. Bármi áron. A harchoz pedig éles és hegyes tõrök a legalkalmasabbak. Nem óriási, életlen, ágas-bogas csonttömegek. Ebbe a harcba beleszóltunk, és egy büszke lovag eltávozott a küzdõtérrõl. Sokáig hiányozni fog, mert a mezõ vad nélkül csak üres puszta. Az öreg gyilkost még évekig sokan látták a területen itt-ott felbukkanni, sõt voltak, akik vadásztak is rá, de az igazi történetét csak mi tudjuk Bandival.

2004. augusztus 9.