KÉRDÉS:

Szabó Árpád, Vt-elnök:

Tisztelt fõszerkesztõ úr!
Örömmel tölt el engem, hogy ez a fórum lehetõséget teremt arra, hogy a modern média eszközeit felhasználva szakmai és etikai kérdéseket taglalva, közelebb jussunk a közös hangnemhez. Érdemes volt létrehozni ezt a virtuális „vadászszobát”!

Ha megengedi, mindjárt ki is használom a lehetõséget, és Önt kérdezem, mint e vadászszoba elsõ vendégét, mit gondol, van-e annak reális alapja, hogy 2007-ben az új, hosszú távú vadászati szerzõdések elõtt normális keretek között megállapodjanak az érintett felek?

VÁLASZ:

Tisztelt Szabó Árpád elnök úr!
Nagyon köszönöm elismerõ sorait a Fórum létrehozásával kapcsolatban. Remélem, hogy ezzel is hatásos módon szolgálhatjuk közös ügyünket. Kérdésére a következõket tudom elmondani: mint optimista szemléletû ember, természetesen látok reális alapot arra, hogy a vadászatra jogosultak és a földtulajdonosok közös képviselõi normális keretek között állapodjanak meg 2007-ben a 10 éves haszonbérleti ciklus elõtt. A megállapodásra akkor nyílik reális esély, ha az elõkészületeket idõben megkezdik és igyekeznek orvosolni a problémákat. Lényeges, hogy a vadászatra jogosultak a vadászati tevékenységüket ne csak a földtulajdonossal, hanem közvetlenül a használóval is (ha van ilyen) egyeztessék. Tehát folyamatos konzultációra van szükség, amellyel megelõzhetõk a viták. Így például akár egy magasles építésénél vagy az apróvadtenyésztésnél a földtulajdonos / használó oldalán kevesebb kár keletkezik, ha a tevékenységet megfelelõ tájékoztatás elõzi meg. Ugyanígy elvárható a földtulajdonos részérõl is a vadászatra jogosult felé való elégséges tájékoztatás, amely egyébként a vadállomány érdekében is történik (fa véghasználat, szálastakarmány-betakarítás, gabonabetakarítás, gépi technika alkalmazása, vagyis mindaz, ami veszélyt jelenthet például az apróvadra). Nyilvánvaló az is, hogy a megállapodás nagyrészt emberi tényezõktõl is függ, ez azonban megítélésem szerint alakítható a közös cél szolgálatában.

 KÉRDÉS:

Ön szerint fel lehet egyáltalán oldani a vadásztársadalmat terhelõ feszültségeket?

 VÁLASZ:

A vadásztársadalmat, általában a vadászatot sokféle feszültség terheli, hiszen sokféle közösség együttmûködésérõl, összehangolt tevékenységérõl van szó. Ennek az összhangnak az alakulását alapvetõen a gazdasági helyzet határozza meg. Kedvezõbb gazdasági voszonyok között természetesen könnyebb a feszültségek oldása, mint olyan viszonyok között, amikor a piac törvényeinek érvényesülése közepette a vadásztársadalom bizonyos rétegeinél a létért való küzdelem folyik. Az új piaci viszonyok közepette nem kedvez a feszültség oldásának például az, ha egyes tehetõs személyek a jónak minõsülõ területek megszerzését tervezik és ezzel az érintettekben sokszor a létbizonytalanság érzetét keltik. A feszültségek oldásánál véleményem szerint legfontosabb a tolerancia, egymás pozitív törekvéseinek megértése. Biztos vagyok benne, hogy a gazdasági helyzet javulásával, a precízebb jogi szabályozással és a vadászati tevékenység szerepének megértetésével a feszültségeket oldani lehet, ehhez azonban még jó néhány év és kemény érdekérvényesítés szükséges.

KÉRDÉS:

Van valami alapja annak, hogy a nagybirtokos rendszer alapjait most rakják le az érdekeltek, és az ehhez kapcsolódó vadászati jog kialakítása már eszerint történik?

VÁLASZ:

Természetesen tapasztalhatók bizonyos jelei annak, hogy egyesek kihasználva a piaci lehetõségeket, igyekeznek nagyobb földterületeket koncentrálni, és ezzel biztosítani az érdekeltségüket nagy, összefüggõ területeken. Ezek a törekvések azonban nemigen vezetnek eredményre, mivel a vadászati jog alakulásában változás nem várható, s alapkövetelmény, hogy a középpontban mindig a vad legyen, annak állami tulajdonával.

KÉRDÉS:

Ha van lobbizás a vadászati érdekek mentén, akkor Ön szerint hogyan kellene a jövõben úgy lobbiznunk, hogy a politika, és a gazdaság is komolyan vegyen végre bennünket, vadászokat?

VÁLASZ:

Meggyõzõdésem, hogy mind a politika, mind a gazdaság nagyon is komolyan veszi a vadászokat, a vadászatot, felismerve ezek jelentõségét. Biztosíthatom arról is, hogy igen kemény lobbizás és érdekérvényesítés folyik, amely ugyan kívülrõl nemigen észlelhetõ, de az eredményei sokszor önmagukért beszélnek. Az ezirányú tevékenység nélkül nem jöttek volna létre azok az újabb jogszabályok sem, amelyeknek a megjelenése bizonyos stabilizációt eredményezett és az igen kedvezõtlen negatív tendenciáknak némileg gátat vetettek. Ugyanis lobbizás nemcsak a vadászat érdekében hanem az ellen is történik, s ezeknek a kivédése – bátran állíthatom – nagy eredmény.

KÉRDÉS:

Sziffer Zoltán, sportvadász

Önnek, mint neves média-személyiségnek, mi a véleménye a vadászat negatív társadalmi megítéltetésérõl és ön szerint miként lehetne ezen változtatni?

VÁLASZ:

A vadászat negatív társadalmi megítélése alapvetõen tudatlanságból, az ismeretek hiányából adódik. Ebbõl adódóan nyilvánvaló, hogy mit kell tenni a változtatás érdekében. Elsõsorban a médiában szerepelniük kell olyan személyiségeknek, akik meggyõzõen tudják bemutatni a vadászat lényegét, vagyis annak a természetvédelemben, az élõvilág fennmaradásában játszott igen jelentõs szerepét. Fontosnak tartanám, hogy ne csak a vadászati szaksajtóban, hanem a tömegekhez eljutó sajtóorgánumokban is rendszeresen jelenjenek meg olyan anyagok, amelyek a szakszerû tájékozatást és ezzel megítélésünk javulását szolgálják. Mindenképpen kívánatos, hogy a világban tapasztalható, de bizonyos helyeken csökkenõ tendenciát mutató vadászellenes megnyIlvánulások hazánkban ne verjenek gyökeret, hiszen e tekintetben nálunk még viszonylag kedvezõ a helyzet.

KÉRDÉS:

Egy hivatásos vadász Pécsrõl

Mit gondol a fõszerkesztõ úr a hivatásos vadászok munkájáról, és van-e elképzelése arról, hogy hogyan lehetne a hivatásos állomány megbecsülésének szintjét emelni? Érez-e arra vonatkozóan késztetést, hogy legalább az Ön által jegyzett szakmai lapban nagyobb figyelmet szenteljen ennek a kérdésnek?

VÁLASZ:

Az elismert és nívós vadgazdálkodás fennmaradása szempontjából létfontosságúnak tartom a hivatásos vadászok munkáját, és erre tekintettel természetesen a megfelelõ megbecsülésüket is. E tekintetben egy jó hírrel is szolgálhatok, ugyanis a Vadászkamara programjában ennek a problémának a feldolgozása is szerepel. Jelenleg felmérés folyik, amelynek eredményeképpen meg fogják hozni a szükséges intézkedéseket. A Nimród természetesen alapos tájékozatást fog adni. A magunk részérõl éppen a legutóbbi szerkesztõségi értekezleten határoztuk el, hogy többet fogunk foglalkozni a hivatásos vadászokkal, s ennek érdekében meg kívánjuk szólaltatni õket, hogy kifejthessék elképzeléseiket, elvárásaikat, és megismertethessék az õket érintõ feszítõ problémákkal a vadásztársadalom széles rétegeit, s mindezzel támpontul szolgáljanak az illetékesek számára. Itt hívom fel figyelmüket arra, hogy a Nimród mindig készen áll a problémák felvetésére, ezért kérem írjanak nekünk, ezzel is megkönnyítve a mi munkánkat is.

KÉRDÉS:

Czirók Attila, Hévíz

Miért nincs a Nimródban keresztrejtvény?

Sokan szeretnének tanulni, és ehhez képest kevés információt lehet beszerezni. Miért nem segít a Nimród ebben? Oktatási díjak, kikkel kell felvenni a kapcsolatot stb.

Vadászati lehetõségrõl minimális a tájékoztatás, miért?

VÁLASZ:

A keresztrejtvény megjelentetésének a gondolata többször felmerült, de az egyéb, szükségesebbnek ítélt anyagok miatt végül is elvetettük ezt a gondolatot. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy nemigen érkeztek nívós, vadászati tartalmú keresztrejtvények. Ami a tanulással kapcsolatos információnyújtást illeti, minden rendelkezésünkre álló anyagot közlünk. Így például mindig megjelentetjük az oktatási intézmények pályázati, jelentkezési felhívásait. Ha ez kevésnek bizonyul, arra fogunk törekedni, hogy részletesebb tájékozató anyagokkal segítsük elõ a vadászati-vadgazdálkodási képzést. Úgy érzem, vadászati lehetõségekrõl elegendõ tájékozatást adunk, értem ezalatt az apróhirdetéseket és különbözõ vadászati szervezetek ezirányú kínálatait, amelyek úgynevezett keretes hirdetések formájában jelennek meg. Úgy látszik, a vadászatokat értékesítõ cégeknek ennyi elegendõ.

KÉRDÉS:

Tatai József

Ön szerint is válságban van a magyar vadászat, vadgazdálkodás mai rendszere?

VÁLASZ:

A nehéz gazdasági helyzetbõl adódó problémák miatt természetesen mutatkoznak válságjelek a magyar vadgazdálkodásban is. Ez azonban szerintem nem a rendszer válságát jelenti, hanem a piaci versenybõl adódó, illetve a nem kiforrott piaci viszonyoknak köszönhetõ problémák kialakulását és egymásra hatását. Válságtüneteket okoz például a vadhúsárak esése, a külföldiek bérvadászatának csökkenése, a kereslet-kínálat arányának kedvezõtlen alakulása, az idõjárás által az apróvadállományban okozott károk vagy a nagyvad által okozott vadkár. Mindezek elhárítása részben a jogalkotáson is, de mindenképpen rajtunk, vadászokon illetve érdekérvényesítõ képességünkön és szakmai felkészültségünkön is múlik.

KÉRDÉS:

Milyen megoldást tud elképzelni, amellyel fel lehetne oldani a vadász / földtulajdonos ellentéteket, amelyek a bérleti díj, a vadkár, vadászati kár és talán a tagfelvétel kapcsán tapasztalhatók?

VÁLASZ:

A vadászatra jogosultak és a földtulajdonosok között még fennálló ellentétek feloldását leginkább a közöttük levõ együttmûködés szolgálhatja. Ezzel kapcsolatban már kifejtettem véleményemet a Szabó Árpád Vt-elnök úrnak adott válaszban. Ezt kiegészíteném azzal, hogy a földtulajdonosokat célszerû érdekeltté tenni a vadászatra jogosultak tevékenységében, vegyenek részt a programjaikban és részesüljenek a haszonból. Így például részt vehetnek az apróvadtenyésztésben is. Persze az is fontos, hogy a földtulajdonosnak járó díjak ne legyenek aránytalanok. De azt is tudomásul kell venni, hogy a károkat meg kell téríteni, ez alapvetõ polgári jogi kategória. Ha az érintettek hozzállása megfelelõ, bizonyára oldhatók az ellentétek. Ami a tagfelvételeket illeti, nem lehetünk túl okosak, hiszen minden attól függ, hogy a vadásztársaságban milyen érdekcsoportok alakultak ki és ezek közül melyik tudja jobban érvényesíteni az akaratát. Persze az „akarat” annál erõsebb, minél több pénz van mögötte. A kedvezõ viszonyokat régebben kellett volna kialakítani, ma már ezen a helyzeten nehéz változtatni.

KÉRDÉS:

Várható-e, hogy 2007 elõtt olyan törvénymódosítás születik, amely leszállítaná a vadászterület nagyságát?

VÁLASZ:

2007 elõtt nem várható olyan törvénymódosítás, amely leszállítaná a vadászterület nagyságát. A változtatás bizonyos alapelveket érintene, amelyekhez nyúlni jó ideig még nem tanácsos. A vadászterület nagyságán kívül ilyen még a vad állami tulajdona, és a vadászatra jogosultak köre.

KÉRDÉS:

Az Ön által szerkesztett lap milyen elgondolásokkal, újításokkal válaszol a gombamód szaporodó konkurens vadászati témájú lapok megjelenésére?

VÁLASZ:

Az újabb vadászati témájú lapokkal kapcsolatban az a véleményem, hogy ezeknek különbözniük kell egymástól. A Nimród hagyományokat ápoló, bizonyos szempontból konzervatívnak minõsülõ lap, amely a megalakulása óta azonos filozófiát követ. Ennek lényege, hogy a vadászat és a természetvédelem összhangját hirdesse, és a szakmát, az oktatást, a kultúrát és az ismeretterjesztést egyaránt szolgálja. Így a mozgáskörünk viszonylag kevés, legfeljebb az arányokon és az arculaton tudunk változtatni. Úgy érzem, hogy ennek a kívánalomnak eleget is teszünk.

KÉRDÉS:

Egy olvasó Budapestrõl

Ön a Nimród korábbi fõszerkesztõi közül kit tekint leginkább követendõ példának, kinek a szellemiségét igyekszik megõrizni a lapban?

VÁLASZ:

Természetesen Kittenberger Kálmánt, a Nimród egykori fõszerkesztõjét tekintem követendõ példának. Õ is nagy súlyt helyezett a természeti értékek megóvására és a vadászerkölcsre, világhírû vadász és egyben természetbúvár volt. Olyan szerzõgárdát alakított ki a Nimród körül, amely a szakmai hitelességével alapozta meg a Nimród hírnevét. Magam részérõl én is arra törekszem, hogy a közölt anyagok az ismeretterjesztés és szórakoztatás mellett hiteles forrásul szolgáljanak a szakemberek és más érdeklõdõk számára egyaránt. Semmilyen új irányzat vagy divat miatt nem szeretném eltéríteni a lapot ezektõl az alapvetõ értékektõl.

KÉRDÉS:

Egy olvasó Sopronból

Én, és rajtam kívül még szerintem sokan szívesen olvasnánk több szépirodalmi mûvet, novellákat a Nimródban, nem lehetne-e egy ilyen típusú mellékletet indítani?

VÁLASZ:

Mi is érezzük, hogy aránylag kevés a szépirodalmi mû a Nimródban, ezen azonban változtatni kívánunk. Decemberben újabb sorozatokat indítunk. Minden számban közlünk egy irodalmi pályázatra beküldött alkotást, amelyet kortárs természetfestõ mûvével illusztrálunk. Elkezdjük Bohus László, a nemrég elhunyt monacói vadásztársunk élvezetes visszaemlékezéseinek közlését, valamint a „Vadászéletek” mellett világhírû vadászok bemutatását is. Az elsõ ilyen híresség Ernest Hemingway lesz. Sajnos, egy melléklet indítása kizárólag pénzkérdés, 8 fekete-fehér oldal 1,5 M Ft-ba kerülne, erre pedig nincs meg a fedezet.

KÉRDÉS:

Szombathelyi vadászok közös kérdései

48 oldalból 21 oldal (±1) a reklam +1 oldal reklámcikk, ami szerintem az árral össze nem egyeztethetõ. Persze egyelõre még ez a legkeresetteb újság, de nem biztos, hogy a többi nem zárkózik fel mellé, sõt. A többi újsag megismerésével, ha választani kell, lehet, hogy nem ez lesz a választás. (Ha reklámokat akarunk nézni akkor az árak is érdekelnek, katalógusszerûen). Tehát nem gondolja, hogy arányaiban kissé nagyobb tartalommal kellene megtölteni (oldalszámemelés)?

VÁLASZ:

A hirdetésekkel kapcsolatban már többször nyilatkoztam különbözõ fórumokon, most is csak azt tudom megismételni. A hirdetõket nem mi keressük, hanem õk keresnek meg minket. Mivel a hirdetõk is vadászok és a cégük fennmaradása nagymértékben a reklámtól függ, ezért elvárják, hogy a vadászok lapjában hirdethessenek. Tehát ez alapvetõen nem pénzkérdés. Bár a szerkesztõség mûködésének alapvetõ forrása a hirdetési bevétel, a hirdetéseket azonban szolgáltatásnak tekintjük, így az árát a piaci árnál lényegesen olcsóbban állapítjuk meg, sõt az oktatással, halálesetekkel, illetve vadásztársaságokkal kapcsolatos anyagok, vadászati rendezvények hírei ingyenesen jelennek meg, az apróhirdetések ára pedig, mindössze 1600 Ft + áfa. Hangsúlyozni kívánom, hogy igen nagy az igény a hirdetések iránt, a teljes hirdetési felületet egy évre elõre lekötik, és a netán megüresedõ helyekért sorban állnak a megrendelõk. A Nimródban akarnak hirdetni, mert ez jelenik meg a legnagyobb példányszámban. Ami a katalógusszerû hirdetéseket illeti, ez irányba nem tudjuk befolyásolni a megrendelõt, bár meg kell mondanom, a felvetésére átnéztem a lapot és sok hirdetést találtam amelyben az árakat is megadják. Az oldalszámemelésre ugyanaz vonatkozik, mint az elõzõ kérdezõ által felvetett mellékletre, vagyis ez pénzkérdés. Legkevesebb 8 oldallal lehetne bõvíteni, ez azonban mintegy 1,5 M Ft-ba kerülne. Ha erre fedezetet akarunk biztosítani, ismét csak hirdetéssel kellene megtöltenünk a 8 oldal jó részét. Mivel az eladásból származó bevétel csak akkor fedezhetné a fenntartási költségeket, ha drasztikusan emelnénk az újság árát, ezért a felmérések alapján is arra a meggyõzõdésre jutottunk, hogy inkább az alacsonyabb árnál maradunk, tekintettel a vadásztársadalom többségének anyagi helyzetére. Elképzelhetõ lenne még különbözõ vállalkozói „adományok” gyûjtése, ezt azonban nem tartom követendõ útnak, etikusabb ha a Nimród az olvasókat szolgálja és nem a vállalkozói igényeket.

KÉRDÉS:

Úgy gondolja, hogy a szigorúan tudományos cikkeknek helye van az újságban?

VÁLASZ:

Szerintem a tudományos anyagoknak is helyük van a lapban, hiszen egyetemisták, fõiskolások, egyéb szakirányú képzésben résztvevõk közül is sokan olvassák a lapot. Sok esetben keresik az ilyen típusú írásokat diplomamunkához, szakdolgozatokhoz, más kutatómunkához.

KÉRDÉS:

Valahogyan frissebbé kellene tenni az újságot, talán olyan 10 oldalt csak az utolsó pillanatokban kellene feltölteni... Dicséret: a papír és a képek minõsége jó!

VÁLASZ:

Véleményem szerint elég frissek vagyunk, a nyomdai átfutást 2 hónapról 3 hétre sikerült csökkenteni. A Nimród a hónap 10-15-e között kerül nyomdába, és 26-28-án nyomják. Sokszor az utolsó pillanatban cserélünk anyagokat a friss anyagok miatt, mint pl. legutóbb a fegyverrendelet megjelenésekor. Ha régebbi anyagokkal találkozik az újságban, ennek oka az, hogy a beérkezõ – hál' Istennek rengeteg – írás miatt torlódnak az anyagok, és ilyenkor kénytelenek vagyunk késõbbi számokban közölni a kimaradtakat.

KÉRDÉS:

Preisz Gyula

Befejezésül én is szeretnék feltenni egy kérdést: mikor megkerestelek a Vadászszoba ötletével, miért mondtál rögtön igent?

VÁLASZ:

Felkérésedre természetesen azonnal igent mondtam, hiszen a vadászat és ezen belül a Nimród szívügyem, ezért minden olyan lehetõséget megragadok, amellyel a magam eszközeivel elõmozdíthatom a vadászok közötti kapcsolatok erõsödését. Egyben megragadom az alkalmat, hogy köszönetemet fejezzem ki az érdeklõdõ olvasóknak és elnézésüket kérjem az esetleges pontatlan megfogalmazásokért, de sajnos a válaszokat nagyon gyorsan kellett megadni, „csiszolásra” nem volt mód.