Csathó Kálmán: KÉT BOCS

A fõszámtanácsos úrnak lila volt a képe a dühtõl. Még sohasem történt vele, hogy eredménytelenül fejezzen be egy vizsgálatot, és az államtitkárjának ne kedveskedjék egy-két tisztviselõ fejével. Most azonban úgy látszott ez lesz a vége, mert íme már két napja kínlódik, de ez a Kerekes mindenre tud kadenciát. A fõszámtanácsos úr találomra kinyitotta az iktatókönyvet és szeme végigfutott a teleírt rubrikákon. — Olyan szemem van, mint a keselyûnek — bíztatta magát gondolatban. — Messzirõl meglátok mindent, ami rothad. Lehetetlen, hogy most is meg ne találjam… Hirtelen felpattant az ajtó és két pufókképû, barnapiros kisfiú rohant be a szobába. Kacagott mind a kettõ s a kisebbik odafutott Kerekeshez: — Apuka!… — kezdte, de az idegen urak láttára torkán akadt a szó és a másiknak is ajkára fagyott a kacagás. Kerekes gyors mozdulattal tuszkolta õket az ajtó felé: — Apuka most nem ér rá fiacskáim. Menjetek szépen játszani. A fõszámtanácsos úr ideges türelmetlenséggel várt, amíg az ajtó bezárult a két apróság mögött, aztán ujjaival dobolva az asztalon azt mondta: — A Rothbauer-féle aktát kérem. Múltévi kétezerháromszázhetvenhat — közben élesen figyelte Kerekest, aki mintha megrezzent volna. A fõszámtanácsos úrnak úgy elkezdett dobogni a szíve, mint a vadásznak, mikor meghallja az õszi erdõben a szarvas csörtetését. — Itt a disznóság — mondta magában. — Csalhatatlan ösztönöm van, mondom! Pedig csak onnan jutott eszembe, hogy ezek a Rothbauerék, amint hallottam, a leggazdagabb fakereskedõk itt. Egymásután kezdett dátumokat diktálni, aztán egyszerre nagyot ütött az iktatókönyvre: — Megvan! Ez a fellebbezés késõbb érkezett, de Ön hamis dátum alatt iktatta, mintha elõbb kapta volna! Önt a törvény nevében felfüggesztem! Kerekes még csak nem is próbált védekezni. Könnyek között hebegte, hogy ez az egyetlen szabálytalanság, legyen a méltóságos úr irgalmas, tekintve a két ártatlan kisfiát. A fõszámtanácsos úr ridegen rázta a fejét. — Kozocsa úr! Holnap reggelre írja meg a jegyzõkönyvet. Kerekes úr mindent beismer. — Kozocsa úr mosolyogva bátorkodott bólintani. Hisz tudta, ma délután a fõszámtanács úr medvelesre megy. * A fõszámtanácsos úrnak, nagy Nimród lévén, régi vágya volt, hogy egy mackó bõrével szaporítsa a vadásztrófeáit, s mikor ezt a kiküldetését megkapta a felvidéki kisvárosba, tüstént arra gondolt, hogy most itt az alkalom. Levelet szerzett a minisztériumból a kincstári erdészethez és vásárolt egy ismétlõ golyós puskát. Mielõtt a kocsi értement a szálloda elé, célzási gyakorlatokat tartott, egyéb hiányában Rudolf trónörökös képére. A híres medvevadász képe azonban mintha gúnyosan elmosolyodott volna: — És azt hiszed, meg mered lõni azt a medvét? Na! Na! A fõszámtanácsos úron kellemetlen borzongás futott végig és nagy szeretettel gondolt az otthon hagyott sörétes puskájára. — Mégis ahhoz kellett volna golyós patrónokat csináltatni. Ez a szokatlan fegyver!… És a medve!… Mert, hogy az igazat megvalljuk, a fõszámtanácsos úr, ha nagy vadász volt is, nemigen lõtt addig egyebet foglyoknál, nyulaknál és vadrucáknál. De most már benne volt a dologban, nem lehetett többé szégyen nélkül megretirálnia. Márcsak azért sem, mert Kozocsának olyan szakavatott elõadást tartott a medvékrõl, mintha egész életét közöttük töltötte volna. * A keskeny erdei ösvényen elöl lépkedett a kerülõ, utána a fõszámtanácsos úr, leghátul az erdész. Alig haladtak háromszáz lépést, a kerülõ egy levágott fatörzsre mutatott, amibõl egy jókora darab le volt hasítva. — Medvenyom! A fõszámtanácsos úr elképedt: — Ezt a medve hasította le? Miért? — Hogy kiszedhesse belõle a kukacokat. Kicsivel odébb egy óriási szikla hevert amit szemmel láthatólag elhengerített valaki, mert az oldala még földes volt és a helye is tisztán látszott a puha talajon. Lehetett vagy három mázsa. — Ezt a sziklát is a medve fordította fel! — mondta a kerülõ. — Férget keresett alatta. A fõszámtanácsos úr enyhülni érezte a nyomást a szíve táján. — Hát ennyire jámbor állat ez, hogy egypár kukacért ennyit képes dolgozni? Az erdész bólintott: — Általában elég jámbor. Nem bánt senkit. Csak az anyamedve veszedelmes. Az, ha kölykét megsebesítik, utána mászik a vadásznak a fa tetejére is. A fõszámtanácsos úr nem felelt. De egy cseppet sem találta vonzónak sem a fegyveserdõt, sem az elõttük elterülõ völgy gyönyörû panorámáját. Alföldi kukoricákra gondolt, amelyekbõl surrogva kél a fogoly a hajtógyerekek elõtt s ahol az egyetlen veszedelem, amit az embert fenyegeti, hogy az állatorvos meg találja serétezni. Egy kicsit megnyugodott, mikor az erdész feltessékelte a magaslesre. Olyanféle alkotmány volt ez, mint a lóversenytér bírói páholya, fenyõfából durván összetákolva s elõtte félholdas zabvetés zöldelt. — Itt egészen bizonyos, hogy lesz medve. Rájár a zabra — mondta az erdész. — Csak mozogni nem szabad és dohányozni. Erre, erre és erre lehet lõni. Erre csak a két sípjel között. Mert különben meglõhet engem, vagy a kerülõt… Mire a fõtanácsos úr észbekapott, hogy legalább a kerülõt nem kellett volna elengedni maga mellõl, már egyedül volt. Egyedül az ismeretlen veszedelemmel szemben, a rengeteg közepén, egy faalkotmány tetején, amit semmi egy medvének megmászni, még semmibb kidönteni. Vajon merrõl fog jönni az a bestia? — Onnan bizonyosan! — állapította meg a fõszámtanácsos úr, és borzongva képzelte el a pillanatot, amikor a bozontos, barna fej megjelenik az alagút torkolatában. Ott fogja agyonlõni!… Felemelte a puskáját és célozni próbált. A keze gyalázatosan reszketett. — Fene egye meg! Minek is keveredtem ebbe a szamárságba! Éles szúrást érzett az arcán és nyomban rá a nyakán is. Odakapott, de a szúnyog zümmögve szállt el a füle mellett. És ahogy feltekintett, egész rajt látott kóvályogni a feje fölött. A fõszámtanácsos úr egyszerre kiderült, mert mentõötlete támadt. Mit is mondott az erdész? Hogy csendesen viselkedjék és ne dohányozzék? Hát éppen ellenkezõleg! Szivarra gyújtott és a zsebkendõjével elkezdett csapkodni maga körül. Persze csak a szúnyogok ellen, de titkon azért, hogy a medvét elriassza. Mert akkor már teljesen tisztában volt vele, hogy Rudolf trónörökösnek igaza volt: nincs az a kincs, amiért õ itt rá merjen lõni a medvére. Egészen lehúzódott a mellvéd mögé, nyugodtan szivarozott és csapkodta a szúnyogokat. Közben azért szemmel tartotta az alagút nyílását, ahonnét a medvét várta, mert hogy másfelõl is jöhet, az nem is jutott eszébe. Egyszerre azonban úgy tetszett, a mellvéd résein át valami mozgást lát a zabban. Mi lehet az? Dobogó szívvel, óvatosan emelte fel a fejét, keze görcsösen kapaszkodott a Mauserbe és kinézett. A zabvetés közepén nagy barna állat mozgolódott: — Medve! Mikor jött ez ide és honnan? És hogyhogy nem ijesztette el a csapkodás? Hiszen az erdész azt mondta… A fõszámtanácsos úr elsõ gondolata az volt, hogy fegyelmit indíttat az erdész ellen. De majd csak azután! Elõbb ki kell menekülni ebbõl a szörnyû helyzetbõl. Szíve a torkában lüktetett és a térde úgy reszketett, hogy nem volt képes felállni. Vagy nem is akart? Pedig az igazi rémség még csak ezután következett! A fõtanácsos úrnak elõször az volt az optimista gyanúja, hogy talán a ijedtségtõl lát duplán. Mert mégegy medvét vett észre. Sõt egy harmadikat is. Mi ez? Jó idõbe telt, míg fel bírta fogni, hogy nem a szeme káprázik és hogy a másik két medve jóval kisebb, mint az elsõ. Két bocs! A nagy tehát az anyamedve, amelyik a fára is utánamászik a vadásznak! Segítségért szeretett volna kiáltani, de ki tudja, meghallják-e. És mire idejönnek, addigra a medve már szét is tépi. Üvegesedõ szemmel bámulta a három állatot, amelyek egészen érthetetlenül viselkedtek. Különösen a két bocs. Kergetõztek, lelapultak, bukfencet vetettek, felfordították egymást. Az öreg pedig felállt két lábra, nyalábra fogott egy csomó zabot és kezdte a kalászukat lerágni. Meddig tartott ez így? Nem tudott volna számot adni róla. Arról sem, hogy egyszerre miért torpant meg és miért rohant el a három állat hirtelen, ész nélkül az erdõbe. Õméltósága addigra már félig halott volt és jó idõbe telt, amíg ráeszmélt, hogy a veszedelem szerencsésen elmúlt a feje fölül. Mire azonban a sípjel felhangzott, amely az erdész közeledését jelezte, már rendben volt egészen. Vidáman mászott le a leshelyrõl és kacagva mesélte a kalandját: ott volt a medve két boccsal, de olyan aranyosak voltak, hogy nem volt szíve szegényeket bántani. — Higyje el, erdész úr, a hasamat fogtam nevettemben, olyan komikusak voltak azok a kis medvék, ahogy bukfenceztek, kergetõztek, a anyjuk meg valósággal gyönyörködött bennük!… * Másnap reggel Kozocsának még színesebben és érdekesebben adta elõ, hogy milyen kedves állat a medve. — Kétszer is ráfogtam a puskát, de nem tudtam elsütni. Bizonyisten úgy éreztem amikor a két kis bocsra néztem, hogy gyilkosságot követnék el. Közönséges gyilkosságot. Kozocsa úr illõ figyelemmel helyeselte fõnökének a medvével szemben tanúsított nagylelkûségét, aztán bátorkodott elébe terjeszteni a jegyzõkönyvet. — Na igen! — mondta a fõszámtanácsos úr hivatalos ábrázatot öltve. — Aláírta Kerekes? — Alá! Igenis. Olyan volt, mint a kezes bárány. Csak a két kisfiát emlegette. A fõszámtanácsos úr kedvetlenül vont vállat: — Hogyisne! — mondta. — Az lenne a legkönnyebb! Hogy a kölykeiért elnézze neki az ember a gazságát! Az ilyen hivatalnok olyan, mint a fenevad! Ki kell pusztítani irgalom nélkül! Részlet Csathó Kálmán Vadászzsákmány címû könyvébõl (1933)