Dorogi Géza:
SZEDERKÉNYI DISZNÓHAJTÁSOK

Sok éve járok vadászni Szederkénybe. Eleinte néhai Baán Béla bácsi, majd fia az ifjú Béla vendégeként, a Schlossberg vadásztársasághoz. Alföldi „homoki” vadászként sok szép „hegyi” vadász élményben volt részem a szelíd dombok között. Volt szerencsém lőni több tarvadat, disznót, bakot is, de Életem Bikáját is itt ejtettem el Béla ajándékaként, soha el nem felejthető körülmények között a sasszemű Albert segítségével. A terület vadban éppen nem dúskál, de azért minden van és pont annyi amennyi kell, csak türelem és a vadászat szeretetének kérdése a siker.

Szivárvány

A vadászatszervezőknek tudatos és tervszerű vadgazdálkodással sikerült évről évre eredményesebbé tenniük a vadászatokat, főként a disznóhajtásokat, de az egyéni vadászatokat is. A disznóhajtás igazi, kitartó csapatmunka volt dr. Nagy Gyula, majd később veje, dr. Nyári Roland vt.-elnökök irányításával és vezetésével.

A földtulajdonosokkal jó a kapcsolatuk, eredményesen együttműködnek a vadföldek kijelölésénél. Etetőkkel, szórókkal, állandó takarmányozással próbálják a vad élőhelyét befolyásolni. A vadkár csökkentése érdekében a tagok nagy lelkesedéssel és szervezetten működnek közre. Ha kell, akár egy nap alatt áttelepítik a mobil leseket, megszállnak egy-egy veszélyeztetett kukorica- vagy gabonatáblát.

Mint általában a disznós területeken, náluk is nagy gondossággal készülnek a téli disznóhajtásokra. Jó előre lezárnak területeket, itt gondosan és választékosan takarmányoznak, rendbehozzák a jól kiépített lőállásokat és környéküket. Előre megtervezik a hajtásokat, összeállítják a névsort, a felvezetőkét, hajtókét, kutyásokét és nem utolsó sorban a résztvevő szerencsés vadászokét. Mindenütt hasonlóképpen csinálják ezt, de azért itt mégis kicsit máshogy.

Ez a „máshogy” megfogalmazható talán abban, hogy évről évre eredményesebbek a hajtások, gazdagabb a teríték. Több év kitartó, céltudatos jó előkészítő munkájának gyümölcse kezd beérni.

Aki a szederkényi disznóhajtáson részt vehet, az ma már szerencsésnek mondhatja magát. A kitűnő előkészítést mintaszerűen levezetett vadászat követi. A hajtás reggelén izgatottan gyülekezik a résztvevők serege. Helyi és vendégvadászok, felvezetők, hajtók és nem utolsó sorban a fogadott 15–20 jó disznós kutya (nagyon eredményesek!).

A precíz és majdhogynem katonás eligazítás után szervezetten zajlik minden: jól összeszokott a csapat, Albert és Ádám, a felvezetők, kiviszik járművekkel a lőállásokhoz a puskásokat, a traktorok a hajtókat. Kürt jelzi az egyes hajtások kezdetét (a messzebb levők is tudják idejét, mert az eligazításon dr. Nyári Roland elnök és hajtásvezető által minden pontosan rögzítve lett) és végét.

A hajtáshelyek jó megválasztását jelzi, hogy végig folyamatosan szól a puska – mindenki izgatottan figyeli, volt-e becsapódás –, ordibálnak a hajtók, ugatnak a kutyák. Két hajtás között hideg ebéd, késő délutánra aztán – ahogy ez mindenütt szokott lenni – fáradtan (ha mástól nem, az izgalomtól), ki büszkén, ki meg reménykedve: a „majd legközelebb”-ben, állja körül a mostanában szinte megszokott 20–30 db. fölötti teríték körül meggyújtott máglyákat.

A vadászhagyományok ápolása jegyében méltóképpen zajlik a vadászat befejezése is. Felemelő érzés a teríték, a töretátadás ceremóniája, megható az, ahogy a vadászok kürtszó mellett, levett kalappal adják meg a végső tiszteletet a legyőzött nemes vadnak.

Töretátadás

Hagyományápolás az is, hogy mindig akad vadász, akinek az avatás okán hivatalból és barátilag is jól elverik a fenekét, szívből jövő jókívánságok mellett. A hajtások zárásaként a vendéglátó Schlossberg Vadásztársaság estére minden résztvevőt gálánsan vendégül lát egy hangulatos vacsorára, itt aztán mindenki megihatja az áldomást, megkezdheti élményei színezését.

Hát ilyenek a szederkényi disznóhajtások. Kívánom magamnak és másoknak is, sokszor legyen még részünk benne.

2009. január 23.