Jelige: „Orion”
RÓKUS

A hó szép. Szikrázva csillog, ha rásüt az alacsonyan forduló napsugár. Szép, mikor hangtalanul és mégis valami belsõ suhogással hullik, kedves a szemnek az érintetlen, puha takaró, amint szelíddé kerekíti az éleket, kipárnázza a szikár szögleteket, bebugyolálja a szürke-fekete világot. A hó szép. …És hideg... És nedves, ha az ember gallérja mögé, kabátja alá vágja tüskés kristálykáit a visítva zúgó szél. A puha hómezõn térdig roskad a láb, ahol sima járás kínálkozik, gödörbe bicsaklik a boka. A hó jótékonyan beborítja a világot, szántást, utat, jeget. A szántás hantjai a hó alatt felbuktatnak, a vad szegényes harapnivalója eltemetõdik, az utak beállnak, a jég beszakad. A tél már csak ilyen, ha havas, ha igazi, amióta világ a világ. Nyárnak, májusnak, esõnek, õsznek és a hónak is, illata van. A hóé száraz, kemény, majdnem csípõs és már-már nem is illat, hanem szag, kellemes és friss, különösen, ha egyéb párák is fûszerezik, mint az ügyes gazdasszony fõztjét, legtöbbször a lenge füst illata, mert a füst leginkább az õszhöz, télhez illik, ahogy a csípõs, ecetes torma a tányérhúshoz. Téli „fûszer” a hasított fa illata is, meg – természetesen – a fenyõé december vége táján. Rókus számára a puskapor szaga idézte a téli hangulatot legígéretesebben, bár meg kell hagyni, barátunknak az õsz, a tavasz, de még a nyár is akkor volt igazi, ha volt több-kevesebb puskaporszaga. Saját állítása szerint, õ már a pólyában is vadász volt, csupán arra nem tudott választ adni, hogy mire vadászott. Ma már csak az évtizede nem látott ismerõs-barát hívja Rókusnak: számos esztendõbe tellett, míg társasága leszokott a névrõl. Rókus anyakönyvi neve számunkra érdektelen, a viselõje által nem igazán kedvelt Rókus név viszont nem véletlenül ragadt viselõjére, hanem ki tudja melyik vadász keresztelõ kedve nyomán. Így aztán nem mondok újat, ha elárulom, hogy a névnek semmi köze nem volt a pestises betegek egykori védõszentjéhez, annál több a vadászathoz, azon belül is a rókákhoz. Rókus tökélyre vitte a rókalövést, éveken át elõzte társait az elejtett rókák számát illetõen, pedig október elõtt föl se emelte a fegyverét, ha vörösbundás keresztezte az útját. Nem is kedvelték ezt a szokását a hivatalból vadgazdák, akik tanult mesterségük szabályai szerint, tavasszal-nyáron gyérítették eredményesen a mezei rablókat, el-elhallgatva, hogy a buszma kölökrókát könnyû becsapni, nem is említve a ködgyertyázott, kiásott kotorékokat. A vaskos dúvad-díj pedig egyformán jár a körömnyi és a féltenyérnyi rókaorrért. Rókus télen volt elemében. Kiválóan utánozta a nyúlsírást, egércincogást, hevenyészett fehér hóköpenyében lapulva csalta kõdobásnyira a gyanútlanul inaló rókát. Jól is lõtt, ritkán hibázott, így aztán egy-egy rövid, havas délutánon két-három bundát is lehámozott áldozatairól. Már második napja esett a hó, „karácsonyi kedvvel”, egyre inkább beborítva a világ csúfságait, noha az igazán bántó-ártó, emberi rondaságokat, ha májusig esnék, sem tudná elfedni, hiszen azok, rejtve vagy takaratlanul inkább az emberek fejében-szívében lakoznak, a jótékony hótakaró nem érheti el azokat, nem szépítheti, jobbíthatja hordozóikat sem. A régi idõkben ilyentájt lelassult minden, a falvak fehér, púpos háztetõi magukba zárkózva kuporogtak, a napok java részében lakóik is. A templomocskák hótól féloldalasra fehéredett tornyait is csak a köröttük vitorlázó, károgó varjúsereg zavarta didergõ bóbiskolásukban. Ilyenkor mondták, hogy a falu magára maradt „beszorulástól tisztulásig”, amit lakói évszázadok alatt megszoktak. A téli bezártság nyugodt örömöket, csendes-vidám estéket is jelentett. Az ember megadó türelemmel viselte a téli fagyok szorítását, és együtt pihent a természettel, együtt élték bajaikat, örömeiket, míg az ereszek meg nem csordultak. Ma már más a világ. Rókus trabantja is szaggatottan pöfögi a büdös kék füstöt az országúton, iringál a hólepte, síkos földutakon. Elõfordul, mint a minap is, hogy elvéti a cikk-cakkos keréknyomot, és a hó alatti mély kerékvágás jege berogyik az autó alatt. Rókus mérge nem is igazán komoly, csak olyan magát restellõ bosszankodás, a rövid káromkodás is inkább csak a rend kedvéért hangzik el – hála a technikának. A maroktelefonon egy kurta órán belül segítséget hívhatott, és a vadásztársaság terepjárója kirángatta a bakhátra felakadt trabit szorult helyzetébõl. A hó a két nap alatt alaposan meghízott, megközelítette a félméteres vastagságot is, ahol pedig a szél is besegített, embermagas lankák torlódtak a serdületlen ifjúság kedvére. Rókus is jobbnak látta ha nem kockáztat, és nem tér le a lekotort aszfaltútról, hiszen ott is igencsak figyelnie kellett, hogy le ne csússzék róla, bele ne akadjon egy-egy árkot fedõ buckába. Ráadásul fájt a jobb térde. Egyre többször, egyre erõsebben, egyre hosszasabban. Rókus sosem ért rá, mindig akadt olyan dolga, ami halaszthatatlan jellegû fontossága miatt, elodázott minden megajánlott vizsgálatot, gyógykezelést. Az is igaz, hogy Rókus „dolgai” zömmel vadászati elfoglaltságot takartak, és, ha vadászatról volt szó, a térdfájás is eltûnt vagy legalább is felejthetõre csitult. Végtag-ügyekben jártas ismerõseinek intései halvány és múló idegességet okoztak, egyszóval Rókus nem volt hajlandó baját komolyra venni. Amióta az idõjárás igazán téliesre fordult, a térdfájás valójában egyfolytában kínozta, hol erõsebben, hol elviselhetõen, de sosem felejthetõn. A rókáknak viszont már tegnap reggel kirakta a csalit, még most is érezni lehetett a trabantba beülve a tyúktelep természetes halállal kimúlt egyedeinek átható illatát, a rókales elhalasztása egyszerûen szóba sem jöhetett. A hóesés majdnem teljesen elállt, nem is lehetett tudni, hogy csak a fel-feltámadó szél kényszeríti-e újra a levegõbe a már egyszer talajt fogott pihéket, vagy még mindig a fakó ég hullatja áldását a szürkefehér világra. A trabant ablaktörlõi semmiképp nem pihenhettek. Az út egyre nehezebben járhatóvá szûkült, alig kiszámítható és alattomos barázdák, átfúvások keresztezték lépten-nyomon, volt ahol métereken át tisztára söpört aszfalton gurultak a kerekek, aztán zökkenve túrtak bele kerékagyig a fehér kupacokba. Rókusnak különösen összpontosítania kellett, hogy a motor le ne fulladjon, a kocsi el ne akadjon. Az út a folyó gátjánál ért véget, azaz mégsem egészen, mert a gátõrház mellett, átkapaszkodva a töltésen a révhez vezetett, le egészen a folyó partjáig, ahol mint egy téli álmát alvó õsállat pihent a komp, félig a partra hasalva. Csak az alsó végénél csobbant halkan és ritkán a víz, roppant, súrlódott egy-egy lustán forgolódó jégtábla, sarkával-szélével a komp végébe ütközve. Rókus nehezen fölkapaszkodott a gát csupaszra söpört koronájára, de csak azért, hogy megfordulhasson az autóval, mert rögtön le is hajtott ismét az útra, és egy tisztára kotort helyre lehúzódva leparkolt a trabanttal. Komótosan kihámozta magát a kocsiból, zsebrevágta az elemlámpát, kivette a puskát is, rápasszította a csõ végére a bõr védõkupakot, ellenõrizte azt is, hogy jól tartanak-e a céltávcsõ lencséit védõ sapkák. Belebújt irhabekecsébe, fejébe nyomta a pézsmát és bezárta a kocsit. A kulcsot – szokás szerint – az elsõ lökhárító üregébe rejtette, aztán vállára vetett puskájával ismét fölcammogott a gát tetejére. Nyakát behúzta, nekifeszüt a pustoló szélnek és elindult a töltésen fölfelé, a folyásiránnyal szemben. Odafönn a szél gorombább volt, de a járás könnyebb. Rókus sietett, a térde is jobban tûrte a hómentes talajt, még ha síkosabb is volt némelyik jégpályánál. A táj kihaltnak tûnt de némának egyáltalán nem lehetett nevezni. A szél fütyülése, zúgása, csapkodása széles hangskálát komponált. Az élet is csupán látszatra tûnt el a hó borította, fagy-gyötörte világból, az éber szem és fül folyamatosan észlelhette jelzéseit, a lelassult, rejtõzõ mozgást, a téli világ visszafogott lélegzetét. A szélzúgás szüneteiben éles hápogás hangfoszlányai hallatszottak: az északi vadkacsák számára a zajló folyó jelentette a Rivierát. Idõnkint szélhajtotta, károgó varjúbandák vitorláztak a magasban, erõsen küszködve, hogy egymástól messze ne sodródjanak. Kimaradozó mezei pocok szaporázott át az úton, ezúttal szerencsésen elkerülve a jegenyén egyensúlyozó ölyv figyelmét. Rókus jó két kilométert tett meg úticéljáig, a nagy kanadai nyár melletti lejáróig. Már percek óta lassított, kissé meggörnyedve lépegetett. Csak félig ereszkedett le a töltésrõl egy árvédelmi rõzsegúla takarásában maradva. A gúlát elérve a sarkánál óvatosan kitekintett. A nagy fa melletti csali körül semmi mozgást nem látott, igaz onnan a csalít sem. Levette a távcsõvédõt és felemelt puskával körülpásztázta a párába-homályba simuló horizontot. Párszáz méternyire tõle összetömörült õzrudli viselte a zord idõt, az vezérsuta még most is éberen figyelt. Néhány õz feküdt félig behavazva, egy-két éhesebb a hóban keresgélt, szimatolt, „legelészett”. Rókus leoldalazott a nyárfához. Azonnal látta hogy elkésett, a hóból itt-ott kilátszó tyúktollmaradványok és a már eltûnõben lévõ talpnyomok igazolták gyanúját: a róka lelépett a csalétekkel. Mérgelõdve szidta magát, nem is csak azért, mert a róka frissebb volt nála, hanem, amiért nem hozott magával újabb ennivalót a falánk vad számára. Topogott, téblábolt egy rövid ideig, ismét körbetávcsövezte a látóhatárt. Egy másik õzcsapatot is fölfedezett, valamivel távolabb az elõbbinél, ellenkezõ irányban, szél alatt. Egy villanásnyira mintha valami furcsát látott volna az õzek között. Megtörölte a távcsõ nedvesedõ lencséit és újra vizsgálni kezdte a rudlit. Valami cirkált az õzek között. Kutya nem lehetett, mert az õzek rá sem hederítettek, a nyúlnál valahogy nagyobbnak látszott. Rókus kétszer is újra megtörölte a távcsövet mire megpillantotta a valami lompos farkát. Sebesen a fa mögé húzódott, kapkodva kotorta elõ belsõ zsebébõl a sípot, kilesett a fa mögül és kétszer belesípolt a lökdösõdõ szélbe. A vékony vészsirámra a fûzek bokrain ugráló cinkecsapat mozdulatlanná merevedett, egy másodpercre összehúzta magát, aztán – mintegy vezényszóra – egyszerre tovarebbent az egész társaság. Rókus most, a változatosság kedvéért, a szemét törölgetve kémlelte a rudlit. Az õzek közül két fekvõ fölállt, de a többi tovább kutlászott a hó alatt, a róka pedig sehol. Rókus megint sípolt, ha lehet, az elõbbinél is keservesebb nyúlpanaszt utánozott. Újra távcsövezett, de az „élõkép” semmit nem változott. Pár percig várakozott, aztán úgy döntött, nem vesztegeti tovább a már egyébként is elpazarolt idõt hanem hazaindul. Csupán megszokásból nézett még egyszer a távcsõbe, ám gyorsan vissza is lépett a fa mögé, mert a róka az õzek és a közte lévõ távolság felét már megtette, orrát félmagasra tartva egyenletes tempóban kocogva közeledett. Rókus csõre töltött, most már célra tartott puskával kandikált ki a fa fedezékébõl. Szabad szemmel is jól kivehetõ volt a felé tartó róka, de mintha lassított volna az iramon, mintha bizonytalanná vált volna az eddigi szándéka. – Lehet, hogy szagot kapott?! – ijedezett Rókus. – Ebben a bolond szélben nem valószínû... – nyugtatgatta magát, és újra sípolt egy rövidet. A róka megállt, feszülten figyelt a fa felé. Rókus sem mozdult, õ is lélegzetét visszafojtva várakozott, csak éppen az ellenkezõ irányba figyelt mint a vörösbundás. Eltelt talán öt perc is mire a róka óvatosan újra megindult. Ferdén jobbra tért, ívben közelített, aztán meg balra tett egy kitérõt, de mindegyre közelebb került a leselkedõ vadászhoz. – Gyere még húsz métert...! – biztatta magában a Rókus, továbbra is a fa fedezékében lapulva. A róka a kívánt húsz méter felét már megtette, mire gondolt egyet és derékszögben ismét jobbra fordult, lassú ügetésbe fogott, szaporán haladt vagy harminc métert, közben alig közeledett a fához. Rókus amint ismét kinézett a fa mögül a rókának a színét se látta, hiába ágaskodott, erõltette a szemét. Bosszankodva, de azért óvatosan kilépett a fedezékbõl, és szeme sarkából észrevette a már alaposan jobbra került ravaszdit. A vadászok jól ismerik azt a szabályt, hogy általában az a nyertes aki elõbb veszi észre a másikat. Az erõviszonyok hirtelen változtak: a róka abban a pillanatban észrevette Rókust amint kilépett a törzs takarásából, másodpercnyi késés nélkül „begyújtott”, és amerre állt, helybõl vágtába váltott. Rókus megpördült, és õ is késedelem nélkül kapta vállhoz a fegyvert, pillanatig sem tartó célzással eresztette el a lövést. A róka három bukfencet vetve puffant a hóba, a dörej pedig nemcsak a kacsákat, a károgó varjakat, de még a szelet is váratlanul érhette, megijeszthette, mert egy rövid idõre szinte elült, leállt, így a lövés zaját követõ csend a valóságosnál is mélyebbnek tûnt. Rókus soha így még nem érezte magát: egyszerre öntötte el az ismerõs boldog elégedettség a pazar találat miatt, mégsem jókedvébõl kiabált. Kiabált és káromkodott is, mert szégyellt jajgatni, pedig legszívesebben üvöltött volna, mintha õt lõtte volna térden a róka. Amikor adrenalin-szintje apadni kezdett, akkor kezdõdött az igazi ijedtség és hozzá az egyre égetõbb fájdalom. A lövés elõtti jobbos forduláskor csak a törzse fordult, a lábai csizmaszárig a hóba ágyazódva, lecövekelve állták a „gyûrõdést”. Pontosabban csak az egyik, mert a jobb térde berogyott, megadta magát, szintúgy, mint a hóban utolsókat rugó róka. Rókus a hóba roskadt, fájdalmasan fintorogva tapogatta sérült térdét. Kínja nem sokat lohadt, a megszokásához pedig nem telt még el elég idõ. Tíz percnél is hosszabban ült a lassan vizesedõ hóban, mire erõt véve magán kikotorta az elsüllyedt puskát, minden mozdulatnál jajdítva egyet. A fába kapaszkodva megpróbált talpra állni, kínlódva-nyögve, centirõl centire följebb tornászva magát. A rövid téli délután gyorsan kezdett estébe fordulni, erõsen szürkült. A lassan csituló szélben Rókus fájdalmát csak aggodalma nyomta vissza valamelyest, az félelem, amikor ráébredt, hogy térdét képtelen beljebb hajlítani vagy egyenesebbre nyújtani, egyáltalán, önállóan mozdítani anélkül, hogy csillagokat ne látna a felhõk borította égen. Ebben a félig hajlított helyzetben minden más mozdulat is hasító fájdalommal járt. Tudomásul kellett vennie, hogy nem képes a jobb lábát használni. Meg sem fordult a fejében, hogy a száz-százhúsz méterre fekvõ rókáért induljon, lihegve támaszkodott a nyárfa tõrzséhez és verítékezve kotorászott zsebeiben a maroktelefon után. Ekkor esett igazán kétségbe, mert csukott szemei elõtt megjelent az otthon, a kandalló kandalló párkánya, rajta a töltõdés alatti mobiltelefonnal. Valódi este lett mire úgy-ahogy lehiggadt, próbálta mérlegelni a lehetõségeit, hogyan juthatna segítséghez. Lövöldözni semmi értelme, még ha járt is volna valamilyen tévelygõ, lelkes lény a határban, aki meghallja a lövést, törõdni úgyse törõdne vele, még talán a vadõr sem, aki ennél kevésbé, kutyának sem való idõben is a tévé elõtt alszik már ilyenkor. Otthon senki nem idegeskedik miatta, régen hozzászoktatta a családját ahhoz, hogy akkor ér haza, amikor a dolgát elvégezte, lett légyen az éjszaka, délután vagy hajnal. – A vad sem nézegeti a zsebóráját – szokta fölényes szellemeskedéssel elütni a gyakori összevissza késedelmeskedésért tett szemrehányások élét. Fázni kezdett. Rádöbbent, hogy nem számíthat senkire, semmire, végletesen magára maradt. Hátára kínlódta a puskát, nyakig begombolkozott, letörölte a homlokáról, a kihûlt verítéket, nagyot sóhajtott és hasra feküdt a hóban. Rókus megkezdte eddigi élete leghosszabb útját: bal lábbal, térddel, két könyékkel kúszni kezdett, fel a töltés tetejére. Fél óra után már csak akkor érzett fájdalmat, amikor tízpercenként megpihent. Közben a szél mérséklõdött, de a változatosság kedvéért havazni kezdett, Rókus hátán nem is olvadt el, de fázni már nem fázott, ellenkezõleg, ha nem tûnnék túlzásnak, mondhatnánk, szakadt róla a víz. Jelen állapotban nem lett volna szüksége álcázó hóköpenyre, ha most indult volna vadászni. Abbahagyta az elmélkedést. Minden maradék erejével, minden idegszálával a kúszásra összpontosított, ritkábban állt le, nem is érzett igazi fáradtságot, a fájdalom is csak akkor jutott el a tudatáig, ha sérûlt lába beleakadt valami rögbe, száraz fûkupacba a hó alatt. Egyenletesen haladt, óránként egy kilométeres tempóban, bár a „zsebóráját” õ sem nagyon nézegette. Tudta anélkül is, hogy több mint két óra is eltelt mire meglátta a gátõrház fényeit. Rókus elkövette azt a hibát, hogy elhatározta: hengergõzve legurul a gát koronájáról a feljáró rámpán, egészen a trabantig. A második átfordulásnál a puska könyörült meg rajta, megállította a gördülést beleakadva valamilyen hóbuckába, mert ha Rókus tovább gurul, talán el is ájul a rátörõ fájdalomtól. Így is jó negyedóráig üldögélt nyögdécselve a trabant kerekének támaszkodva, mire erõt vett magán és kikotorta a kulcsot a lökhárító üregébõl. Ekkor jött a nap utolsó botlása: a kulcs beleesett a mély hóba. Rókust egy hajszál választotta el attól, hogy dühében sírva ne fakadjon. Késõbb azzal vigasztalta magát, hogy a zseblámpát azért nem felejtette otthon. A balszerencse-sorozat véget érni látszott, amikor a trabant a gátõr kuvaszainak õrjöngõ ugatásától magát nem zavartatva pöccenésre indult. Más kérdés, hogy Rókus szája szélét harapdálta minden apró zökkenõnél, nem is szólva arról, hogy bal lábbal adta a gázt, kuplungozott, fékezett, ami nem kevés bûvészkedést kívánt, hol az idõvel, hol a trabant szívatójával. Ketten azért gyorsabban falták a kilométereket, mint a sofõr a gát koronáján egyedül fél órával korábban, ám így is öreg este lett, mire Rókus beugrált fél lábon a lakás ajtaján. Másnap reggel Rókus térdét meglékelték a sebészek, a barátok sajnálkozva, de jót derültek az eseten, mert a káröröm még mindig a „legszebb”, ugyanakkor ,,jegyezték” Rókus teljesítményét. Rókus nem hazudtolta meg magát, még a kaland estéjén – hóakadály ide, hóakadály oda – rávette traktoros komáját, hogy hozza be a rókát, amit az morgolódva ugyan, de meg is tett. Rókus, a szûcsök kedvence, a kapitális róka kikészített gereznáját traktoros barátjának az „igazi elejtõnek” ajándékozta, csupán a lefõzött koponyát õrizte meg a kandallópárkány díszhelyén. A kórházban három síbalesetessel lábadozott egy kórteremben, ahol kisebbségben maradt egész idõ alatt, ráadásul a nõvérekre is megneheztelt, mert õt is síbalesetesnek nézték. Alig három hét múlva azonban már rókát lõtt a trabant mellõl, háromlábú vadászszékén kuporogva. Ezután nyugodott meg a lelke igazán..

2004. május 21.