Régen leültem már a számítógép elé, de nehezen megy az írás: a figyelmemet érdekes illat vonja el, mindig meg kell szagolnom miatta a kezemet. Bármit is teszek, érzem, hiába próbáltam lemosni… Tulajdonképpen nem is értem, hogy miért akarok szabadulni tõle, hiszen az illat kellemes, engem arra emlékeztet, mintha jóféle, padláson szárított diót daráltam volna édesanyám konyhájában az ünnepi süteménybe – de hát ez valami teljesen más és története van…
Kora reggel, bár sütött a nap a keleti égbolt alján, jó hideg volt, igazi téli napra virradtunk. Mínusz hét fokot mutatott a hõmérõ, a pocsolyák ujjnyi vastagon befagytak, az erõs szélben pedig az utolsó, halott falevelek lassú pörgéssel hullottak a földre, hogy visszatérve a természet körforgásába tápanyaggá váljanak. Idegér felé siettemben láttam néhány terepjárós embert, sõt, egy céges autóból jól megbámult négy vadászforma kolléga. Hiába, a puskatok, a kalap és a hátizsák messzirõl árulkodik, – dehát nem baj, büszke vagyok én mind a háromra!
Bandi bátyámmal jó fél óra múlva már a gyülekezõhelyen vagyunk, a Szánasalja Vadásztársaság karancslejtõsi vadászházánál. Sok autó, még több ember, legalább tucatnyi kutya. Beiratkozunk, néhány szót váltunk régi és újabb ismerõsökkel. Kellemetlen, mert kalapot emelve bemutatkozom két vadásztársnak, akik barátságosan közlik, hogy már találkoztunk. Romlik az arcmemóriám, vagy már most kezd kitörni rajtam a vadászláz? Talán mind a kettõ.
Némi várakozás után köszöntés, kürtszó és eligazítás – külön is felhívják a figyelmet a Lupi nevû kutyára, de persze nem a kiváló képességei miatt. Ránézésre schnauzer korcs, méretei és sötétszürke bundája miatt nagyjából úgy néz ki, mint egy minden tekintetben átlagos süldõ. Szóval, vigyázzunk rá. Valaki megjegyzi, hogyha meg találnánk lõni, gyorsan kaparjuk el az avar alá, nehogy kártérítést követeljen a gazdája. Van benne valami… Aligha akadna olyan gondatlan ügynök, amelyik így, hajtást elõtt életbiztosítást kötne rá.
A gondosan megtervezett hajtás haditervét, amit a hivatásos vadász ismertet térképpel a kezében, helyismeret híján nem értem. Megpróbálom betájolni a völgyeket, a dûlõket, a terület- és az erdõrészeket, de semmi értelme. Nincs más lehetõség, Bandi bátyámra bízom a dolgot, majdcsak kapok valahol valami lõállást, a többi meg úgyis Szent Hubertusz dolga…
A vadászháztól irány a Kõkúti-erdõ, Kishartyán és a Zsidó-hegy között. Valamikor gyerekkoromban voltam itt vagy kétszer gombázni, azóta ezerszer is elmentem mellette, de nem jártam benne. Micsoda mulasztás! No, most majd pótoljuk a dolgot. Tudom jól, hogy a disznó elejtéséhez sok szerencse kell, de most talán emlékezetesebb eredmény adódik, mint az a hatalmas vargánya, ami immár évtizedek távolából most hirtelen felködlik a lelki szemeim elõtt…
Felállítják a puskás sort. Mire sikerül elhelyezkednem, azaz elkaparni az avart és lerakni a holmimat, meg a kopott 7,62-est megtöltenem az elsõ helyemen, szólnak, hogy vagy negyven métert mindenki menjen feljebb. Bandi bátyám, aki eddig balkéz felõl volt a szomszédom, szól, hogy cseréljünk helyet, mert feljebb jobbak az esélyek. Rendes tõle: ha úgy adódik, puskázzak én, õ már elég disznót lõtt…
Egyébként igaza van a helyet illetõen, nagyobb részt látok be a szemközti cseres szálerdõbõl, de ennek ellenére sem túlságosan ígéretes a hely. Magam elõtt úgy harminc méternyi szélességben és vagy hatvan lépésnyi hosszúságban van kilövésem, utána a meredeken oldalban horpadás következik, ami elrejtené az esetleg felém tartó vadat. Mindezek tetejébe a napkorong is felkúszik a domb gerince fölé, és éppen a szemembe süt! Ez egyáltalán nem hiányzott.
Elkaparom az avart az erdei kocsiútról vagy hat-hét lépésnyi hosszúságban, s ezen araszolok jobbra-balra, úgy, hogy a vaskosabb fatörzsek lehetõség szerint takarják elõlem a napot. Így még látni is lehet valamit… Egyébként erõs, sokszor viharos nyugati szél fúj, hajlítgatja a fatörzseket, cibálja a kopasz gallyakat, zörgeti az avart, – igyekszik betömni az ember fülét. Nem hallani így a közeledõ vadat!
Némi várakozás után aztán puskalövés jelzi a hajtás indulását. Megnézem az órámat: fél tíz van már, jól elment az idõ, no, de figyeljünk. Messze jár a hajtósor, ezért néha hátrafordulok. Kimondottan kellemes a változatosság, mert nem kell a napsugarak elõl bujkálni… Akác- és gyertyánfákkal sûrûn benõtt, nagyon mély vízmosás húzódik alattam, esõs idõben, hóolvadáskor alighanem patak is csörgedezik az aljában. Az oldala szinte függõleges, nincs az a vad, amelyik szívesen menekülne erre…
Telnek a percek, néha vacog a fogam a hidegtõl – amikor reggel a mínusz hét fokban az utcán siettem, még a víz is folyt rólam. Most jóval melegebb van, de a mindössze pár lépésnyi mozgási lehetõség miatt mégis egyre jobban fázom.
Csuszka kiabál néha a vízmosást szegélyezõ fákon, a nagy szélben az akácok összesúrlódó törzsei meg-megnyikordulnak, s egyszer-kétszer mintha holló korrogna valahol.
Aztán, vagy órányi várakozás után eldördülnek az elsõ lövések – s egyszeriben egy pillanat alatt elmúlik a hideg! Figyelem feszültem a horpadáson túli szálerdõt, de a vánszorgó negyedórák alatt nem jön semmi. Aztán a jobb kéz felé esõ bozótban, számomra láthatatlanul, a szomszédaim elõtt elcsörtet valami. Õz lehet, mert egyikük sem kap a puskája után. Várunk hát tovább, közben az égen megjelenik egy-két kis fehér felhõ – bár lenne már belõlük annyi, hogy a szemembe tûzõ napot eltakarnák!
Ismét eltelik egy félóra, amikor azt látom, hogy Bandi bátyám int a dombtetõ felé. Nemsokára már látom is a két õzet, amint megriadva, hosszú szökkenésekkel a völgy alja felé igyekeznek, éppen a domb gerincén. A következõ pillanatban, talán még szívdobbanásnyi idõ sem telik el, egy disznó követi õket! Olyan, mint egy szürke villanás: az egyik pillanatban még ott szalad a dombélen – a másikban már nincs sehol. Minthacsak az õzeket kergette volna.
Eltelik pár másodperc, aztán lövés hangja morajlik végig az erdõn. Vajon megvan-e? Aztán ismétcsak várunk, várunk, várunk… A csuszkák is másfelé járnak, cinegét még csak nem is láttam, vad nem jön itt, bezzeg a domb aljában, a cserjés részeken, áll a bál! Arrafelé elment már vagy harminc-negyven lövés, persze gondolom egy részük rókára. Nem is könnyû a ravaszdit futtában, golyóval meglõni.
Éppen javában reszketek a hidegtõl, amikor a jobb oldali harmadik szomszéd felõl lövés hallatszik, aztán látom ám, hogy Bandi bátyám is emeli a puskáját… Disznó jön!
Hideg? Miféle hideg? Ki érzi azt ilyenkor?
Aztán lõ a második szomszéd, pár másodperc múlva pedig már Bandi bátyám elõtt mozdul valami a sûrûn álló tölgycsemeték között, aztán szól az õ puskája is… A következõ pillanatban pedig – hihetetlen – már elõttem van a disznó, úgy negyven méternyire, a sûrûn álló, ember magasságú gyertyáncsemeték között! Kibiztosított, vállhoz emelt puskával várom… Amint feltûnik a tölgycsemeték között, tenyérnyit elé fogva megcélzom a szívét, aztán durran az öreg 7.62-es. Úgy érzem, hogy talált a lövés, mert a disznó olyan mozdulatot tesz, mintha oldalba taszították volna, egy kicsit meggörbíti a hátát is, de szalad tovább, mintha semmi baja nem lenne… Újabb lõszert ismétlek a tárba, elé célzok egy tenyérnyit, lövök… A vad megy tovább, ismételni kell, gyorsan a harmadik lõszert! Talán lesz még rá idõ…
Egy-két lépést tesz a disznó és felbukik! Látom, hogy a földön fekve emeli nagy, nyitott szájú fejét… Mire nyílt irányzékkal a teste közepére ültetem a célgömböt, lehanyatlik a feje, s már csak a két hátsó lába rúgja a levegõt. Célra tartok még néhány másodpercig, de nincs szükség újabb lövésre. Még néhány rándulás, és a disznó elcsendesedik.
Bandi bátyám felém fordulva megemeli a kalapját. No, ez a gesztus azért már jelent valamit!
Közben pedig magamban lemondok a vadról. Sebzetten futhatott ki elém, hiszen az én elsõ lövésem is már legalább a negyedik volt, ami elment rá. Egyébként meg nem tudom levenni a szememet a két fa között fekvõ, nagy, szürke testrõl! Elõveszem a keresõtávcsövemet, megnézem azzal is, de a sûrû csemeték és cserjék között azzal sem látni többet. Egyébként nincs messzebb negyven-negyvenöt méternél, de hát a hajtás szigorú fegyelme nem engedi meg, hogy oda menjek megnézni.
Újra rám ön a vacogás, de ezt most nem a hideg teszi, hanem a vadászláz. Szerencsére csak most tör ki rajtam, amikor a két lövést elengedtem, csak a vadra, a fegyverre és a célzásra figyeltem. De hát most már jöhet az izgalom, második disznóra úgysincs itt kilátás… Eltelik pár perc, s érezni kezdem a hideget is. Csak a szél ne fújna… Egyszerre reszketni kívülrõl a fagyos fuvallatoktól és belülrõl a vadászláztól? No igen, ha már a golyólövést megdupláztam, a vacogás is jöhet párosával…
Aztán, ahogy telik az idõ, mégiscsak megfordul a fejemben, hogy én lõttem meg azt a disznót, nem a szomszédok – s percrõl percre biztosabb vagyok a dologban. Most már csak az kell, hogy kan legyen, de bizony a szõre egészen világosnak, ezüstszürkének tûnt, a háta is eléggé laposnak. No, majd meglátjuk. Csak érne már véget ez az irdatlanul hosszú hajtás! Most látom csak, hogy az út szélén egy fiatal tölgyfáról tenyérnyi helyen hiányzik a kéreg, a törzsön pedig golyóütötte lyuk látszik. Valamelyik lövésem a fát találta el, amit az ólomhegyû lövedék úgy kisarasznyi hosszúságban át is ütött, szépen látni a be- és a kimeneti nyílást. No, nem is igen talált az a lövedék, legfeljebb megcsiklandozta a vadat…
A disznót valahogy fél egy körül lõttem meg, egy órakor pedig meg kellett fordulni, mert akkor meg a mögöttünk lévõ erdõrész hajtása kezdõdött. Itt már alig esett lövés, hatot-hetet hallottunk legfeljebb, a legérdekesebb látnivaló pedig egy szép téli bundát viselõ mezei nyúl volt. A tapsi a vízmosásból jövet éppen közöttem és Bandi bátyám között váltott át az elõször hajtott erdõrészbe. Olyan pimasz nyugalommal, minden sietség nélkül baktatott, minthacsak a nyulak közismert gyávaságát akarta volna megcáfolni.
Nem hiszem, hogy más annyira várná a hajtás végét, mint én, de hát az még odébb van. Most, hogy hátat fordítottunk a napnak, sûrû, szürke felhõk kúsznak fel az égre… Nemsokára hódara kezd permetezni, de pár perc után eláll. Változékony az idõjárás, csak a hideg és a szél állandó. Úgy percenként fordulok hátra megnézni, hogy ott fekszik-e még a két fa között a nagy, szürke test. Szent Hubertusznak hála, megvan még mindig…
Aztán végtelennek tûnõ egy órányi várakozás után végre vége! Fényképezõgéppel sietek a disznóhoz, akármilyen lehetetlen helyen fekszik is, csak lekattintom. Bizony, koca… Bandi bátyám is mellém ér, a nyomokat vizsgálgatja, töretet ad, együtt örülünk, aztán alaposabban is megnézzük a disznót.
Enyém bizony! A két lövés közül az egyik olyan jó helyre ment, hogy az már csak véletlen lehet: pontosan szíven találta a kocát. A lövedék úgy megrongálta az élet motorját, s olyan sebet ütött, hogy a vad fektében teljesen kivérzett. Láttam már átlõtt szívû kocát több száz méternyire elszaladni, úgy, hogy két oldalra pumpálták ki a vért az utolsó szívdobbanások. Az enyém azonban legfeljebb pár lépést tett – szerencsére.
Lehúzzuk a disznót az útra. Nem könnyû a sûrûben, még a töret is kiesik a kalapom mellõl a sûrû facsemeték között. Nem találom, pótolom azért a hiányt, egy olyan tölgylevéllel, amit maga a disznó vérezett be szánkázás közben. Jönnek a szomszédok, mind a ketten azt mondják, akárcsak harmadikként Bandi bátyám, hogy õk nem találták el a kocát. Ha õk mondják, akkor biztosan úgy is van: szóval most már egészen biztos, hogy én vagyok az elejtõ!
Az úton fényképezkedünk szorgalmasan, néhány messzirõl jött, alföldi vendég is mögé guggol puskával a kezében, mondván, legyen mit mutogatni a kocsmában…
A mi puskás sorunkban még hét disznó esett, egy húsz-huszonöt kilós süldõcske kivételével mind koca. Bizony, így van ez: a hajtásban gyakran kerülnek puskavégre nõivarú egyedek. Aztán a vadászház udvarán összeállított, két máglya megvilágította, fenyõgallyakkal körberakott terítéken egy róka és tizenhat disznó fekszik, – közöttük hét nagy koca. Az enyém a legnagyobb, hozzáértõk szerint olyan hetvenöt-nyolcvan kiló lehet. Nem teszi szóvá senki, hogy kocát lõttem, de egy kicsit rosszul érzem magamat miatta. Egy süldõnek jobban örültem volna.
Persze mi lett volna, ha a kocám mégiscsak sebzett, hiszen mielõtt elém ért volna, már hárman rálõttek, sõt, ha az õzek nyomában is ez a disznó futott végig a domb gerincén, akkor elment rá egy negyedik lövés is. Tulajdonképpen felhõtlenül is örülhetnék, hiszen a bal kéz felõl való szomszéd magabiztosan állította: ha elmegy elõttem, õ lövi meg…
Régen leültem már a számítógép elé, de most veszem csak észre, készen van az elbeszélés! Megszagolom azért a nagyujjamat, bár anélkül is érzem rajta az érdekes, a darált dióéra emlékeztetõ illatot. Minthacsak az édesanyám konyhájában lennék, ünnepi sütés-fõzés elõtt… Persze ünnep a mai nap: a nemrég zsigerelt vaddisznókoca illata lengedezik körülöttem, az íróasztal sarkára tett kalapom karimáján ott a töret, a vad halálát okozó töltény üres rézhüvelyében pedig pár szál sörte emlékeztet a mai napi zsákmányra. Kinn már sötét van így nem látom, de tudom, hogy az ablakpárkányon lábosban áznak a kifõzésre váró kampók is. Tehát – ünnep van ma este. Igazi vadászünnep!
2005. január 2.