Ha jól emlékszem, egyszer már valahol olvastam, hogy Ön nem fiatalon kezdte a vadászatot, mennyi idõs volt akkor, amikor vadászni kezdett? Egyáltalán kötõdik Önhiz gyermekkori vadászélmény?

A könyvemben nagyon részletesen leírtam, hogy mikor kezdtem el nagyvadra vadászni, de röviden annyit mondhatok, hogy már majdnem ötvenéves voltam, amikor elkezdtem Afrikában vadászni, addig nem engedhettem meg magamnak. Sokan gondolják, hogy örököltem vagy valami hasonló, errõl szó sincs, ötvenéves koromig nagyon keményen kellett dolgoznom, hogy megengedhessem magamnak a vadászatot. Magyarországon és Európában addig is vadásztam, de addig elsõsorban apróvadra vadásztam, apróvadas ember voltam. Nem voltam egy fiatal ember, amikor elkezdtem, a financiális alapokat meg kellett teremteni, mert ez nem egy gyerekjáték anyagi oldalról. Nem azért vagyunk mi sikeresek, mert sok pénzünk van, az csak hozzájárul, hogy tudjunk vadászni, hanem azért, szívvel-lélekkel megyünk a vad után. Erre különösen igaz a hegyi vadászat, ahol annyi borzasztó nehézségen kell az embernek átesnie, amit csak az tud, aki már próbálta. Én most 69 évesen is nagy lelkesedéssel utazok.

A gyerekkori vadászélménnyel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy apám nagyon szeretett vadászni, de a háború után osztályidegenek lettünk, és többé nem kapott fegyvert. Sokat mesélt a vadászatról, nekünk azelõtt volt vadászbirtokunk, 5-6 éves koromban már jártam apámmal légpuskával, mentünk nyúlra vadászni Békésben. Javaslom, akiket ez a téma érdekel, olvassák el a könyvemet, ahol nagyon részletesen leírtam, hogyan is kezdõdött el az élet velem. 1936-ban születtem, és mikor bejött a háború, utána csak harmincéves koromban tudtam vadászni Angliában, mikor már volt annyi pénzem, hogy legyen saját puskám és meghívjanak a barátnõmnek a szülei...

Igen, romantikus vadászat szempontjából én Afrikát szeretem legjobban, de kihívás és megszállott hegyivadász Ázsia a legfontosabb, pedig már sokszor azon töprengek, mikor hagyom abba, mégse tudok ellenállni az ázsiai hegyivadászat varázsának. Érzem, hogy most is sokkal nehezebb, mint mondjuk két évvel ezelõtt, de szerelmese vagyok a kihívásnak, mert annyival másabb, és nagyon nagy vadászírok írták azt, hogy egy hegyivadász, aki vadászott Afrikában is, az afrikai vadászatot Mickey Mouse-vadászatnak hívta, és nekem is ez a véleményem, hogy nem lehet összehasonlítani a kétféle vadászatot. Ha kellemesen akarja érezni magát valaki, akkor menjen Afrikába, van ott is pár kihívásos vadászat, pl. elefánt. Sok év tapasztalata beszél belõlem, hogy Afrikának a legfantasztikusabb kihívása a 100 fontos elefánt, sok helyen nem drága, de igazi kihívás az elejtése. A másik volt a hegyi nyala*, Afrikának korábban a másik legizgalmasabb és legkomolyabb vadja, amit egy vadász elképzelhetett magának. Utána következik a bongó, Etiópiában az õserdei óriásdisznó, illetve a busbuck. Szerintem a hegyi nyala volt a „number one” állata Afrikának. Óriás eland és egy komoly „free” oroszlán (nem dél-afrikai ketreces oroszlán, amit az újgazdagok lövöldöznek egy ezer hektáros területen. Borzasztó! A Safari Club nem is engedi.). Aki Afrikába belekóstol, az tudja, nem túl strapás vadászat, aki kihívást akar, az menjen a hegyekbe.

* Jelenleg 4000-re becsülik a számukat, de nem áll rendelkezésre megbízható adat, csak annyit tudni, hogy kevés van belőlük. Endemikus, veszélyeztetett faj.