Németh Attila:
AZ ÖREG PÁKOZDI BAK

Bagolyhuhogásra ébredtem. Az ablakon kipillantva a pirkadat ködös fényében, a ház mellett álló akácfa száraz ágáról láttam felrebbenni a nappali pihenésére igyekvő baglyot. Miután elkészülődtem, nyakamba akasztottam a távcsövet, felvettem kalapomat, vállamra vettem a puskát és kezemben a lőbotommal elindultam a kapu irányába. A patak csobogását csak egy-egy madárfütty kísérte. A bakancsom talpa alól a harmatos fűből kiugrott egy jókora béka, menekülve vetette bele magát a zubogó sodrásba. A nagy fűzfán élő mókus körözve, kattogva mászott elő éjszakai menedékéből; az öreg fűz hatalmas törzsét kerülgette, majd átugrott a szomszéd fenyőfa lombjába. Egy erdei sikló tekeredve kúszott át előttem, és hamarosan elillant a tavalyi avarban.

A kapuhoz egyszerre érkeztünk Zádori Lacival, a vadásztársaság vadőrével. Miuán leparkolta autóját, rövid beszélgetés után, átadtam neki lőbotomat és diskurálva indultunk cserkelő utunkra. Orgona illatot hozott felénk a légáramlat, a madarak is élénkebben csiviteltek. Laci mesélte, hogy közel száz disznó esett az elmúlt szezonban, és a német bérvadászok által elejtett tizenöt őzből, három aranyérmes lett.

Pár száz méterre járhattunk a házunktól, és a mellettünk húzódó akácosból elugrott egy dámszarvas. Utunkat keresztezte az a fémsorompó, amit a Lovasberényi Erdészet készített a fatolvajok ellen. Télen, amikor elkezdték a fakitermelést, köbméterszám lopták el a tűzifának szánt akácot.

A nyirkos időben nehezen vettem a levegőt a magas páratartalom miatt. Talán tíz perc cserkelés után elértük a nyiladékot, amivel a pákozdi és a lovasberényi területet elválasztották. Ezen a lénián gondoltunk végigballagni, de tervünket a szerencse meghiúsította. A térdig érő fűben megláttunk egy legelésző őzet, a keskeny mezsgyén sarjadó nedves növényzetet csipkedte. Ott állt magányosan. Őszes alakja egyesült a természettel. Visszahúzódtunk az út szélén virágzó galagonya bokor takarásába, és hosszasan távcsöveztük. Visszarakott agancsát háromszázötven grammosra bíráltuk. Laci leszúrta lőbotomat a kemény talajba, én puskámat feltámasztottam. A bak legelészés közben besurrant a fiatalos akácok rejtekébe, de kisvártatva újra előlépett. Céltávcsövemmel követtem az ötven méterre ácsorgó őzet, mire észlelte jelenlétünket, a lövedék helyben marasztalta. Trófeája kisebb lett a becsült értéknél, de hat-hét éves kora miatt jó kilövésnek nyugtáztuk elejtését.

A fülledt hajnal sejtelmes tekintetét tükrözte az égbolt, a párán át-átszűrődő napfény megcsillant a fák koronáján. Az idős őz emlékét agancsa meséli majd vadászszobám falán, és különleges szépségét a párom által készített fotó örökre megőrzi. Rövid, de ennek ellenére emlékezetes vadászélményt szereztünk.

2010. május 8..