Vári István:
KANTÁMADÁS

Az 1992 január végi, egyben utolsó disznóhajtásra gyülekezünk a Gulács és Tarpa községek között elterülõ Kõris erdõ, Tarpa felõli végén. Az idõ "férfias", –5 C körüli hõmérséklet, a fák ágain óriási zúzmaralerakódás, az erdõ fagyos, hómentes. A hajtás lebonyolítása az erdõ sûrû aljnövényzete miatt ilyen állapotban majdhogynem reménytelen. Vadászembert azonban az ilyesmi nem hátráltatja meg. Sõt, egyre többen gyülekezünk, sok vendégvadásszal és hajtóval. Az elmúlt napok "frontos" idõjárása nagyon megviselte a szervezetemet, eléggé csehül éreztem magam. Az eligazítás megkezdése elõtt be is jelentem Csapó Endre vadászmesternek, hogy én sajnos nem tudom vállalni a mai vadászatot. Endre bácsi végignéz rajtam, aztán irónikus mosollyal odaszól, hogy "Te Pista! Ülni meg állni azért tudsz?" Mert ha vállalod, akkor egy embernek golyós puskával úgy is ki kellene állni az erdõ Tivadar felõli oldalához. Elképzelhetõ, hogy a disznók ott fognak kitörni az árterület felé, neked mázlid van a nagy kanokkal, állj a fiatalos tölgyes mögé a legelõre! Az ukázban az is szerepelt, hogy az erdõt a szokáshoz híven két részben hajtják. Az egyik felét le, a másikat vissza a Gulács-Tarpa mûút irányába. Nekem a fordulás után is helyben kell maradnom, és meg kell várnom a vadászat végét, hátha a második hajtásból is lesz visszatörõ disznó. A feladat nem semmi, rögtön jobban érzem magam, mintha odahaza nézném a TV mûsorát. Otthon úgyis csak nyüglõdnék. Feleségem mindig azt kérdi ilyenkor, hogy "Ott kinn nem fájt?" Szóval a nagy harci feladat elvállalva, és már ülök is az autómba, hogy a kijelölt helyet hamar el tudjam foglalni. A lehetõ legközelebbre behajtok, azután kevéske gyaloglás után helyemre állok. Eleinte telik az idõ normálisan. A hõmérséklet is emelkedik olyannyira, hogy a zúzmara kisebb-nagyobb darabokban elkezd hullani az ágakról. Ilyenkor halk zörejek hallatszanak, mintha messzirõl vad érkezne, de sajnos csak a zúzmara csörömpöl az erdõ száraz, fagyos faleveleire estében. Kis idõ eltelik mire megszokom. Aztán egyre enyhébb lesz, és még jobban olvad. Már a hajtásnak is lassan ide kellene érnie, de semmi zaj, az elállók az erdõ szélével párhuzamosan benn az elsõ lénián állnak, de a hajtóknak végig kell jönniük, és csak utána fordulhatnak vissza. Már arra gondolok, hogy el sem indultak, vagy az elállósortól nem jöttek tovább és úgy fordultak vissza, mert ezen az erdõn most végigmenni nem egy nászéjszakás menyasszony leányálma. Az erdõ csendes, csak a zúzmara potyog, már alig van belõle a fán. Aztán lassan olvadni kezd. Kicsit aggódok, bajba leszek míg kiérek az útra, mert a Beregi földutaknak a teteje, ha nyálkás lesz, akkor a Lada meg fog szenvedni amíg kiér. Már ha sikerül neki egyáltalán önállóan nem pedig csak az MTZ után kötve, némi segítséggel. Az elgondolást tett követi. Kicsit csúszkálva, de simán kiérek a mûútra, de csak dühít a dolog, mert nekem Endre bácsi azt az ukázt adta, hogy ott kell megvárnom a hajtás végét! Visszaballagok kb. 500 méterrõl és várok. Már dél van. Utólag kiderült, hogy hosszú volt a direkt az eligazítás, megvárták, míg "járhatóbb" lett az erdõ, aztán nekivágtak, de az elsõ hajtásban nem történt semmi. Amíg pedig én kivittem az autót és visszagyalogoltam, addig a hajtók is kiértek, sõt vissza is fordultak, csak én ezt nem láttam. Tovább állok és várok, eltelik még egy óra. Mennyivel jobb lett volna otthon a TV meg a meleg leves! Kellett ez nekem, már szipogok, a lábam majd megfagy a gumicsizmában. Igaza van az asszonynak, nem is vagyok teljesen normális. A vadásztársak is már biztosan otthon ülnek a meleg fürdõkádban. De marha vagyok! Ezt az utóbbi gondolatot még vagy kétszer megismétlem, mire DIRR……DURRRRR – két lövés hallatszik. Hirtelen, a másodperc töredéke alatt, magamhoz térek. Mégis van vadászat! Ezek már messzirõl jövõ lövések voltak, tehát a második hajtás a vége felé közeledik. Feszülten várok még vagy 10–15 percet, aztán befejezem én is és elindulok a gyülekezõhelyre. Egyszercsak érdekes, monoton zakatolásra leszek figyelmes. A zaj egyre jobban erõsödik, mintha nehéz kocogó léptek meg lihegés hangjának keveredése közeledne. Ez csak nagyvad lehet! Egyre közelebb ér, most már tisztán hallom a futás zaját meg ahogy fújtat. Szép lassan nekem is beindul zakatolni a szívem, aztán átmegy kalapácsba. Ez csak disznó lehet, és egyenesen ott akar kitörni, ahol én állok. Emelem a puskát, de semmit nem látok, mert olyan sûrû a fiatalos, a legelõ felõli szélén meg egy kis árok van mindkét oldalán sûrû kökénysorral. Vagy 10 méterre lehet, amikor egy pillanatra megáll, azután 90 fokot fordulva megindul az öreg tölgyes felé. Lassan követem kívülrõl, aztán tõlem vagy 80 méterre mintha megnyílna az erdõ és csak az én kedvemért egy hatalmas disznó kitolja magát. Megindul az árterület felé, ahogy ezt Endre bácsi mondta. Hagyom, hogy beljebb fusson a legelõn, mert ha rálövök biztosan visszafordul. Így is történik. Az elsõ lövésemre visszafordul az erdõnek. Gyorsan újratöltök és lövök. A nagy disznó megrogy, egy teljes fordulatot tesz, aztán újra feltápászkodik és irány az erdõ! A harmadik lövésemnél az erdõ szélére kell lõnöm, sikerül is egy ágat eltalálni vele. A disznó bevonszolja magát az erdõ szélén lévõ kis árokba, úgy látom, mintha el is dõlt volna. Most a töltény helyett a cigi után kapkodok, bár levegõ sincs valami sok. Mintha én szaladtam volna át az erdõn nem pedig a disznó. Elszívok rögtön két cigit (1992 novembere óta egyet sem), várok, és úgy kb 30 perc elteltével odamegyek a meglõtt kanomhoz, mert hogy kan, az biztos, tisztán láttam. A második lövés helyén hatalmas vértócsa, onnan széles kiömlött vérnyom vezet az erdõ felé. Az árokban nagy meglepetésemre csak a bõséges vérnyom vezet át, disznó egy deka sem. Semmi gond, beljebb lehet vagy 20–30 méterre, azóta már rég kimúlt. A vérnyomot nem nehéz követni, mert szabályosan locsolja. A vérnyomon messzire elõre látok, de hamarosan elérem az öreg tölgyes és a fiatalos határát, ahol bement. Az erdõben is van egy sûrû kökénygarád, melynek kezdetétõl vagy 2 méterre tisztán látszik, hogy egyenesen vezet tovább a vérnyom. A fiatalosban is tisztán látom a véres faleveleket, viszont sok helyen teljesen lehajolva, bújva tudok csak haladni. Már azon töröm a fejem, hogy ezt így egyedül abba kellene hagyni, mert mégse szabályos, na meg aztán fõleg veszélyes is. Közben a puskám bebiztosítom, nehogy a sûrûben véletlenül elsüljön. Gondoltam megyek még egy pár lépést és visszafordulok. Akkor vettem észre, hogy a vérnyom nem is vezet tovább. Elmegyek arra a pontra, ahol megszûnt, utána semmi, de mintha még a falevelek is sértetlenül állnának. A zúzmara már csak elvétve, imitt-amott látszik. Eddig ömlött a vér, be nem gyógyulhatott, fel nem repült, hát akkor hova lett? Aha! Visszajött a nagyfiú a saját nyomán, de hol bújhatott el!? Eddig ilyesmivel nem találkoztam, csak Páll Endre könyvében olvastam. Ahogy visszaérek a két erdõ közti sûrû kökénygarád végéhez, mintha földrengés készülõdne, nagy zajjal kilép az öreg tölgyes felõli oldalra egy hatalmas fekete kísértetnek tûnõ valami, úgy, hogy recseg-ropog az egész fasor. Akkor semmi másra nem gondolva átlépek én is, és kb 5 méterre állunk egymással szemben, a sebzett kan és a minden idegszállal pattanásig feszült vadász. Aztán másodpercek alatt rengeteg dolog történik. A kannak habzik a szája, csattogtatja az agyarát, látszik a szemén, hogy támadásra készül. Nehezen közeledik, mert a hátsó része majdnem le van bénulva a lövéstõl. Csak az elsõ lábaival húzza magát. Én már amikor elé léptem rögtön kaptam a 30-06-os puskám, de a céltávcsõben semmit sem láttam. Így aztán a puskacsõ mellett elnézve próbáltam a célzást, de az nem sült el. Rángatom, de nem sikerül. Már vagy két lépésre van, mire valahogy ösztönösen rájövök, hogy a puska be van biztosítva. Ahogy elõretolom a biztosítót hatalmas durranás, a kan villámgyorsan megpördül, és beveti magát a kökény sûrûjébe. Azt, hogy a golyó merre ment, fába, földbe, levegõbe, azt nem tudom, de disznóba biztosan nem. Gyorsan újra töltök, de lõni már nem tudok, mert nem látom csak a halkuló zörgését hallom, aminek most talán nagyon is örülök. Hogy mennyi lehetett a vérnyomásom, vagy kellett volna-e az a bizonyos légkalapács a zabszemhez azt nem is tudom. Csak néhány perc múlva térek magamhoz és a lehetõ legrövidebb úton elhagyom az erdõt. Gyorsan megyek Endre bácsihoz, akinek elmesélem a dolgot. Igaz örül a lövésnek, viszont a keresésért nem igazán dicsér meg. Aztán utasít, hogy Zeke Mihály hivatásos vadásszal menjek ki a keresés folytatására, ami estig sem vezet eredményre. Nem haladtunk 200 méternél többet, de az össze-vissza vérnyomot kibogozni nem is volt kis feladat. Ahogy nyiladékot érünk megjegyezzük a helyet és befejezzük a keresést. A kan nem lehet messze, de majd csak másnap reggel lehet folytatni a nyomozást. Úgy is történik. Sajnos én nem mehetek, fontos munkahelyi elfoglaltságom miatt. Zeke Mihály és Dányádi István hivatásos vadászok, Oláh Elek akkori VT titkár jelenlétében folytatják a keresést. Hamar meg is mutatja magát a kan, de õk is majdhogynem úgy járnak mint én, mert pár lépésre elõlük ugrik meg a disznó, és nem sikerül eltalálniuk. Aztán nagy kiabálás a következõ kockából, ahol a rõzseszedõk nagy része már a fákon csüng, mert a disznó már minden fának nekitámad, ahol emberszagot érez. Így sikerül rátalálni és megadni neki a kegyelemlövést. Az izgalmas keresésrõl Misi csak este értesít, egyben gratulál a kanomhoz. A kifõzött agyarak hossza 17 cm, a disznó élõsúlya 130–140 kg volt. Azóta igen sok kant lõttem, van közte 26,5 cm-es is, de a legemlékezetesebb, legizgalmasabb pillanatokat ezen a vadászaton éltem át. Meg is tanultam egy életre, hogy sebzett disznó után ne menjek egyedül.