Jelige: „Csámpás"
ELSÕSEGÉLY

Rátette a láncfûrészt a rongyra és letörölte izzadt karjáról az olajos fûrészport. E'lõrehajolt, hogy az ingébõl is kirázza a forgácsot meg a kéregdarabkákat. A benzingõzt megszokta már régen, de a verejtékes nyakát, hátát támadó bögölyöket kifejezetten gyülölte, mert védtelen volt tele kézzel velük szemben, szabad vadászterülete volt az erõszakos vérszívóknak. S. Zászló hivatásos vadász bokrozott. Lefûrészelte a magaslesek körül belógó ágakat, a lõirányokba gyorsan és gonoszul belenövõ sarjakat. Az õzbakvadásztatást nem zavarta a sarjadzás: a harmincnégybõl harminc bakot cserkelve, behíva lövetett meg a vendégekkel, a többi négyet lovaskocsiról. Régen kipihente már a májusi fáradalmakat; júniusra csak két német bérvadász maradt, és július hatodikán, a múlt héten kísérte az utolsót. Hollandiából érkezett festõ volt, akinek a bakja majdnem "megmozdult" a terítéken, mert két napig – amíg le nem festette – nem engedte elmozdítani a helyérõl. Húzogatta is az orrát másnap szél alatt és megivott egy karton sört, de azért csak ecsetelt szorgalmasan. A kutyák meg nyújtott nyakkal kerülgették és vonyítottak. Még egy apróság is borzolta a személyzet idegeit: a festményen délcegen állt a bak, és agancsa kétszer akkora volt, mint a valóságban. A vadász felöntötte benzinnel a fûrészt és ellenõrizte az olajszintet. – "Még egyet megmetélek" – gondolta, és feldobálta az ágakat a pótkocsira. Amikor fellépett a traktorra, megbizsergette combját a rezgõre állított zsebtelefon. A szomszéd vadásztársaság hivatásos vadásza hívta. – Láttam a bakodat, öcsi! – rikkantott a szomszéd. – Melyiket, aranyapám? A kétszázból ugyan melyiket? – A csámpást. – suttogta a szomszéd kéjesen és várta a hatást. – Na ne, Gyuszikám! Egész nyáron a határt kajtatom, németül eszem, olaszul alszom és magyarul botorkálok, de annak a szerencsétlennek szagát se vettem, aranyapám! Se télen, se tavasszal. Õsszel láttam utoljára fél aganccsal, ha egyáltalán az volt. Megette a tél – panaszkodott a vadász. – Zaci, láttam a csámpást reggel hatkor a csatlakozásnál, a pörkölt égeres elõtt a gabonában, a harminckettes lesetek elõtt – tagolta a szavakat a másik vadász emelt hangon. – A bal elsõ csüdjén jókora csontburjánzás van és karikázva, kaszálva húzza a lábát. A túloldalon már vágják a táblát a Zoliék, szorulnak az õzeid a csatlakozás felé, ezentúl az én õzeim akarnak lenni. A csámpás is... – kuncogott a szomszéd. – Gyula, ha igazat szólsz, és megfogom a bakot, csapra ütöm neked a vörös kétakóst, Istenuccse! – Azonnal tedd a zsebedbe a pincekulcsot pajtikám ha ráérsz, hátha este szükségünk lesz rá. No csaó, vadpallér, menj a puskádért, ha jót akarsz. Sípot vigyél, meg napszemüveget, sísapkát, mert ha felismer, megint világgá megy... A vadász mereven bámulta a szignált kidobó kék kistelefont és indítókulcsra mozduló kezét olajfoltos térdére ejtette. A poros szélvédõn át arrafelé bámult, ahol a fiatal nyáras hajlatában tavaly megsebezte azt a mesés bakot Herbert, a "Szõke Herceg". A reggel elesett derék öreg hatost a sógor kicsinyellette és megeskette a vadászt, hogy este nagyobbat ejtenek, érmeset. Zaci a Kajdi-patak mellett cserkelt felfelé a Herceggel, amikor az eddig még soha nem látott, remek bak kiugrott a kökényes hûvösébõl. Csodás, vastagon felgyöngyözött agancsa a leveleket borotválta. Agancs? Agancserdõ! A jobb szár szabályos, égig érõ és vastag, a bal szár helyén ezer ágú, sötétbarna csonterdõ, tõbõl fakadó, zömök meg hosszabb ágak. Kivételes, mesés ritkaság. A vadász intését vette a Herceg: Laci vállára helyezett puskával követte az õzet. Az éles füttyre lebökött a bak a zsenge zabban, és megkapta a lehetõ legrosszabb lövést. Elõrebukott, majd õrült iramban, kétszer is bukfencet vetve eltûnt a patakmeder csalánosában. A vadász már tudta, hogy a "lelábazott" õzet nem fogják terítékre kényszeríteni. Az elugrás helyén bõrdarabkára tapadt porcívet találtak valószínûleg az egyik elsõ láb forgójáról leszakadva, pár csepp vérrel. A májusi esõ pedig nekikeseredve lehûtötte a mérgüket és lemosta a "gyalázatot" gyászos ábrázatukról. Másnap a Herceg elporzott nagymérgesen, a vadász pedig kétnapi keresés után feladta az utolsó esély reményét, meg magát is a vadászmesternek. Nem kapott feddést, csupán egy "ajándékot": meg kell találnia, el kell ejtenie a bakot, akár jövõre is, aztán majd meglátjuk... Az öreg Zetor köhögve indult és egyre gyorsulva ereszkedett a földútra, utánfutóján lobogtak a gallyak. A szeméttelepen le sem állította a motort, amíg leszórta az ágakat. Az udvarból befelé futtában már kibújt az ingbõl, ledobta az elõszobában. Üvegbõl nyelte a balfi vizet, és vérig sértette a feleségét, mert a bablevesben éppen csak megforgatott kanállal lapátolta be a túrós csuszát, felét a tacskó tányérjába tolva. A "kis Suzuki" peckesen baktatott a nyárfasor tövén, éppen a közepe táján, amikor a vadonatúj, okkersárga aratógép kiért a vágaton. A gépész, H. Zoltán sportvadász – látva a kis terepjárót – hevesen hadonászott a fülkében és kiugrott a csodamasinából. A vadász is kilépett a ponyvásból és kezet ráztak. – Zacivadász... – lihegte a gépész. – kapaszkodj meg a faágba: láttam a bakodat! A tábla felsõ sarkán bámészkodott reggel a gabonában, amikor jöttem befelé. Ott ni, a harminckettes alatt! Egy gyerekbaknak tartott aztán futóedzést, akkor már láttam a csimpi-csámpi ügetésérõl hogy az a te bakod. Hát te! A bal agancsszár legalább hatfelé ágazik tõbõl, egész csokor csont húzza a fejét, a jobb szár meg akkora, mint egy kútgémfa. – Zolivadász, ha te vagy a Gyula vitéz hamis tanúja, akkor nem isztok a boromból ebben az évszázadban, pedig az még nagyon hosszú lesz – mutatott a vadász a horizontra. – Istenuccse láttam, Zacikám, kétszer is! A második fordulót vágtam, amikor megint kinõtt a földbõl, akarom mondani a gabonából. Incselkedett velem! Berohant az égeresbe, meg újra kiszaladt. Megcsinálta vagy ötször, mintha hívogatna valamiért, arra be, a Nagyárok felé. Aztán szép lassan átballagott a búzában a Csóti-kunyhóig, majd visszament az égeresbe és lefekhetett, mert azóta semmi hír felõle! – bólogatott a gépész, és a vadász látta a szemén, hogy igazat beszél. Együtt jártak iskolába. – Na pá, Zolivadász.– motyogta elfordulva a vadász, és beugrott a "kis Suzukiba". A gépész megnyalta száraz ajkát és nagyokat nyelve nézett utána. Jóval a pörkölt égeres széle elõtt beállt a nyiladék torkába az árnyékba. Még egyszer átgondolta jól a haditervet. Végigcserkel a Görbe-lénián és idõnként jó takarással kipislant a búzára. Vagy kiugrasztja és meglátja a bakot, vagy megkísérli behívni a nyiladékra, ha messze kint feláll. Ötven méterre kanyarog balra a Nagyárok, a vadásztársaság határa, csak arra meg ne lógjon! Ha nem eredményes az akció, felül a harminckettesre és kilesi a járását. Jó másfél órája van a besötétedésig. Ellenõrizte a szelet még egyszer, mielõtt nekiindult. De állt a levegõ; csak a délre nyújtózkodó égerágak hegyén billent néha egy-egy árva levél, és a kombájn távolodó dohogása elnyomta a kínzó aszályba ájult erdõ ezer apró neszét. Megindult a lénián észak felé, tízlépésenként meg-megállva, lesve, fülelve. Megtapogatta a mellény belsõ fülecskéibe tûzött sípokat, és a mozdulat eszébe juttatta a cigarettát. Kívánta még mindig, de áldotta a percet, amikor leszokott róla. Hangtalanul pördült meg a sarkán az ágroppanásra. Még látta az õz rõtvörös villanását az aljnövényzet sûrûjében. Könnyû elugrásáról sutának vélte; dobogását mohón nyelte el a Nagyárok. Kióvakodott a gabonatábla szélére és végigtávcsövezte a vetést a négyszáz méterre álldogáló harminckettesig. Mérgesen nyugtázta, hogy elöl hiányzik a les szemöldökdeszkája, a bak meg sehol. Visszasompolygott a léniára, hóna alá csapta a puskát és belesípolt egy nagy "panaszosat" a csendbe. Várt egy kicsit, majd megismételte a hívást még keservesebb hangon. A Nagyárok felõl ágzörgését, majd legnagyobb csodálkozására az õzsuta panaszhangját hallotta válaszként. Mintha valami vagy valaki egy ágat dörzsölne egy fatörzsön. Aztán ismét jajongott az õz. Balsejtelem költözött a szívébe. – Gyuszi, a jószagú életbe, ne hülyéskedj! – szaladt ki félhangosan a száján. – Gyuszi, nem hallod?! – ordított most már a vadász. Az erdõ bénító némasága elnyelte ingerült kiáltását. Megbánta már, röstellte magát nagyon. Azonnal átgondolta és belátta, hogy ilyen sületlen és veszélyes tréfát vadász nem ûzhet a vadásszal. Ismét hallotta a dörzsölõ hangot és az õz keserves jajszavát. Elhajtotta az ágakat és bujkálva megindult a hang irányába. Vészterhes csend ölelte körül. Harminc méter után elérte a Nagyárok aljnövényzet nélküli, kitisztított peremét és a partján lépegetett felfelé. Közvetlenül alatta meglódult egy gyertyánsuháng az árok oldalában. A vadász lába megállt a levegõben és megmarkolta az égerág tövét. Õzsuta térdelt az árok meredélyén, hátsó lábait megfeszítve kinyújtotta, inai remegtek. Gidája az ágyékát böködte. A halálosan kimerült õz szemén megszürkült a rémület és kilógó nyelve tövérõl fehér hab cseppent a gyertyánlevelekre. Megadóan maga alá húzta hátsó lábait, fejét letette a földre és oldalára fordult, lefeküdt. Hullámzó horpaszán, elapadt tõgyein nagy hangyák rohangásztak. A gida lebotorkált és eltûnt az árok aljában. A vadász lecsúszott az õzhöz. Mindkét elsõ lábát összefogó, legalább tízmenetes dróttekercs szorította le az elejét a földhöz, oda, ahová a hurok másik végét kikötötték, a gyertyánsuháng tövéhez. Ha fejjel megy a hurokba a lejtõn, már rég nem élne. Belelépett és vergõdve körbetekerte a lábain; – "Mikor? Mióta?" – repkedtek a vadász sajgó gondolatai. A vékony acélhuzal átvágta a bõrt és lehúzta a bal láb forgójáról, alatta kivillantak az inak a ragacsos vérbõl. Elsõ döbbenetében és tanácstalanságában a vadász leült, és ölébe szorította az õz fejét, simogatta a hátát. A legyengült állat remegve tûrte. Madzagot húzott elõ a farzsebébõl és az állat hátsó lábait jól összekötözte. Kifordította karjait a hátizsák vállhevederébõl és egy kézzel kicsatolta az oldalzsebet. Combja alá szorította az õz derekát és a csípõfogóval egyesével elpattintotta a dróttekercs meneteit. Az õz halálos kimerültségében meg sem mozdult. Majd a drót szorításától szabadult lábait görcsösen kirúgta. Azokon is lassan elhalt a remegés. A vadász zsebkendõjére öntött balfi vízzel úgy ahogy kimosta a sebet és a felszakadt bõrt visszaigazítva ráfáslizta az õz lábára, meg leukoplasttal jól körbetekerte a szélein. – "Csak le ne rágd egy darabig..." – suttogta az õznek. A vizet a zöld üvegbõl a vad összezárt fogai közé csurgatta. A suta kinyitotta a száját; nyelve széle véres cafatokban lógott. Mohón nyelte az ásványvizet. S. Zászló visszarendezte kellékeit a hátizsákba. Az õz letette a fejét az avarra és nagyot sóhajtott. Mintha lebillenõ szemhéja alatt egy pillanatra megült volna az álom. Megrezzent a vadász érintésére, ahogy az kibontotta hátsó lábain a béklyót, és nagy óvatosan elindult felfelé a Nagyárok rézsûjén. Attól tartott, hogy az erõtlen állat elugrani próbál és az árok mélyére zuhan tehetetlenül. Leült egy tuskóra, úgy, hogy az õz nem láthatta. Fülelt és várt. A suta erõtlen hangon hívta a gidáját. Az árok fenekén kopogtak is a pici léptek mindjárt. A nyiladék felõl is zörgött az avar, és a vadász ültében fordulva megmarkolta a puskát. – "Hát ketten vagytok?" – dünnyögte a kikocogó másik gidának. A sovány kis õz rémülten ugrott az árokba. A suta kidugta a fejét talán tíz lépésnyire egy tuskó mellett, és tántorogva felkapaszkodott az árok partjára. Bicegve, szédelegve tett néhány lépést, majd lefeküdt. Gidái szorosan melléje hevertek. A vadász óvatosan kihátrált a gyertyánsarjak között, és minél kisebb zajt ütve kijutott újra a Görbe-léniára. Két perc múlva messzelátója már a búzát pásztázta. A kombájn törekfelhõje aranypor-tornádóként gomolygott a lucfenyõk hegyére tûzött Nap körül. De a gabona néma tengerének rezzenéstelen tükrén megint hiába kereste a "Csámpás" agancserdejét. Lelkét mégis valami végtelen nyugalom és jólesõ elégedettség szállta meg. Arcát néhány percig lehunyt szemekkel fürdette a fáradt fényben, és halkan dudorászott. Amikor elhelyezkedett a harminckettesen, N. Zoltán aratógépe már a falu szélsõ házánál, a Horváth-pajta mellett keverte a port, két vontatóval a nyomában. Lódarazsak zúgtak el fenyegetõen a füle mellett, mire gyorsan elhajította a félbeharapott aratókörtét. Jobb a békesség! Messze, a frissen levágott búzatarló szélén fiatal, hatos bak kocogott ki a lucosból és szlalomozva irányt vett a vadász felé. – "Gyere csak, csald ki az öreget…" – motyogta. Az õz a tábla közepén eltûnt egy meliorációs kutat övezõ vadkenderfoltban. Sutát ugrasztott ki onnan, és ûzte-hajtotta egyenesen neki a magaslesnek. A vadász gyönyörködve távcsövezte az õzek valcerét. Kis gida toporgott a vadkender folt szélén, fülei úgy kalimpáltak, mint a madárszárnyak. A bak behajtotta a sutát az égeresbe, majdnem nekiugrottak a leslábaknak. Az égererdõ végén, ahol az akácos újulattal találkozik, két kis állat motozott a fûben vagy háromszáz méterre, amerrõl a vadász érkezett. Elõször rókáknak vélte õket. A messzelátó élesítésekor pici, fehér folt mozdult mögöttük: a géz villant a meghurkolt suta lábán. A vadász elégedetten ejtette ölébe a messzelátót. Porkabátjába bújt, és a Temetett-kút felé, kis kerülõvel vette az irányt az autója felé; hadd csipegessenek nyugodtan az õzek. De hogy teljes legyen a nap öróme, még egyszer megtávcsövezte a családat az égererdõ már feketedõ árnyékában. A gidák mögött nagy testû, hatalmas agancsú bak állt merev szoborként a búzatarló szélén. A vadász szemgödrébe nyomta a távcsõgumit, hogy még jobban lásson. A bak szembefordult és tett néhány furcsa lépést a beteg suta felé, majd orrát orrához érintette, és megszaglászta lábán a fáslizást. Sötét agancserdõ húzta lefelé nehéz fejét. A Csámpás! – Jobban is vigyázhatnátok magatokra meg egymásra... Ballábasok… – motyogta a vadász, és észre sem vette, hogy a vadászláz meg sem érintette a szívét.

2004. május 14.